Kvircedli

Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy filmet a móri svábokról, a hagyományaikról, jellemző ételeikről. Ott láttam a kvircedlit is, ami emlékeztetett az én sváb dédnagymamám egyik süteményére. A műsorban használtak egy úgynevezett kvircedli nyomót is, ami valamiért azóta sem ment ki a fejemből.

A kvircedli egy babapiskótára emlékeztető sütemény, amit borleveshez, borozgatáshoz eszegetnek, mártogatnak. Száraz, ropogós, sokáig eláll.

Múlt hétvégén kilátogattunk a móri bornapokra, de azért nem írtam róla eddig, mert - a szekszárdival ellentétben - nem tetszett. Alig néhány igazi kézművessel találkoztam, viszont számtalan hamisítatlan bóvliárus volt. Én még ennyi, műszálas, rikító színű gyereksapkát nem láttam egy rakáson. A tömeg a tetőfokán, egy tűt sem lehetett volna leejteni. Alig néhány pad volt letéve, és ugyan telerakták az utcát konténerekkel, kedves turistatársaim a szemetes tetejét nem emelték fel, körülötte dőlt a szemét.

Séta közben bukkantam egy idős bácsira, aki egy apró asztalkán a fotón látható fakockát árulta, és azonnal eszembe jutott a régi tévéműsor. Nem alkudoztam, nem gondolkodtam, azonnal megvettem. Kvircedli nyomó!

Tegnap este láttam neki az elkészítésének a frissen kapott, igazi házi tojásokból:

1 egész tojás

5 tojás sárgája

25 dkg kristálycukor

38 dkg finomliszt

1 dkg szalalkáli

reszelt citromhéj

A kristálycukrot az egész tojással és a sárgájákkal egész fehérre, habosra kikevertem. Beleszórtam a szalalkálit (egy csomag 1,5 deka!), egy fél citrom reszelt héját, és kisebb adagokban a lisztet. Amikor már nagyon sűrű lett, kézzel dolgoztam össze. Nagyon fura állagú tészta, még sosem sütöttem ilyet.

Olyan, mint egy nyúlós habcsók, ragadt a kezemre, ezért nem is gyúrtam tovább, hanem óvatosan bő lisztbe forgattam. Kettéosztottam és keskeny - ujjnyi vastag - csíkokat nyújtottam belőle. A tésztacsík pont olyan széles, mint a forma.

Végiggörgettem rajta a fakockát, belenyomva a mintáját. A minták között felvágtam és lisztezett konyharuhára tettem pihenni egy éjszakára.

Reggel bekapcsoltam a sütőt, tepsibe tettem a megszáradt sütiket és gyenge lángon (kb 180 fokon) 20 percig sütöttem őket.

Sülés közben - hogy is mondjam - nincs kellemes illata. Szúrós szagú gáz keletkezik a szalalkálitól. A szalalkáli ammónium-hidrogén-karbonát, ami - igen!- a dauervíz alapanyaga is. Pont olyan szaga volt. :-)

A végeredményen nem érződik, nagyon finom, ropogós süti, és ha marad belőle, viszünk magunkkal a hétvégi szüretre is.

Blúz a fekete szederhez

Ahogy kibuggyan az erdei gyümölcsök mindent megfestő leve, olyan színe van a most elkészült Burda blúznak, természetes szálból egy kevés elasztánnal.

Erősen karcsúsított a szezon új kedvence, a derekat hangsúlyozó seszlivel, és különleges hátmegoldással. Mindenképpen rugalmas kelméből javaslom az elkészítését.

Remekül illik a múlt héten készült "90% Cacao" nadrághoz és az átalakított derekú, kekiszínű nadrágkosztümhöz.

A csillogó, bronzos szálakkal díszített anyag megkövetelte a finom szalonmunkát, ezért nem használtam sehol dísztűzést, nem engedtem láttatni a varrásokat. Rejtett öltésekkel varrtam le az ujjahasíték pántját, a gallér- és a kézelő belső oldalát és rejtett öltéssel hajtottam fel a blúz alját is.

