Ferdepánt (bias binding)

.
Kezdjük az elején: mi is az a ferdepánt? Nos, lehetőleg minél hosszabb, ferde szálirányban kivágott szalag. Szerepe az íves, sarkos szélek eldolgozásában van. Egyenes szalagot bármire varrhatunk, ami egyenes. De ha már ívelt a varrás, akkor ferde szálirányú szalagra van szükségünk, hogy követhessük a ruhadarab ívét.
A hajóskapitány kabátjához irdatlan mennyiségű ferdepántra volt szükségem, kívül és belül egyaránt. Vehettem (vagy inkább csak kereshettem) volna készen az üzletekben, de a külső szegésekhez biztos, hogy a kabát saját anyagából volt szükséges kiszabnom ezeket. Aztán annyira belejöttem a ferdepánt vágásba, hogy örömmel láttam neki - az itthon fellelhető maradékokból - a belső szegélyek elkészítésének is.
Először ezen a weblapon találtam eligazítást. A második varrat készítése egy kis fejtörést okozott ugyan, de hamar rátaláltam a „hogyan”-ra. Segítségül én is készítettem néhány fotót, segítve a Ti munkátokat. Remélem, kedvet kaptok hozzá és bátran használjátok majd ezt a megoldást.
Bevallom, hogy korábban úgy próbáltam minél hosszabb pántot készíteni, hogy kiterítettem a 150 cm széles anyagomat, és 45 fokban, jó hosszú csíkokat vágtam.
Ezzel az újonnan fellelt (vagy csak számomra új?) módszerrel azonban, akár egy 40X40cm-es anyagmaradékból is több, mint 3 méter, végtelenített szalag gyártható. Próbáljátok ki, szerintem nagyon élvezetes. Az már csak hab a tortán, hogy kaptam egy "ferdepánt készítő" eszközt is, amivel villámgyorsan le is vasalhatom a pánt két szélét, precízen, egyenletes szélességben.

Először is kivágunk egy egyforma oldalú négyzetet (pl. 40X40 cm), amit az átlója mentén kettévágunk. A két háromszög egyenes szálirányú oldalát, színt-színnel szemben összefektetjük és összevarrjuk (a fotón a csíkozás segít a megértésben), végül a varrást levasaljuk.Ezután a ferde szálirányú oldalával párhuzamosan (ahol az anyag nyúlik, ha húzzuk) bejelöljük a kb 4 centi széles csíkokat, vonalzó és kréta segítségével.

Ha ez kész, a csíkokra figyelve összeillesztjük a szabadon maradt oldalát. Itt kell egy kicsit jobban figyelni, de ha figyeljük a saját krétarajzunkat, akkor látjuk, hogy hol kell illesztenünk. Akkor csináltuk jól a csíkok passzítását, ha egy csíkkal eltolódik az illesztés. Hiszen, nem összeilleszthető karikákat kell kapnunk, hanem egy egy rétegben felvágható spirált. Gombostűvel rögzítsük és gyorsan varrjuk össze. Természetesen utána vasaljuk ismét szét a varrásszélességet.Már csak az ollóra van szükségünk, vághatjuk körbe-körbe a szalagot. Több, mint 3 méter lesz belőle (ez persze függ az eredeti négyzet méretétől és a szalagok szélességétől).
És most néhány kép a felhasználhatóságáról, a nemrégiben készült bazsarózsás kabátról.

Hajóskapitány kabátja

Őszintén szólva, imádom. Úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A szabásminta tetszett meg nagyon a Burda Magazin 05/2011 számában.

