Az Olimpia megnyitó uniformisai

Néztétek az ünnepélyes megnyitót? Bár a sportesemények tévéközvetítéseit pár perc után megunom, egy Olimpia megnyitót azért szívesen megnézek (igen, tudom, hogy ennek a sporthoz nem sok köze van). Szeretem nézni, hogy milyen újabb és újabb látványkunsztokat találnak ki, túlszárnyalási szándékkal minden eddigit, de a legjobban mégis a sportolók felvonulását várom, figyelem a ruháikat, és mindig remélem, hogy a magyaroké sem lesz cikis a többiek drága, márkás cuccai között.

Mostanában tele volt a sajtó a magyarok szürke-orchidea pink színű, „első titkár(nő)i állás” stílusú kollekciójával. Azaz: klasszikus öltöny-kiskosztüm, szőrmegalléros szövetkabát, magenta kiegészítőkkel. Alapvetően nincs ezekkel bajom (de nem is éljenzem fennhangon), hiszen ünneplő ruhára szükség van, a sportolóknak kivétel nélkül tetszik, és az idei trendszíneket képviselik. Miközben azonban végignéztem az előttünk felvonuló 17 ország csapatát, végig a körmeimet rágtam, hogy ugye a sok síruhás, sportos öltözék között, mi nem talpig szőrmegallérban és magas sarkúban fogunk bevonulni? Huhh, szerencsére nem.

Szokás szerint, a többség nemzetiszín (és/vagy a piros-fehér-fekete színek biztonságában) síruhában vonul be. 

A kisebbség is síruhában jön, de felcsillan a szem, ha nagy ritkán valami extrát is láthatunk. Például tetszett, hogy a britek oroszos pufajkájukhoz még usánkát is húztak, amire a házigazda oroszok olyan büszkék, hogy a Megnyitó bemutatkozó filmjében is kiemelték.

A lobogószín ruhás többséghez tartozik az USA szettje is, de üdítő újítás, hogy kabát helyett kötött kardigánban jöttek. Nem sajnálták rá pénzt; Ralph Lauren lett felkérve a tervezésre. Egy apróság nem tetszett ezen, talán igazságtalanságnak is tűnhet tőlem, amikor a fél világ lobogónak öltözik, de tőlük mást várok el, az amerikai zászló mintáját már annyira elcsépelték az elmúlt évtizedekben, mindenféle szuvenír termékekkel, hogy első pillantásra csalódott voltam. Úgy tudom azonban, hogy bárki megvásárolhatja, bakancsostól, sapkával, garbóval együtt, csak gyűjteni kell rá.

Az egyik botrány, ami az Olimpia körül zajlott mostanában - biztos sokan hallottátok -, hogy a megnyitót megelőző napon az orosz miniszterelnök helyettes óva intette a sportolókat, hogy a homoszexualitás, mint téma, felmerüljön a játékok ideje alatt, mivel az Állami Duma szerint „a nem szabályos párkapcsolatok” népszerűsítése bírságot von maga után. Érkezett is rá néhány gyors, nemzetközi válasz, lásd a google tegnapi oldala, a Chartából való idézettel és a homoszexuális társadalom egyezményes szivárványos színeivel. 

Ugyanezt az idézetet ismételte el a NOB elnöke is, de a legnagyobb „beszólás” a németek szivárványszínű síruhája volt, bár gondolom, azt nem a csütörtöki kérés után gyártották le, hanem még a tavaly nyári orosz törvényalkotás után. Mindeközben Putyin mosolyogva állja a kamerák tüzét, kár, hogy a fejébe nem láttunk bele.

Tetszett az oroszok folklór kabátja, klassz volt a lengyelek jeges norvég mintás dzsekije, Tonga állam pálmafás ruhája szerintem már súrolja az ízléstelenség határát, de értjük, téli olimpiára eljutni trópusi éghajlatról  bizony nagy dolog. Hősök voltak a Bermudáról érkezettek bermudában, még jó, hogy a sportolóknak is járt pléd a lelátón, amivel beburkolhatták a meztelen lábaikat.

