Anyukámnak varrom ezt a nadrágot, és bár még nincs befejezettnek nyilvánítva, azért megmutatom.
Az előző bejegyzésben a diétázó és egészséges életmódot folytató vendégeinknek kedveskedtem desszerttel, most azonban hagyományos receptet ajánlok azoknak, akiknek nem szükséges cukormentesen étkezni.
Remek dolog, hogy a készen kapható rétestészta létezik teljes kiőrlésű lisztből is, így diétázó vendégeinknek sem kell kihagyni a desszertet. 
A már régóta ismert és kedvelt függönybolt - ahova Hősünk benéz, ha szükséges - épp zárva volt azon a borongós délelőttön, amikor történetünk elkezdődik. Kénytelen volt tehát egy másik üzletbe elsétálni.
Ja nem, nem, eszem ágában sincs lovagolni (félek a lótól), de szerettem volna egy olyan nadrágot, ami félúton van a farmer és a szövetnadrág között. A szövetnadrágok inkább kosztümös jelleget adnak, egy farmer pedig túl – hogy is fogalmazzak – túl farmeros.
Anyaga nagy részben gyapjú, kis részben műszál és elasztán, és ezt is ajándékba kaptam. Felsorolt tulajdonságai arra tették alkalmassá, hogy valami újat kísérletezzek rajta. Aggódtam, hogy milyen lesz, hogy fog állni, kellenek-e ezek a nagy zsebek a csípőmre, de a végeredmény tetszik.
Készülök egy bejegyzést szánni a nadrág varrás alapjainak, de nem ezzel a nadrággal kezdeném. Nem nehéz, de hosszadalmas, átgondolt munkát igényelt. Még sosem volt ilyen sok részből szabott nadrágom.
Ez elsősorban a próbát nehezítette, hiszen én sem szívesen bontok vissza varrást, így viszont nyakig gombostűben próbáltam.
Felvéve nem a lovaglás jut róla eszembe, hanem a régi western filmek: kicsit rogyasztok térdben, csípőmet lassan előretolom… éééés…. már elő is kapom két kézzel a pisztolyokat a két oldalzsebből és piff-puff! :-)
Az idei szezonban követője lettem mindkét tévés tehetségkutató műsornak. A Megasztár legfrissebb sorozatában nem csak az énektudásukat mutatják meg a jelentkezők, hanem ifjú divattervezők versenye is zajlik.
A második – október 9. - döntő viszont tragédia volt. Szíj Melinda a királykék ruhájában úgy mozgott, mintha egy zárt aljú hálózsákban lépdelne. A hangja észvesztő, a sminkes és a fodrász csodát művelt, de egy nagyon szerény, önbizalom hiányos hölgyről van szó, aki nem akart „villantani” a csipkés felsőben, sosem hordott magas sarkú cipőt. A tervező nem vette figyelembe modellje egyéniségét, ráerőltette a kitalált ruhát, hiszen ő maga is egy verseny részese. A csipke alatt testszínű anyaggal takarta el a szégyenlős nőt, a mellrész tagadhatatlanul rémesen állt a rossz tartású tehetségen, és muszáj volt gyorsan „megtanulni" magas sarkú cipőben járni. Ezen a fotón olyan a ruha, mintha Melinda sztaniolpapírba lenne csomagolva, derékban átkötve. Az az öv is olyan fura, nézzétek csak!
Az október 15-i, első pénteki adásban viszont nem csak Melinda hangjától voltam elragadtatva, hanem a ruhájától is. Úgy tudom, hogy sorsolással dől el, melyik tervező, melyik fellépőnek készíti el adott héten a ruháját. Melinda és a kreátor végre egymásra talált. Lehet, hogy egy szimpla nadrág és pulóver, amit láttunk, anyagában azonban mindenképpen alkalmi, és össze sem lehet hasonlítani az előző adásban látott bevonulásával.
Lakatos Yvette azért szimpatikus, mert jó látni, hogy milyen szép és csinos valaki akkor is, ha nem manöken alkat. A múlt szombati ruha kreátora nála sem vette figyelembe ügyfele adottságait, és sikerült hangsúlyozni testalkata hiányosságait. Felkarja vastagságát még jobban kiemelte a mell fellett egyenesen elvágott, a teljes felsőrészt szabadon hagyó ruha. A derekát ugyan kiemelte egy széles övvel, de felette, alatta egy nagy puff van. És a lábán vajon mi van? Lila sízokni?
Most néztem meg a csütörtöki Divatkreátor műsort, ahol a tervezők szinte sértetten nyilatkozzák, hogy Yvettnek semmi nem tetszik. Pedig ha még megnézzük a pénteki műsort is, ahol Yvette úgy nézett ki a szőrös ruhaujjakban, mint Deák Bill Gyula az István a királyban… szegény, lehet, hogy én is nehezen türtőztetném magamat és nem tudnék őszintén mosolyogni a tervezőre. 
Értem a szándékot, hogy egyszerre keresünk mindenféle tehetséget, így nem kell annyi pénzt fizetni a ruhákért, viszont felkaroljuk a tehetségeket. Kár, hogy közben bohócot csinálunk az énekesekből, akik szemlátomást kényelmetlenül énekelnek, nem tudják a maximumot nyújtani.
Érdekelne a véleményetek, csak nekem van ilyen rossz véleményem?
Fotók innen.
Nagyon finom lett, és tündériek ezek a mini kuglóf formák.
Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.
Megígértem, hogy megmutatom az előző bejegyzésben látható kordzakót.
Ja, ezt a levendulát tegnap szedtem ... én nem is értem, mi történt az időjárással.