A legnagyobb munka viszont most következik: megfelelő színű, apró inggombot kell hozzá keresnem, félek, nem lesz egyszerű.

Fetasajtos szendvicskrém

Szeretem a szendvicskrémeket, mert változatosságot hoznak a reggelikbe. A "kenyér-vaj-felvágott-sajt" összeállítást hamar megunom, ilyenkor szoktam valamit kikeverni.

10-15 dkg fetasajt

20 dkg tejföl

néhány szem aszalt paradicsom

fél marék magozott, fekete olíva

2-3 levél friss bazsalikom

1 gerezd fokhagyma

bors

pár csepp olívaolaj

Vágjuk a sajtot darabokra, és keverjük össze a tejföllel.

Zúzzuk össze a fokhagymát és tegyük a krémre.

Aprítsuk fel az aszalt paradicsomot, olívát és bazsalikomleveleket. Adjuk a sajthoz az olajjal és a borssal együtt. Óvatosan keverjük össze a masszát.

Tálalás előtt - ha van rá idő - hagyjuk hűtőszekrényben pihenni, hogy az ízek összeérhessenek.

Tarhonyás hús

Tegnap átnéztem a kamraszekrényt, és találtam egy zacskó tarhonyát. Mivel a szavatossági idő hamarosan lejár, úgy döntöttem, hogy ebből most tarhonyás húst fogok főzni, bár elárulom, hogy még sosem csináltam.

Reggel ideültem a számítógép elé, hogy keressek egy jó receptet, és rögtön kedvenc blogtársam, Limara friss bejegyzését láttam a Szegedi tarhonyás húsról. Tovább nem is keresgéltem, hiszen még sosem csalódtam a leírt receptjeiben.

Fél kiló sertéslapockából és egy kevés házi kolbászból készítettem a pörkölt alapot, paradicsommal és piros húsú paprikával. A 20 dkg megpirított tarhonyát - ahogy Limara ajánlotta - a majdnem puha hússal összekeverve, a sütőben főztem készre.

Nagyon finom lett, köszönöm a segítséget!

Nadrág átalakítás

Ezt a nadrágot (nadrágkosztümöt) két éve varrtam, Burda szabásminta alapján.

Nagyon csinos, élére vasalt, az alján hajtókával. Szeretem a férfias nadrágkosztümöket, irodába a legkényelmesebb, mégis üzleties megjelenést biztosít.

Jó minőségű szövetet sikerült vennem hozzá, nagyrészt gyapjú, kisebb részben pedig elasztán van benne. Igaz, hogy nem sokat hordtam, de semmilyen kopás, bolyholódás nem tapasztalható rajta, de a nadrágot mégsem szeretem.

A magasított derékrész egyszerű kivitelezhetősége miatt választottuk a fazont, ugyanis a testvéremmel - az első varrásoktatások egyikén - ugyanazt a fazont készítettük párhuzamosan.

A probléma mindkettőnknél fennáll. Talán nem elég gömbölyű a csípőnk ehhez a fazonhoz, az is lehet, hogy ez általános probléma másnál is, de mászik le a derekunkról. Egész nap rángatom fel, kimondottan bosszantó, és így már nem is túl "üzleties" :-) . Most így utólag nézegetve az újságban a fotókat, a modelleken is lóg.

Mivel remekül illene a színe az egyik blúzanyagomhoz, érdemesnek találtam az átalakítását. Le kell vágni a róla "magasítást" és rátenni egy klasszikus övpántot, ami a derékon tartja a ruhadarabot.

Említettem - a közben már nagyon ügyesen varrogató - nővéremnek, és az ő kedvéért teszem fel a blogra a tegnap esti munka leírását.

Nagyjából egy óra alatt elvégezhető a feladat:

Először felpróbálom a nadrágot, és magamon egy kréta segítségével bejelölöm a derekam helyét. Aztán - a tévéfotelbe huppanva egy bontóval és egy kisollóval - lefejtem a francia kapcsot,

felbontom a stircelőpánt kézi rögzítését, és kifejtem az oldalába varrt cipzárt.

