Lovagló nadrág – avagy "A hét mesterlövész"

Ja nem, nem, eszem ágában sincs lovagolni (félek a lótól), de szerettem volna egy olyan nadrágot, ami félúton van a farmer és a szövetnadrág között. A szövetnadrágok inkább kosztümös jelleget adnak, egy farmer pedig túl – hogy is fogalmazzak – túl farmeros.
Szerintem ez egy olyan nadrág lett, amiről senkinek nem az irodai kosztüm jut eszébe, ugyanakkor méltó ellenfele lehet az örök jeansnek. Sportos, városi, „casual” viselet.
Anyaga nagy részben gyapjú, kis részben műszál és elasztán, és ezt is ajándékba kaptam. Felsorolt tulajdonságai arra tették alkalmassá, hogy valami újat kísérletezzek rajta. Aggódtam, hogy milyen lesz, hogy fog állni, kellenek-e ezek a nagy zsebek a csípőmre, de a végeredmény tetszik.
Készülök egy bejegyzést szánni a nadrág varrás alapjainak, de nem ezzel a nadrággal kezdeném. Nem nehéz, de hosszadalmas, átgondolt munkát igényelt. Még sosem volt ilyen sok részből szabott nadrágom.
Ez elsősorban a próbát nehezítette, hiszen én sem szívesen bontok vissza varrást, így viszont nyakig gombostűben próbáltam.
Mondok egy példát: hol kezdjem (milyen magasan), a szárán a cipzárat bevarrni? A cipzár alja ugyebár a nadrág aljánál legyen (sőt, a cipzár lehajló húzó kocsijának nyelve legyen a nadrág alja szélénél). De hogy hol a nadrág alja? Az akkor derül ki, ha a nadrágszár készen van és felvehetem. De ezt nem varrhatom készre, mert olyan szűk a szára, hogy utólag nehezen férnék be a cipzárvarráshoz, tehát a belső varrást nyitva hagyva cipzárazunk. Érthető nagyjából a probléma? Megoldottam, de még most is tiszta karmolás a lábam a sok gombostűtől.
Vagy: tetszik a két nagy zseb, de mi van, ha nem áll jól? A zsebeket az elején kell felvarrni, de hogy bontok ki minden varratot, dísztűzést, zsebfedőt a végén, ha mégis leszedném?
Felvéve nem a lovaglás jut róla eszembe, hanem a régi western filmek: kicsit rogyasztok térdben, csípőmet lassan előretolom… éééés…. már elő is kapom két kézzel a pisztolyokat a két oldalzsebből és piff-puff! :-)




Burda magazin 2008/08

Megasztár - Divatkreátor

Az idei szezonban követője lettem mindkét tévés tehetségkutató műsornak. A Megasztár legfrissebb sorozatában nem csak az énektudásukat mutatják meg a jelentkezők, hanem ifjú divattervezők versenye is zajlik.
Az első középdöntőn szerintem elég jól sikerültek a fellépő ruhák. Tolvai Renáta katonás, fekete, arany zsinóros ruhája tetszett. Lakatos Yvette „díva” ruhája is jó volt, bár láthatóan feszengett benne.
A második – október 9. - döntő viszont tragédia volt. Szíj Melinda a királykék ruhájában úgy mozgott, mintha egy zárt aljú hálózsákban lépdelne. A hangja észvesztő, a sminkes és a fodrász csodát művelt, de egy nagyon szerény, önbizalom hiányos hölgyről van szó, aki nem akart „villantani” a csipkés felsőben, sosem hordott magas sarkú cipőt. A tervező nem vette figyelembe modellje egyéniségét, ráerőltette a kitalált ruhát, hiszen ő maga is egy verseny részese. A csipke alatt testszínű anyaggal takarta el a szégyenlős nőt, a mellrész tagadhatatlanul rémesen állt a rossz tartású tehetségen, és muszáj volt gyorsan „megtanulni" magas sarkú cipőben járni. Ezen a fotón olyan a ruha, mintha Melinda sztaniolpapírba lenne csomagolva, derékban átkötve. Az az öv is olyan fura, nézzétek csak!

