Jane Austen bál

Régi olvasók már tudják, hogy a múlt öltözékeit nagyon szeretem. Varrás-szenvedélyem még gyerekkoromban, a kosztümös filmekkel alakult ki és indult meg babaruha méretben. Sok film ma is csak azért tartozik a kedvenceim listájához, mert a jelmeztervező akkora bravúrt alkotott benne.

Van néhány blog és internetes oldal, amelyek ezekkel a ruhákkal, a koruknak megfelelő bálok szervezésével, illetve az azon való részvétellel foglalkozik. Most végre nálunk is elérhető lett ez a fajta szórakozás, tudomásomra jutott, hogy jövő év októberében Jane Austen bál lesz egy Nógrád megyei faluban, a Prónay-kastélyban.

Akit érdekel a téma, javaslom, hogy időben lásson neki ezen filmek újranézésének, hátha inspirációt kap és elkészíti a saját ruháját, hogy aztán azt nem a szekrény mélyére dugva, hanem egy nagyszabású bálon megszellőztetve mutathassa be. Ha így lenne, semmiképp se hagyjatok ki a beszámolókból! Talán még arra is van remény, hogy Mark Darcy is ellátogat a bálba. ;-)

Lily kabátja

Nagy tévésorozat kedvelők vagyunk. Annak idején, ha leültem véletlenül pár percre a Jóbarátok (Friends) c. sorozat elé, sosem értettem, miért tetszik ez annyi ismerősömnek, mígnem a teljes 10 éves mennyiséget egyszerre megkaptuk kölcsönbe (nem én kértem!). Elkezdtük nézni, és tudom, tök ciki, de mikor vége lett az utolsó epizódnak, a közel 2 hónapnyi sorozatnéző maratonok után, úgy éreztem, hogy a közeli barátaimat veszítem el. Ugyanígy jártunk a Internátus (El internado) c. spanyol sikerszériával is, aztán sajnos a fordítási nehézségek miatt akadozó Bárkával (El barco) és most a legújabb kedvenc az Így jártam anyátokkal (How I met your mother). Stílusra Jóbarátok utánzat, ha valaki nem ismerné.  

A kabátról több, közeli fotót a Burda oldalán láthattok.

Ceruzanadrág

Több tényező szerencsés egybeesése miatt választottam ki ezt a szabásmintát. Szerettem volna egy szűk szárú nadrágot, és vágyakozva néztem a bőrnadrágokat is. Azt is szeretem, ha a hagyományostól eltérő szabásmintát próbálhatok ki.

Hosszabb leírást és közeli fotókat itt találtok a nadrágomról.

Maradt még ebből a sötétkék szövetből, de nem tudom eldönteni, mi készüljön belőle? Zakó vagy inkább mellény? Ti mit készítenétek?

Gangnam stílus, a divatban is

Az a helyzet, hogy történelmi pillanatot élünk meg, 2012-ben a Gangnam stílus meghódította a világot.

Hallottatok már róla?

2012. júliusában egy PSY nevű dél-koreai énekes legújabb albumának egyik dala, a Gangnam style, felkerült a világhálóra. Terjedt, mint egy fertőzés, blogról-blogra, közösségi oldalakon profilról, profilra. Szeptemberre hivatalosan bekerülhetett a Guinness rekordok közé is, mint a YouTube történelmének legkedveltebb videója, miután addigra több mint kétmillióan nyomták meg rajta a tetszik gombot.

A Gangnam Style Szöul felkapott Kangnam negyedének életmódjáról szól, mely külsőre ugyan Beverly Hills-hez hasonló, a háttérben azonban súlyos adósságok állnak. Dél-Koreában az 1990-es évek óta hitelből élnek az emberek, sokan a kangnami „álomélet” reményében számos hitelkártyát tartanak fenn a látszat kedvéért. A dal többek között említi a kávézási szokásokat is, hiszen a kangnami nők akár mindennapi szükségleteiket feláldozva, de beülnek a méregdrága kávézókba, luxusruhákba bújnak, hogy fenntarthassák a jólét látszatát.

A dal refrénje, az „oppan Kangnam szuthail” jelentése a „te oppád olyan, mint Kangnam”. Az oppa szó koreában a nők idősebb fiútestvérének megszólítása, de akár a partnerük becézése is lehet. A Kangnam negyed stílusa pedig gazdag és trendi, így tehát már körvonalazódik is az az irónia, amiről PSY énekel.

A klipben látható helyszínek nagy része állítólag valóban Kangnam-ből való és bár arról énekel, hogy ő is mennyire beleillik a környezetébe, valójában egy görbe tükröt állít, kigúnyolva életmódjukat.