Aztán elgondolkodtam, hogy jó, de mégis, milyen színben készíteném el. Ha már ennyire hozza a hajóskapitányi stílust (vagy csak én látom bele?), akkor legyen színben harmonizáló a tengerész ruhatárammal. Sötétkék kabátnak megfelel a Féraud kabát, a fehér kabát ötletétől idegenkedem, végül jött az gondolat, hogy mi lenne, ha piros lenne? Elsőre kicsit riasztónak tűnt, még a magam számára is, de aztán mégis egyre jobban beleszerettem a z ötletbe. Amikor a nővéremnek először megmutattam a kiválasztott anyagot, komolyan mondom, elborzadt. :-) Próbált jobb belátásra bírni, kétszer is visszatettem a polcra, aztán mégsem hagytam magam. Ezt kerestem! Látom benne, amit Ő még nem.
A csodaszép, címeres gombokat (vajon stilizált vagy valós címer?) pedig előbb találtam meg, mint a méterárut. Tudtam, hogy ez lesz a hozzávaló, de mégsem mertem megvenni. Talán babonából, talán ésszerűségből, de kivártam előbb a piros anyagot. A végeredmény pedig, azt hiszem, a nővéremnek is tetszik.A magazin fotója alapján arra következtetek, hogy a varroda nem látta meg a lerajzolt modellben a tervezők fantáziáját. Egyetlen, rosszul látható, részletek nélküli fotócska, igazán szegényes, pedig a kabát rajza gazdag a kifinomult részletekben, a kissé nehezített varrásmegoldásokban és a lehetőségekben. Annyira tetszik, hogy őszre, télre is el tudom képzelni, téliesebb anyagból, lazább szövéssel, vagy akár kordbársonyból.

Viseltem már a sötétkék capri-nadrággal és a fehér tengerésztiszti nadrággal is.
Még egy pár sort írnék a részletekről:
A varrás-szélességeket mindenhol ferdepánttal szegtem el. Vannak belső- és külső varratok. Ez utóbbiak a szokatlanabbak. Pl. a mandzsetta felett és az ujjabevarrásnál: a varrásszélességeket kívül fogjuk össze és kívül szegjük el ferdepánttal. Érdekes, ugye?A belső varratokat, a múltkori vörös rózsás blúz maradékával fedtem be.A gallér, a kihajtó és az aljavonal is egy végtelenített pánttal van elszegve. Nem mondom, hogy nehéz volt megvarrni, vagy bonyolult a minta, de sokszor megböktem az ujjam, annyira vastagok voltak már a rétegek. A szegőpánt rétegei, a közéfogott, sokszor dupla vastag, közbéléssel megerősített részek. Használtam bőszen a 45 fokos lecsipkedést, amiről korábban már írtam, hogy könnyítsek a helyzeten. És persze, szükséges volt a sok vasalás, a varrások alapos „ledöngölése”.Jó munka volt, szerettem, megszállottként csináltam.

Svéd sütemény - Berci keresztelőjére

Ez a recept két okból is fel kell, hogy kerüljön ide. Egyrészt – mint sokan már tudjátok -, a tradicionális, családi recepteket szeretem megőrizni, népszerűsíteni ezen a módon. Másrészt, nemrégiben megsütöttem egy családi összejövetel alkalmával és Keresztapámnak annyira ízlett, hogy elkérték a receptet.
Van a baráti körünkben egy házaspár, akik korábbi, több évtizedes svédországi életükből hozták ezt a receptet és készítik el nekünk minden eperszezonban. Már az első kóstolás után elkértem én is a leírást, de valamiért csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Nem adtam fel, sikerülnie kellett, hiszen annyira új volt ez a könnyű, nyári süti, ropogósra sült habbal és mogyoró darabokkal a tetején, belsejében pedig légies vaníliakrémmel, illatos eperdarabokkal.

A teljes bevásárlólista:
25 dkg margarin
5 dl kristálycukor (kb 40 dkg)
6 tojás (szétválasztva)
4 dl finomliszt (kb 25-28 dkg)
2 tasak sütőpor
5-10 dkg törökmogyoró (vagy mandula)
pár csepp olaj a sütőpapír bekenéséhez
2 tasak Aranka vaníliás krémpuding (főzés nélkül készíthető)
8 dl tej
egy tálka eper, sárgabarack, vagy bármilyen, nem túl bő levű gyümölcs (kb 25 dkg)

És most lássuk részleteiben:
125 g margarin
1 dl kristálycukor
3 tojás sárgája
2 dl finomliszt
1 tasak sütőpor

1 dl tej

Fenti sorrendben adagolva a hozzávalókat, géppel kikeverem a tésztát. Nem szükséges a margarint a cukorral sokáig, habosra keverni, inkább csak elegyíteni szükséges.