A legjobban az a pulóver tetszett, amit az Andorrai csapat viselt, ilyet én is szeretnék, egész télen kerestem. Ez sem egy ütős újítás a tervezőktől, de mostanában oda vagyok a norvég mintás cuccokért.

Ugyan nem bevonulási ruha, de mindenképpen említésre méltó „olimpiadivat” témában, a kalocsai minta a magyar sífutók ruháján. Mit gondoltok? Nekem egy kicsit elcsépeltnek tűnik mostanában, minden útszéli fesztiválon láthatjuk a hímzett mintát, de tény, hogy nemzetközileg is felkapott lett, és ha már a miénk és divatos, akkor villogjunk vele.  Szabó Milán Gábor hazai sífutó szerint „megkönnyíti a külföldiekkel a társas kapcsolatok kialakulását”.

Félfülű mackó

Ráadásul lábatlan is, mert mindössze 20 centiméternyi 150 cm széles anyagom volt hozzá, és kevésnek bizonyult. Nem kicsi mackó. 

Persze pótoltam a hiányosságot, vásároltam még ugyanennyi pöttyös pamutot és kinőtt a füle és lábai is.

A szabásminta viszont (most először találkoztam ilyennel) hibás volt, de erről bővebben ITT olvashattok.

Klasszikus szövetnadrág üzletasszonyoknak – Csokoládé kollekció 3.

Férfias karakter, a szép szövetnek köszönhetően azonban nem veszíti el feminin jellegét. Élére vasalt szárak, kétszegélyes (dekor)zseb a hátulján. A zseb azért „vak”, mert... folytatás ITT.

Farsangi szalagos fánk

Kolbászt minden évben töltünk. Közösen a barátainkkal, nagy adagot, hozzáértő bácsinál füstöltetjük, évről-évre szaporodó tapasztalatokkal. Most ezen a januári, farsangi időszakra eső napon ismét összejöttünk. Tegnap este csak annyit kérdeztem telefonon a barátainktól, hogy „Szalagos vagy csörege?”, nem bonyolítva a beszélgetést feleslegesen tovább, bízva benne, hogy szükségtelen, fél szavakból is értjük már egymást. Értettük: rávágta, hogy „Szalagos”.

Kenyérsütőbe a hozzávalók bekészítve, gyúr és keleszt, nekem már csak annyi feladat jut, hogy kinyújtom, pihentetem, szaggatom és kisütöm.

Úgy gondolok rá, mint a Nagymamám receptje, de ő „Ági fánkjának” hívja, kapta a receptet egyszer valamikor, valakitől. Érdeklődésképpen, összehasonlítottam a neten mostanában tömegével felbukkanó szalagos fánk receptekkel és még a legnagyobb kelt tésztás bloggerguruknál is ez a recept látható, csak a mennyiségi arány változik.

A kézi technikával dolgozók tegyenek egy bögrébe 2 dl tejet, langyosítsák meg, 1 teáskanál cukor és 3 dkg morzsolt élesztő mehet bele. Negyed óra alatt felemelkedik az élesztő.

Addig is kimérünk 50 dkg lisztet: a fele rétesliszt, a másik fele a szokásos finomliszt. A közepébe mélyedést csinálunk, oda öntjük a felfuttatott élesztőt, 3 tojás sárgáját, 1 teáskanál cukrot egy fél citrom kifacsart levét, 1 evőkanál rumot, és összedolgozzuk. Ha túl száraz, még pár csepp, akár fél deci tej mehet bele. Ha már homogén a massza, csurgassunk bele 5 dkg olvasztott margarint. Úgy dolgozzuk el a tésztát, hogy a margarint teljesen beszívja végül. Csapkodjuk, gyúrjuk, ahogy egy kelt tésztát szokás. Végül langyos helyen (elég szobahőmérsékleten, csak ne nyissuk rá ki az ablakot), konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztjük.

Kenyérsütő géppel dolgozók minden fenti hozzávalót előre bepakolhatnak, elindítják a másfél órás dagasztó-kelesztő programot és mehetnek is ki a konyhából.

A kelesztés ideje után lisztezett deszkán kinyújtjuk a rugalmas tésztát kb kisujj vastagságra, és (én 7 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (esetleg bögrével) kivágtam a karikákat. Ebből a mennyiségből 20 db lett. Újra letakarom, és megint magára hagyom 20-30 percre. 