Bátran levágom a derekát, rajta hagyva a varrásszélességet, tehát a jelöléstől kb 1 centivel feljebb.

A cipzárhasítékot lejjebb bontom (annyival, amennyit levágtam felül), géppel megerősítem az oldalvarrást az új cipzárvégződésnél, és a cipzárt újra bevarrom a szokásos módon. Én itt sem spórolok az előre beférceléssel.

Sajnos én már nem találtam meg a nadrág maradék anyagát, ezért egy kis maradék bélésselyemből és egy szaténszalagból készítem az övpántot. Mivel én semmit nem hordok betűrve, úgysem fog látszani.

A szaténszalagot a derekam köré kanyarítottam, összetűztem gombostűvel, aztán úgy vettem le, hogy mindkét oldalába tűztem tűt, hogy lássam mekkora hossz kell. Ráhagytam mindkét végén 5-5 centit.

A két gombostű közötti selyemszalagot felvarrtam - cipzártól cipzárig - a nadrág derekára, a két 5 centis ráhagyás a cipzárnál lóg túl. A varrást levasaltam. A selyembélésből ugyanakkora szalagot szabtam, mint a szatén, és beragasztottam közbéléssel. Ezt rávarrtam a szaténszalag tetejére, és ezt a varrást is levasaltam. A két végén kialakítottam a gombolásrészt, az elülső részére a gomblyukrészt, a hátulsó részére az alámenetet. A selyembélést belülre vasaltam, letűzködtem és a színe felől (a szaténszalag szélén) végig varrtam, lefogva a bélést.

Felvéve sokkal jobb érzés, fogja a derekam, nem mászik le a nadrág.

90% Cacao nadrág

Ezt az étcsoki színű gyapjú szövetet augusztus végén vettem, be is számoltam már róla. Az idei őszi-téli szezon színei nálam a csoki és az erdei gyümölcsök keveréke lesz, finom, ugye?

Sima, mindennel hordható darabot szerettem volna, egyszerű szabásvonallal. A varrásban nagy úr a "bevált" modell, ezért ugyanazt a szabásmintát használtam, mint a nemrégiben varrt háromnegyedes nadrágnál. Lehagytam a zsebeket, zsebfedőket (mert azért ne legyen tényleg minden egyforma) és persze normál nadrághosszt szabtam.

A sötét anyag varrása még nappali fényben is szemet próbáló feladat, ezért - hogy feldobjam kicsit a munkát - tarka, hímzett tafttal béleltem a derékpántot. Ez tetszik legjobban az egész nadrágban. :-)

Felvéve - ahogy szerettem volna - jól kihasználható darabnak tűnik, de a teljes egyhangúság ellen egy kis gyöngysort hímeztem az eleje derékrészre.

Vanílialeheletű fügelekvár narancságyon

Ez a lekvár a befőzések ünnepe.

Szívesen főzöm a baracklekvárt, mert az majd kell a süteményekbe, palacsintába, elteszem a szilvát, cseresznyét, mert sok termett, és sajnálnám ha megromlana.

De ezt azért készítem, mert önmagában nagyon finom. A párom nem a bolti mogyorókrémet kanalazza, ha édességre vágyik, hanem erre jár rá.

Az első évben, amikor a receptre bukkantam, még a város legfelkapottabb zöldségesénél rendeltem meg a hozzávaló fügét, csillagászati áron. Később hoztuk - a horvátországi nyaralás utolsó napján - a tengerparti piacról a mézédes, érett gyümölcsöket. Előfordult, hogy a mediterrán vidéken nyaraló ismerőseinket kértük meg, hogy hozzanak fügét, cserébe kaptak ajándékba a lekvárból.

Tavaly fedeztem fel a közeli élelmiszerbolt előtt árusító bácsikánál a háznál termett gyümölcsöt. Szinte fillérekért árulja, jó éretteket, édeseket. Az idén már augusztusban kérdezgettem, mikor jöhetek nagyobb "szállítmányért".

