Szoknya varrás - alapok II.

Ott hagytuk tegnap abba, hogy bevarrtuk a szoknyába a húzózárt. Közben én elszaladtam bélésselymet venni. :-) A bélésből kiszabtam - az övpánt kivételével - minden alkatrészt újra. Itt már nem kell a háta háromszöget ferde száliránnyal szabni, jobban megakadályozza a "kiülepesedést", ha egyenes irányban szabjuk. Legyen egy szoknya őszi, téli vagy tavaszi, a bélés azért kell, hogy a fenekünknél ne nyúljon meg az anyag. Egy ilyen vastag gyapjúnál, ahol laza a szövés, még nagyobb az esélye, tehát kihagyhatatlan.

Általában akkor szabom a bélést, amikor a szövetet, a kiszabott alkatrészeket egyszerűen ráfektetem a bélésanyagra, és körbevágom.
A bélést pont ugyanúgy készítem, ahogy a szövetet, tehát először a szűkítők, aztán itt a háta "háromszög" formázó varrás, aztán az oldalakat kell összevarrni (kihagyva a húzózár helyét).
Itt használtam a rádlit, a bélésanyagon jól látszik a jelölése.
Hoztam egy fotót a szűkítő varrásáról is, itt jól látszik, hogy eltérek a kijelölt pontsortól, és ívesebben haladok a csücsök felé. Ennek az a célja, hogy ha színére fordítjuk és levasaljuk, ne legyen egy olyan kis "hajtás" a végénél.

Az összeállított bélés szoknyát belehúztam a szövetszoknyába. A derekát körben összetűztem, a cipzárnál a bélést behajtom.

Előkészítem az övpántot: A derekunk kerületénél kb 10 centivel hosszabb szövetet szabunk, és a kész szélesség kétszeresét és + 2 centit hagyunk rá a varrásszélességre. Én általában 2-2,5 centis övpántot szeretek (a szélesebb meggyűrődik hordás közben), tehát a duplája 5 centi, varrásszélességgel együtt 7 centi szélesre vágom ki. Szabtam hozzá egy ugyanilyen hosszú, kb 4 centi széles ragasztós közbélést, és belevasaltam. Ezután kettéhajtom (így lesz kb 3,5 centi széles) és alaposan levasalom.A derekam köré kanyarítom és két gombostűvel megjelölöm, hogy hol fog találkozni. Ez lesz a derékméretem, és nem idegesítem magam azzal, hogy centivel mérem le. :-)
A két gombostű közötti szakaszt feltűztem a szoknya derekára. A két gombostűt természetesen a cipzárhoz illesztem. Már három réteg anyag van összefogva gombostűvel - a bélés, a szoknya, és a beragasztott övpánt. Végig is varrhatjuk, cipzártól, cipzárig.

Következnek az akasztók. Ez a lépés elhagyható, sokan már a csipeszes vállfákat használjuk úgyis. Vagy ha teszünk is bele, előre gyártott szalag is megteszi. Én szeretem ezt a keskeny, bélésből szabottat, ezért le is írom a készítését.

Vágok ferde szálirányban egy kb 3-4 centi széles szalagot a bélésből, nagyjából 30 centi hosszút, de nem méregetem, csak kivágom gyorsan. Kettéhajtom hosszában és a gép alá is dugom. Az elejénél egy "tölcsértorkolatot" varrok, aztán végig - kb 2 mm szélesen a hajtott éltől - levarrom. Egy vastagabb tűbe vastagabb cérnát fűzök, és a tölcsértorkolatban többször áthurkolom. A tűt háttal, azaz a fokával előre végigfűzöm a 2 mm széles lukon. Azért így, hogy ne bökje át a tű az anyagot. Ezután már csak annyi a dolgom, hogy kicsit segítve a tölcsértorkolati kifordítást áthúzom saját magán, kifordítom a szalagot. Szépen levasalom és kettévágom, hiszen két fül kell. Nem kell aggódni a felvágott varrás miatt, kifoszlani ez nem fog már. Gyorsan bele is varrom, megerősítve a derékvonalba. Egy akasztó hossza kb 16-18 centi, ezt hajtjuk ketté.

Elkészítettem a húzózár felett a gombolás részt.
Fontos szabály, hogy mindig elölről hátrafelé gombolunk, a szoknya elején van a gomblyuk, a hátulján a gomb! A gomblyuk helyéhez ilyen háromszöget tanultam készíteni, a hátulját meg kicsit hosszabra hagyom, hogy legyen helye a gombnak. Végigvarrtam, a varrásszélességet lecsipkedtem, a sarkokban 45 fokban kivágtam, kifordítottam, levasaltam.A derékpántot körben letűzöm gombostűvel és kézi rejtett öltésekkel végigöltögetem. Ezt mindig az esti tévézésre hagyom, úgysem tudom szájtátva nézni a tévét. Ugyanilyen öltésekkel levarrom a húzózár mellett a bélést is. Erről készítettem fotót, talán jobban látszik az öltés módja, mint a szövetnél. Végigvarrás után természetesen újra levasalom, sok gőzzel, döngölve.

Itt írom le, hogy nagyon szeretem a gyűszűt a kézi varráshoz. Persze én is úgy kezdtem, hogy azzal varrni nem lehet, de aztán kénytelen voltam rászokni. Nagyon sokat varrtam kézzel, a tű luka (foka?) állandóan beleszaladt az ujjamba, ami nagyon fájdalmas, kénytelen-kelletlen felvettem hát. Először folyton leesik, elgurul, de aztán már nagyon kényelmes, azzal tolom meg a tűt, hogy könnyebben átfusson az anyagon.

Felpróbáltam a szoknyát, tükörben ellenőriztem, hogy elöl-hátul egyenesnek tűnik-e az alja. Ha egyenes, és a hossza is nagyjából jó, akkor lehet az alját tisztázni és felhajtani. Én általában 4 centis felhajtást szoktam csinálni. Minden esetben kézi rejtett öltéssel varrom végig a felhajtást!
A bélésselyem alját kétszer felhajtva, géppel varrom fel. A hossza kb 5 centivel legyen rövidebb a szövetnél, ha ugyanis hosszabb, leüléskor kilóg.

Egy apróság van már csak, gomblyukat készítünk és gombot varrunk. A végén pedig az egész szoknyát átvasaljuk.