A várakozás vége felé meggyújtom az olaj alatt a lángot, forróra melegítem, és most is fontos infó jön: ahogy felemelem a korongokat a deszkáról, határozottan beledugom a hüvelykujjam a közepébe és ezt a lukas felét lefelé borítva teszem a serpenyőbe. Gyorsan berakom, amennyi belefér, majd lefedem a serpenyőt. A láng ne legyen annyira erős, hogy gyorsan megégjen, de gyenge lángon se áztassuk a tésztát. Pár perc múlva a fedő alá kukkanthatunk, ha már pirul az alja, lehet leszedni a fedőt és megfordítani a fánkokat. A másik (alsó) fele sütéséhez már nem kell a fedő. Még néhány perc és vehetjük ki papírtörlőre.  

 Sárgabarack lekvárral ne felejtsük el megpúpozni a tetejét!

Szilveszteri blézer

Szoktátok már jó előre tervezgetni, miben mentek szilveszterezni? Na jó, nem azokra gondolok, akik otthon, a tévékabaréval szeretik búcsúztatni az óévet, hivatkozva arra, hogy „miért kéne pont azon a napon bulizni, mikor az év bármely napján megtehetjük?” Hiszen ez is igaz, valamelyes erőltetett buli ez, de ugyanezt elmondhatjuk az év összes családi és nemzetközi ünnepéről is, mindegyik fix napon rendeztetik és nagyjából ugyanazon hagyományok szerint zajlik.

Bevallom, én szoktam előre gondolkodni, igen. Általában már ősszel kiderül, hol töltjük azt az estét (leggyakrabban baráti házibulikon), és az ünneplés jellege szerinti öltözékben gondolkodom.  Pár éve voltunk egy helyi étterem szilveszteri partiján, eszem-iszom, dínom-dánom, bevásároltunk szép ruhákból, stólából, fodrász alkotta a frizuránkat, aztán egész éjjel télikabátban vacogtunk, mert a nagy jövés-menésben (cigisek) elromlott az étterem ajtaja és nem lehetett rendesen becsukni. Különösen hideg év vége volt akkor. Nem is vágyom hosszú, báli ruhára azóta.

Az idei Szilveszterre sem akartam nagyon elegáns ruhát, inkább csak amolyan ünnepivé alakítható, de máskor is felvehető ruhadarabot. Míg végül, egy év közbeni tévé show házigazdáján megláttam a megoldást: egy fekete blézert! Egyszerű nadrággal, szorosra gombolva, felsőrész nélkül, csillogó ékszerekkel. Mikor az ihletemről beszámoltam, a párom rögtön azt kérdezte, hogy „hány zakód van, ne őrjíts meg?” De „fekete egy sincs!”  És ugye, hogy azt utána is bármikor bevethetem? Nem vagyok egy fekete-fan, de kétségtelen, hogy nem árt, ha van otthon egy ilyen. Eláll, talán már nem növöm ki, és ha elég klasszikus, a divatból is nehezen megy ki.

Fentieket alátámasztja, hogy az elmúlt évek friss újságjaiban nem találtam meg a legjobb fazont, de az is igaz, hogy a lapozgatás első percétől kedve láttam magam előtt azt a régi lapszámot, aminek címlap modellje iránt száz éve áhítozom.

Érdekes tanulmány volt összehasonlítani a régi, 1995-ös szabásmintát  a ma használatosakkal. A szabásminta papír sokkal átláthatóbb, anno két lapra szerkesztették ugyanazt a mennyiségű modellt, amit ma egy ívre tesznek rá. Ezen túllépve, a szabásmintán lényegesen kevesebb volt a jelölés. Még nem jöttem rá, hogy azért, mert annyira egyszerű fazon, vagy a mostani számok próbálják sokkal inkább segíteni a hobbistákat? A lényeg a régin is jelölve van, ennél több talán csak megijeszti az óvatos próbálkozót. A fő különbség azonban az ujja szerkesztés. Nemrég állapítottam meg, hogy az ujja beállítás régen annyira vacakul ment, mostanában meg teljesen egyszerű; nem tudtam, hogy én fejlődtem-e, az alkatom változott-e, de most már tudom: régen máshogy szerkesztette a Burda a vállakat, és egyértelműen az a hibás. A mostani váll és ujjakör sokkal profibb, alig (vagy egyáltalán nem) igényel igazítást.

