Nagymama almatortája

Kivételesen nem az én Nagymamámé, hanem valószínűleg Lajos Marié, ugyanis a recept egy nagyon régi szakácskönyvből való (biztos sokaknak megvan a sorozat), a 99 gyümölcsös édesség 33 színes ételfotóval. Amíg otthon laktam a szüleimmel, nővéremmel, gyakran készült ez a sütemény, és amikor elköltöztem otthonról, hoztam magammal kis cédulán a bevált receptet.

Annyira gyorsan elkészült, és utána ugyanilyen gyorsan fogyott, hogy már csak az utolsó szeletet tudtam lefotózni. Több szomszéd is kapott belőle, így nem minket hízlal. :-)

Hozzávalók:

4 egész tojás

1 tojás sárgája

a tojás súlyának megfelelő mennyiségű cukor, liszt és margarin

csipet só

őrölt fahéj

citromhéj

2 alma hámozva, kockákra vágva

A négy házi tojás súlya 22 dkg volt. Ennyi margarint habosra kevertem ugyanennyi kristálycukorral, majd egyenként belekevertem a tojássárgákat, aztán szép lassan a 22 dkg finomlisztet.

Belekevertem a csipet sót, egy kevés őrölt fahéjat, reszelt citromhéjat és végül a felkockázott almát. A legvégén fakanállal kevertem bele az előzetetesen keményre vert tojásfehérjét.

Kivajazott, lisztezett tortaformába öntöttem (kentem?) a sűrű masszát és előmelegített, középmeleg sütőben kb 40 percig sütöttem.

Scali kenyér

Egy az egyben a Limaránál talált recept. Isteni finom lett, ez most a kedvenc! A kisült tészta olyan, mint egy könnyű kalács, foszlós, nagy lukakkal. És a magok belül is tekerednek tovább!

A leírásban nem láttam, hogy szükség lenne cukorra, én bizalmatlanul azért tettem bele egy teáskanállal.

Tényleg remek recept, ajánlom mindenkinek!

Púderszínű kordbársony ingkabát

Évek óta nézegetem ezt a modellt a Burdában, nagyon tetszett a sok darabból szabott derékrész.

Púderrózsaszín mikrokordbársonyból készítettem el, színben azonos gombokkal.

El tudom képzelni gyapjú szoknyával, vastag harisnyával téli hétvégére, vagy farmerrel és pólóval őszi kirándulásra.

Nagyjából 8 órát dolgoztam rajta, gombfelvarrással együtt, de szabás nélkül. Az egyes kockák szabásmintából való kivétele és a kordból való kiszabása is egy teljes estés program volt.

A dísztűzést ikertűvel csináltam, kicsit csökkentettem a méretén (mert Burda Plus modell volt), és a gallér hosszát is kisebbre szabtam, mint az eredeti.

Miközben a derékrészt varrtam, azzal a gondolattal játszottam, hogy egy középkori ruhát varrok... még a bársony is illett ehhez a hangulathoz.

Korpás kenyér graham liszttel

Gyakran készül nálunk ez a cipó, ami akár teljes egészében kenyérsütő gépben készíthető.

Általában éjszakára készítem be, így reggel már az illatára ébredhetünk.

Kicsit sűrűbb, igazi "reform" kenyér, bár a szöget azért nem lehet vele a falba verni! :-) Napokig friss marad, nem morzsálódik.

Most gépi dagasztás után, a sütőben sütöttem meg. A tetejét a sütőbe helyezés előtt vizes ecsettel kenegettem meg, arra szórtam egy kevés zabpelyhet, de a nagy része lepotyogott.

Tudtok nekem segíteni abban, hogy hogy lehet ráragasztani a kenyérre a magokat? Már több módszert próbáltam, de egyik sem az igazi.

3 dl langyos víz

1 ek kristálycukor

1 ek só

késhegynyi aszkorbinsav (enélkül is jó)

33 dkg finomliszt

17 dkg graham liszt

2 ek búzakorpa

1 ek lenmag

1 ek szezámmag

1 ek napraforgó mag

1 ek sikér

2 dkg friss élesztő

Vaníliás kalács fügével

Volt néhány füge még a hűtőben, amiből valamit sütni szerettem volna.

Mivel a kenyér épp elfogyott itthon, így mindenképpen gondoskodnom kellett holnapi reggeliről.