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 30X40 cm-es tepsit, pár csepp olajat egy ecsettel szétmaszatolok rajta és rákenem a sűrű tésztát. Ne ijedjünk meg, a tészta talán kevésnek tűnik a tepsi méretéhez képest, de csak nyugodtan, türelmesen kezdjük el egy lapát segítségével egyenletes, vékony rétegben szétoszlatni rajta.
Ha ez kész, 3 tojás fehérjét verjük fel, és mikor már majdnem teljesen kemény, óvatosan adagoljunk hozzá 1,5 dl mennyiségű kristálycukrot. A fényes, kemény habot osszuk el a nyers tészta tetején és próbáljuk meg úgy elkenni rajta, hogy az alatta lévő tésztával ne keverjük össze.
3-5 dkg durvára tört törökmogyoróval (esetleg mandulával) meghintjük és 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül!) tesszük, 25 percre.
Miközben sül a süti, elmosogatom a legfontosabb edényeket, kikészítem újra a fenti hozzávalókat, mert még egy ugyanilyen habos tésztalapra lesz szükségünk, aminek nekiláthatunk, amint kivettük a tepsit a sütőből. A kész süti tehát két egyforma, mogyorós-habos tésztalapból áll. Az eredeti recept szerint ezt az egyetlen lapot kell kettévágni, és egymás fölé tenni, de ezt egy vendégségsereg számára kevésnek találtam. Aki csak a szűk családi ebéd végére szeretné elkészíteni, valószínűleg elegendő lesz a szimpla mennyiség is, egyetlen lappal.
Nos, miután a fent leírt módon újra elkészül a második lap is (közben az előzőt a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és félretettem), dolgunk végeztével pihenni térhetünk.

Jó néhány óra, de inkább egy éjszaka szükséges ahhoz, hogy a sütőpapírt könnyedén le tudjuk választani a tésztáról. Én ezt úgy csinálom, hogy a kezemmel, ujjaimmal lassan fejtem le a tészta aljáról a papírt, óvatosan emelve közben a másik kezemmel a tésztát, hogy a ropogós habfelhők ne töredezzenek szét.Általában előző este készítem el a tésztát, hogy másnap a vendégség érkezése előtt mindössze annyi legyen a dolgom, hogy (a dupla adaghoz) két zacskó Aranka főzés nélkül készíthető, vaníliás pudingot (állítólag ez hasonlít legjobban egy Svédországban kapható termékre) a tasakon leírt módon elkészítek (3 dl tej egy tasakhoz). Ez nagyon gyorsan megvan, csak addig kell verni géppel a tejjel elkevert pudingport, amíg egy könnyű, de kemény habkrémet kapunk. Ezzel megkenem az egyik habsipkás lapot (miután lefejtettem a papírt az aljáról), megszórom kockákra vágott eperrel, és ráteszem a másik tésztát.

Ezzel el is készültünk, szeletelhetjük, tálalhatjuk!

A süti „gazdája” szerint eperrel és naranccsal gazdagítva a legfinomabb, de én már sikerrel jártam málnával, szederrel és sárgabarackkal is.
Ne riasszon el senkit, hogy bolti, hidegen keverhető krémmel készül, gondoljatok a drága időnkre és a kánikulai főzés megkerülésére. Kiváló lehetőség a maradék gyümölcsök feldolgozására is.

A mai családi összejövetel szerint ez az eddig "névtelen" süti őket a "hullámzó, de befagyott Balaton"ra emlékeztette. :-)

2011.09.05 frissítés: Azóta megtudtam, hogy a süti svéd neve: Verdens Beste.