Az október 15-i, első pénteki adásban viszont nem csak Melinda hangjától voltam elragadtatva, hanem a ruhájától is. Úgy tudom, hogy sorsolással dől el, melyik tervező, melyik fellépőnek készíti el adott héten a ruháját. Melinda és a kreátor végre egymásra talált. Lehet, hogy egy szimpla nadrág és pulóver, amit láttunk, anyagában azonban mindenképpen alkalmi, és össze sem lehet hasonlítani az előző adásban látott bevonulásával.
Lakatos Yvette azért szimpatikus, mert jó látni, hogy milyen szép és csinos valaki akkor is, ha nem manöken alkat. A múlt szombati ruha kreátora nála sem vette figyelembe ügyfele adottságait, és sikerült hangsúlyozni testalkata hiányosságait. Felkarja vastagságát még jobban kiemelte a mell fellett egyenesen elvágott, a teljes felsőrészt szabadon hagyó ruha. A derekát ugyan kiemelte egy széles övvel, de felette, alatta egy nagy puff van. És a lábán vajon mi van? Lila sízokni?
Most néztem meg a csütörtöki Divatkreátor műsort, ahol a tervezők szinte sértetten nyilatkozzák, hogy Yvettnek semmi nem tetszik. Pedig ha még megnézzük a pénteki műsort is, ahol Yvette úgy nézett ki a szőrös ruhaujjakban, mint Deák Bill Gyula az István a királyban… szegény, lehet, hogy én is nehezen türtőztetném magamat és nem tudnék őszintén mosolyogni a tervezőre. Értem a szándékot, hogy egyszerre keresünk mindenféle tehetséget, így nem kell annyi pénzt fizetni a ruhákért, viszont felkaroljuk a tehetségeket. Kár, hogy közben bohócot csinálunk az énekesekből, akik szemlátomást kényelmetlenül énekelnek, nem tudják a maximumot nyújtani.
Érdekelne a véleményetek, csak nekem van ilyen rossz véleményem?
Fotók innen.

Kókuszos-kakaós reform muffin

Nagyon finom lett, és tündériek ezek a mini kuglóf formák.

A reform sütemény receptjét Szemirámisznál találjátok.

Mire gondoltam?

Shannon MushyWear blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy rendelt egy anyagot, de miután megérkezett, már nem emlékezett, mihez is rendelhette? Mire gondolt, mikor kiválasztotta?
Most én is szeretnék mutatni két anyagot, ami ugyanígy fekszik a szekrény mélyén. Mire gondoltam, amikor megvásároltam?

Íme az első:


Nem tudom mire gondoltam, mit szerettem volna belőle készíteni? Vastagabb, elasztikus pamutvászon. Beavattam meleg vízzel, így mindössze egy 80 cm hosszú és csak 120 széles darab van belőle, tehát ez is korlátozza a felhasználhatóságát. Ideális méret egy rövidke, egyenes szoknyához, de azt nem szeretnék. Érdemes talán variálni más színnel, de kapok hozzá illő anyagot? Feketével lenne a legegyszerűbb társítani, de az anyag nyárias, nyáron pedig nem szeretek feketét hordani (télen is ritkán). Időnként előveszem, megnézegetem aztán újra elcsomagolom.

A másik anyagra emlékszem:


Ez is tiszta pamut, nem rugalmas, de nagyon könnyű, légies, ideális blúzanyag. 160 cm hosszú és 150 cm széles. A színeibe szerettem bele, bár már a boltban sem tudtam, mi lesz belőle. És ez évek óta így van. Nemrég mutattam, milyen jól illene egy klasszikus kosztümhöz, vagy talán egy világos nadrággal tengerparti sétához de a nagy méretű virágok (kb 15 cm) kicsit elijesztenek. Milyen szabásminta rejthetné el a nagy virágok alakot kövérítő hatását, ugyanakkor hangsúlyozhatná mégis a mediterrán stílust?

Ha van kedvetek, mutassátok meg Ti is, milyen „Mire gondoltam” anyag fekszik a szekrényetek mélyén? Tényleg kíváncsi lennék! Talán közösen több ötletünk lenne, vagy akár egy csere-bere is kialakulhat közöttünk. Ha valakinek nincs blogja, de szívesen társulna, küldje el e-mailben nekem és megmutatom itt.

Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.

"Színe mint a bikavér"

Megígértem, hogy megmutatom az előző bejegyzésben látható kordzakót.

Ugye nem árulok el titkot azzal, hogy a kordbársony mindig elcsábít, bőven találhatunk rá példát csak ez alatt a röpke év alatt is, amióta itt megmutatom, miket varrok. Még ha a fotón nem is látszik jól, ennek az anyagnak olyan a színe, mint az érett, testes vörösboré. Nagyon jól illett hozzá a boltban egy blúznak való, kockás, elasztikus puplin, rögtön vettem abból is. Remek volt így együtt, olyannyira, hogy még az üzletben eldöntöttem, a kabátot a blúzanyag maradékával bélelem ki. Hiába a nővérem intelme arról, hogy sose vegyél semmit, ami legalább két másik ruhadarabhoz nem illik a szekrényedben, hazahoztam őket. Nem is nagyon hordtam, a zakót egyszer-egyszer vettem fel. Örülök, hogy az új szoknya most friss lendületet ad ennek a régi-új kabátnak.

Burda fazon ez is, 2007. októberi szám. Most is nagyon tetszik a szabása, rövid állású, erősen karcsúsított, és merész újítás a szűkítők kiváltása a belevarrt „karikával”. Megvarrni nem volt könnyű ezt a részt; nagyon kicsi ívben kellett kanyarítani a kerek „szűkítőket” és a kordbársony nem egy könnyen formálható anyag. Azért előfordulhat, hogy lesz még folytatás ezzel a szabásmintával.

"Színe mint a bikavér"

Ja, ezt a levendulát tegnap szedtem ... én nem is értem, mi történt az időjárással.