Kalácsot sütöttem, Limara Hokkaido kalács receptje nyomán:

4 dl tej

1 tojás
csipet só
2 ek. burgonyapehely
3 ek. cukor

2 csomag bourbon vaníliás cukor

néhány csepp vanília aroma
60 dkg liszt
3 dkg élesztő

Gépben dagasztattam és kelesztettem a tésztát, aztán 4 darabba vágtam, majd ezeket kinyújtottam. Rászórtam a kinyújtott tésztára a kockákra vágott fügét, és feltekerve a darabokat az új, szilikonos kuglóf formába rendeztem. Hagytam még kelni, aztán előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a beleszúrt hústűt már nem kente össze (15 perc után szükségelte az alufólia takarást, mert nagyon pirult a teteje).

A vanília és a füge jó párost alkot, érdemes kipróbálni. Reggelire vajjal és fügelekvárral fogom enni.

Blúz tarkabors mintával

Ez is egy jól bevált Burda szabásminta alapján készült. Amit e minta alapján korábban készítettem, nagyon kedvelem; ha szellős, könnyű, könnyen hordható nyári blúzra vágyom, akkor azt veszem fel.

Kigombolva kacéran nőies, ugyanakkor abszolút klasszikus darab.

A válla különszabott betéttel készült, az oldalvarrásban és a melle fölött húzással adja meg a nőies vonalakat.

A Burda leírása alapján kezdők is elkészíthetik, a lap "Képes varrótanfolyam" rovata részletesen, képekkel mutatja be az elkészítés módját.

Az elkészült blúz anyaga viszkóz, mintája és színe igazán fűszeres, fehér- és rózsabors tarkítja a csokoládé színű alapot.

Munkahelyre a múlt héten elkészült háromnegyedes nadrággal ajánlom.

Őszibarack ivólé

Dulmina tündérkonyhájában bukkantam múltkor az őszibarack új felhasználási módjára.

Többször szedtem mostanában "szeddmagad" akcióban őszibarackot, de már nem olyan újdonság itthon, lelassult a fogyasztása, megmaradt a hűtőben egy kevés megpuhult barack.

Így már megenni nincs kedvünk, nekiláttam hát az ivólé készítésének.

Reggelihez inni is szeretjük a gyümölcsleveleket, de még alkalmasabbnak találom - ezekben a kis üvegekben - az őszi-téli kirándulásokra bekészíteni az úticsomagba.

1 kg hámozott, magozott őszibarack

kb 8 dl víz

2 evőkanál cukor

A barackot a vízzel felöntve fazékba tettem, felforraltam.

Forrás után levettem a tűzről, leöntöttem a viz egy részét róla (kelleni fog még!), és a maradék gyümölcshúst összetörtem rúdmixerrel. Visszaöntöttem a barackos vizet rá, ellenőriztem, hogy nagyjából szívószállal szívható sűrűségű legyen, és kóstolgatva, két kanál kristálycukornál mondtam azt, hogy pont finom, nem túl édes.

Újra forraltam, tettem bele egy nagyon pici szalicilt, és üvegekbe töltöttem.

Most plédek alatt várja a holnapi kamrapolcra helyezést.

Grissini

Az Olasz Kulinária című könyvben olvastam, hogy az 1860-as évek elején II. Viktor Emanuel a nizzai grófsággal együtt Savoyát is átadta Franciaországnak, amiért csrébe III. Napóleon hozzásegítette, hogy az egyesített Olaszország első királya (1861-1878) legyen. Az egyesülési folyamat közepette a király nagyon aggódott kisebbik fiáért, mert a herceg kifejezetten rossz étvágyú volt, válogatott, a kenyeret szinte egyáltalán nem ette. A családorvos azt gyanította, hogy a kis herceg ellenkezése mögött valamilyen emésztési zavar húzódhat meg, és megkérte az udvari péket, hogy készítsen könnyű, de nem puha belű kenyeret. A pék kitalált egy hosszú, vékony, könnyen törhető, nem pirosra (!) sütött fajtát. Azt nem lehet tudni, hogy a herceg megszerette-e a kenyeret, de az újfajta pékárunak rengeteg utánzója akadt a torinói sütödék között. Azon versengtek, hogy ki tudja a leghosszabb és legvékonyabb kenyeret elővarázsolni a kemencéjéből.

Hiába ontják azóta a kenyérgyárak a jellegtelen ízű, nagyipari ropogtatnivalókat, szerencsére még ma is léteznek Torinó környékén hagyományos módszerekkel dolgozó pékek, akiknél ma is lehet igazi grissinit venni.