Most végre beérett egy nagyobb mennyiség egyszerre, meg is vettem tőle mindet.

A szemben lévő zöldségesnél gyorsan vettem hozzá narancsot, a boltban pedig vanília rudat.

A főzéskor terjengő illatot nehezen írom le, a rubinpiros füge, az illatos narancs és a még illatosabb vanília szinte elkábít minden évben. Szívből ajánlom mindenkinek!

1 kg csumájától megfosztott, darabokba vágott füge

1 db szép héjú narancs

25 dkg cukor

1 db vanília rúd

1 citrom kifacsart leve

1 késhegynyi szalicil vagy nabenzoát

A narancsot alaposan megmostam és a héját vékonyan levágtam, vigyázva, hogy a fehér része a gyümölcsön maradjon.

A meghámozott narancs levét a fazékba facsartam (figyelni kell, nehogy mag is belekerüljön). Rádobtam a vékony csíkokra vágott narancshéjat, a kockákra-, vagy félbe vágott fügéket, a kristálycukrot, és a tetejére egy vanílira rudat, amit előtte felvágtam, és belekapartam a magjait is.

Lassú tűzön főztem, időnként megkeverve, beszippantva az illatát. Ha már kellően szétesett a gyümölcs, hozzáöntök egy kevés citromlevet, azzal is rottyantok egyet rajta, és a végén beleteszem a tartósítószert is, ekkor rögtön le is zárom a gázt.

Tiszta üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

A legfinomabb, hogy nagy darabokban van benne a vaníliás füge, és külön öröm, amikor a füge mézízű levében üvegesre főtt narancshéjakra bukkanunk.

Igyekszünk gondoskodni a jövőbeni fügelekvárokról, az elmúlt két évben 5 fügefát ültettünk a kertünbe. :-)

Zöldfűszeres házi sajt

Újabb sajtkorongot készítettem, ezúttal zöldfűszerekkel. Frissen szedtem a kertben rozmaringot, kakukkfüvet és snidlinget hozzá. Minden fűszernövényt apróra vágtam és így tettem a felforralt házi tejbe.

A sajtkészítés módját itt olvashatjátok.

Fonott cipók aszalt paradicsommal és rozmaringgal

Ha kenyeret kell sütni, akkor Limara kimeríthetetlen receptárát lapozom fel újra és újra.

Ez az aszalt paradicsomos, rozmaringos kenyérkéje, változtatás nélkül. Úgy látom, nekem kisebb fonott copfok lettek a cipó tetején, de nagyon finom lett!

Szekszárdi szüreti napok

Péntek délután érkeztünk a városba, ahol először is (egy jó fagyizás után) végignéztük a kézműves kirakodók kínálatát, vásároltunk is ezt-azt. Nem voltak műanyag játékok, nem találtunk rikító színű lufikat, kizárólag olyan művészeket, akik saját kezűleg készítik el - klasszikus értékek mentén - a portékáikat. Bemutatta munkáját a hordókészítő kádár, a szövőnő régi rokkájával, és persze rengeteg fafaragó és agyagozó.

Külön helyet biztosított a város néhány nívós étteremnek, egyforma és igényes díszletet adva hozzá. A borászok a "borudvarban" foglaltak helyet, nem a szokásos fabódés dizájnnal, hanem sátortető alatt, egybefüggő fapultok mögött. Rengeteg asztallal, paddal kínálva a vendégeket, akik gyűltek is szép számmal.

Este 10 órára tetőfokára hágott a hangulat, folyt a bor, pirultak a húsok az éttermekben, a színpadon éjszakába nyúlóan tartott a műsor.

Péntek délután utaztunk Szekszárdra, és szombat délután már indultunk is haza. Azt hittük, hogy egy éjszaka elég lesz egy borkóstolóra, és egy délelőtt, hogy megismerjük a várost.
Sajnos nem, szomorúan ültünk hazafelé az autóban, és megfogadtuk, hogy jövőre több időt töltünk itt.