Ja, és az óév búcsúztató remekül sikerült!

Pink orchidea

Izgatottan, suttogva pletykálkodva kürtölöm a kérdést, hallottátok, hogy 2014. év trendszíne a „pink orchidea”? Azaz a fukszia-lila-kiabáló rózsaszín színskálán mozogva lehetünk nyerők, nemcsak otthonunk dekorálásában, de az öltözködésünkben is.

Nem azt mondom, hogy most aztán uzsgyi, irány a legközelebbi pláza és cseréljük le ruhatárunkat, inkább csak azt, hogy ha jártunkban-keltünkben látjuk ezt a rikító színt, ne borzadjunk el, hanem megértéssel kezeljük.

Elborzadni - különben is, - csak azok fognak, akik már vannak annyi idősek (mint pl. én is), hogy már átéltek egy nagyobb lilakorszakot az 1980-as években, amikor gyakorlatilag nem volt olyan nő, akinek minimum egy, de inkább kettő nagyonlila cucca ne lett volna a gardróbban.  

Olyan emlékeim vannak a korszakról, mint például, amikor egy (vagy inkább a legtöbb) klasszikus külsejű, dauerolt csavarócsigákba rendezett frizurás, idősebb hölgy felvett egy sötétlila horgolt kalapot (!), vagy egy ugyanilyen színű szövetkabátot. Ráadásként, fukszia színű rúzst választott hozzá (és nem vette észre, hogy a fogát is megfogta). 

Nekem, mint tini lánynak volt akkora mázlim, hogy anyukám Bécsből tudott hozni egy (most már tudom a jó színjelzőt) orchidea pink, rövid szárú, feketével rajzolt törökmintás, pihe-puha velúrbőr csizmát! Állati büszke voltam rá (még ma is).

Szóval, nekem ilyen képek ugranak be a lila ruhadarabokról, de ígérem, hogy nyitott leszek az új trendre és talán veszek/varrok legalább egy-két apró kiegészítőt, ami feldobhatja a még mindig trendinek számító szürke ruhatáramat. Mert ahhoz illene…hm, jobban belegondolva, nem is rossz ötlet.

(fotók: google)

Buklé nadrág; a Csoki kollekció 2. darabja

 A kétoldali svédzsebek lehetővé teszik a régi fotókról ismert hanyag testtartást, a zsebre dugott kezeket, a lefelé bővülő nadrágszár sportos kényelmet biztosít, az alja hajtóka pedig eszünkbe juttatja, hogy a nadrágkosztümöt eredetileg a férfiak ruhatárából csentük el.
Teljes leírás ITT.

Bálváró

Hadd ajánljak figyelmetekbe két szép programlehetőséget, már a 2014-es esztendőre:

Mindkettő a mesés Prónay kastélyban kerül megrendezésre.

Az első februárban, egy múltidéző bál, a báli szezon kellős közepén, tánctanítással egybekötve,

a másik egy kicsit távolabbi időpontban, októberben lesz, a már másodszorra megrendezésre kerülő Jane Austen bál. A készülődést, a korhű ruhák elkészítését viszont már most érdemes elkezdeni, megtervezni, beszerezni, elkészíteni. (Az első bálról készült videót itt lehet megnézni.)

Csoki kollekció 1. rész: Szoknya

Bár most így Advent kellős közepén járva, minden konyhából fűszeres alma, csokoládé és narancshéj illata tódul (de minimum a tévékből és internetes receptekből), méltán hihetnénk, hogy fenti cím nálam is egy bonbon készletet takar, és akik azért jöttek, hogy beizzítsák ízlelőbimbóikat, csalódni fognak. Pedig van itt minden, mint egy rendes csokizóban: trüffelkrém, karamella, mogyoró, csak épp színekben.

A többi fotó és a szoknya részletesebb leírása ITT látható.