Ma megint begyújtottuk a kemencénket, pizzát sütöttünk benne.

A kemence felfűtésének hosszadalmas idejére, rágcsálnivalónak grissinit készítettem.

Géppel dagasztattam meg a tésztát, közben folyamatosan ellenőrizve a tészta állagát. Rugalmas, kemény tésztát szerettem volna.

2 dl vizet öntöttem a gépbe, 1 púpozott teáskanál sót, 1 mokkáskanál cukrot, 1 evőkanál olívaolajat, 2 dkg friss élesztőt és annyi lisztet, amennyit felvett. Nagyjából 40 dkg lehetett.

Amíg a gép dolgozott előkészítettem a paradicsomszószt hozzá. A kisebbik méretű paradicsompüré konzervet (megfelelően sűrű erre a célra) összekevertem sóval, borssal, reszelt parmezánnal, oreganóval, kakukkfűvel, és egy kevés vízzel.

A megkelt tésztát két részbe vágtam, és nagyon vékonyra kinyújtottam. A grissini ropogósságát az adja, ha a tésztából minden levegőt kinyomunk, tehát nem kíméltem.

Egyenletesen megkentem a paradicsompürével, derelyevágóval hosszú csíkokra vágtam, és megtekerve őket sorba rendeztem egy tepsiben (összesen 3 nagy sütőlemez lett tele ezzel a mennyiséggel). 220 fokos sütőben 10-15 perc alatt ropogósra sütöttem.

Háromnegyedes nadrág

Télen már varrtam egy nadrágot ez alapján a szabásminta alapján. Akkor nem hajtottam fel az alját, hanem hagytam hosszan, kényelmes, puha gyapjúból.

Az új nadrágom - rászabott derékpánttal, hajtókás, háromnegyedes hosszal -, pamutszövetből van. Hátránya tehát, hogy gyűrődik, viszont nem melegszik rá a bőrre kánikulában sem.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy ha valaki ugyan gyűrött ruhában jelenik meg, de az magyarázható azzal, hogy teljes mértékben természetes alapanyagból készült, akkor az nem kelt rendetlen benyomást, hanem a színvonalas kelmeválasztás jele. Remélem ezzel a nadrággal is így járok majd.

Szeretem a jól bevált szabásmintákat újra és újra elővenni, különböző színekből és alapanyagokból egész más stílusú ruhadarabokat kapunk.

Sajnos a varrás vagy varratás során elkerülhetetlen, hogy ritkán olyan ruhadarabok is készüljenek, amik nem feltétlen a legelőnyösebbek számunkra. Ez majdnem teljesen elkerülhető, ha ismerjük a testalkatunkat, de én hajlamos vagyok kockáztatni egy-egy különleges szabásvonal vagy fazon miatt.

Mindenesetre ez a nadrág már kipróbált, kényelmes fazon. A rászabott derékpántot és a zsebfedőket maradék pamut inganyaggal béleltem. A saját anyagával való bélelés nagyon merevvé tette volna, a selyembélés bőrrel való közvetlen érintkezése pedig nyáron különösen nem javasolt. Így jutott eszembe - ez a színben is harmonizáló - csíkos pamutvászon.

Az eredeti szabásminta szerint a zsebfedők valós - kétszegélyes - zsebeket is rejtenek, én ezt kihagytam, mert sosem használom a zsebeket, telepakolva teljesen eltorzítják a fazont, és

szerintem erősít a nemkívánt helyeken a többszörös anyagréteg.

Ugyan vége a nyárnak, de ezt a nadrágot tudom hordani ősszel és tavasszal is, szigorúan mintás harisnyákkal!

Nyuszi fiú

Nem kimondottan jellemző rám, hogy figurákat varrjak, de most mégis kedvet kaptam.

Fejből készítettem a papír szabásmintát, kivágtam, géppel összevarrtam.

A legnagyobb munka az egyes testrészek kifordítása és vatelinnel való megtöltése. Komolyan mondom, hogy időigényes és erősen kézpróbáló feladat. Egy műanyag koktélospohár nyele segített a kifordításban, és a kanál része a lábfejek megtöltésében.

Úgysem tudtam eddig mire használni ezt az egyke kanalat.

Ha lesz "legközelebb", akkor nagyobb pocakkal és hosszabb lábakkal fogom szabni.

Készülődik a fejemben egy nyuszi lány is, de előbb még magamnak szeretnék varrni valamit a nyári anyagokból.