Miért lett ilyen sikeres ez a szám? Talán a nyugati világban felkapott sztárok között ható újszerűsége, „lovaglótáncnak” keresztelt, mókás mozgása, kissé monoton, bár fülbemászó zenéje és a klipben felsorakoztatott (helyi) hírességek teszik.

PSY karrierje viszont nemzetközi vizeken is ível, sorra hívják amerikai műsorokba, általunk is ismert sztárokat tanít a lovaglótáncra és lehet nemtetszésünket kifejezni a zenéje iránt, de az kétségtelen, hogy ez a dal sok mindenre lesz hatással a jövőben. Például a divatra is.

Lássuk, mit is jelenthet ez. A kulcsszavak, amiket említettem is már: elegancia, gazdagság, trendiség, luxusruhák, feltűnő színek, csillogás. Barátkozzunk meg vele, mert egész biztos, hogy találkozni fogunk vele az üzletekben, a tévében, és ha nem is vagyunk érte oda, jó, ha legalább felismerjük a stílust. Végül még az is lehet, hogy finomított változata a saját szekrényünkben is felbukkan. 

Az idei Szilveszternek pedig tuti befutója lesz ez a zene, addigra egy csillogó zakót és a lovaglótáncot érdemes elsajátítani, ha mi is trendik szeretnénk maradni!

Ha valaki még nem ismerte volna a klipet, a képre kattintva megnézheti.

Motoros dzseki, gyapjúból

Egyszerűen képtelenség lépést tartani az időjárással. 

Régóta szerettem volna ezt a dzsekit, de azt hittem, még ráérek megvarrni, a jó meleg gyapjúszövetek ideje még nem jött el. Erre tessék, pár nap alatt igazi, havas, szeles tél lett, most kapkodhatok. Majdnem csak ki lehetne hagyni, és sürgősen nekilátni a télikabátvarrásnak. Ha valaki tervezgeti az idénre (akár a megvásárlását is), szerintem ne hezitáljon tovább, egy-két hét, és csak abban járunk már!

A kabátsztori folytatását itt olvashatjátok!

Éremfa

Ezekhez a fotókhoz, nehéz lenne mit hozzáfűzni. Talán szokatlan stílus a Fűszeres Színek blogon, de végtére, ezt is én készítettem, hadd mutassam meg.

Tanuljunk varrni!

Ha a cím alapján bárki arra következtetett volna, hogy itt és most egy online tanfolyammal fogok előrukkolni, az – tartok tőle – csalódni fog. Viszont megpróbálok minél több olvasót rábeszélni arra, hogy tanuljon meg varrni! Kezdettől fogva ez (is) volt a célja a Fűszeres Színek blog indulásának, hogy minél népesebb közösség kedvelje meg ezt az elfoglaltságot, akár mint hobbit, akár mint hasznos segítséget a mindennapokban.

Egészen biztos vagyok abban, hogy minden háztartásban, nap, mint nap felmerül a kérdés, hogy kivel vágassuk le a frissen megvásárolt - szuperül álló, de sajnos kicsit hosszú -, nadrág szárát, valóban a szemétbe dobjuk-e azt az egyébként imádott otthoni melegítőt, aminek a derekában kilazult a gumi.

Néha nekem is összegyűlik az asztalomon néhány javítani való. Ez egyébként egy „nemszeretem” feladat, hiszen alig néhány perces munkáért kell átfűzni a cérnát a varrógépben, de utólag majdnem nagyobb élvezetet ad, mint egy új cucc, mert egy egész biztosan kedvelt darab felújításáról, élettartamának meghosszabbításáról van szó, nem? Hiszen egy utálatos, kényelmetlen ruhadarabot inkább rakunk a kukába, ha kilukad, minthogy időt töltsünk a kijavítással, nem igaz? Visszatérve a cérnaátfűzésre,  őszintén szólva, mérte már le valaki, hogy hány (másod)percig tart a gép előkészítése? Általában egy bontóra és egy ollóra van még szükség, és a javítás mibenlététől függően, 10 és 30 perc közötti időintervallum alatt el is készülünk, és a szerencsés ruhadarab (vagy inkább mi vagyunk azok, hogy a miénk maradt?) visszakerülhet a szekrénybe.

A mai felújításaim: egy nyáron vásárolt, alig hordott, gyárilag koptatott rövidnadrág farzsebe és egy kedvelt piros póló alja vonala fehér lett a frissen mázolt ajtókerettől. Próbáltam én mindennel, sebbenzintől kezdve a körömlakklemosóig, semmivel nem jött ki.

Eszembe jutott, hogy van nekem varrógépem is! A nadrág derekába fűzött dekorációs (danubia) szalagból vágtam néhány centit és varrtam rá a függőleges, fehér festékcsíkra. A póló alját pedig nemes egyszerűséggel, 2 centivel megrövidítettem, azaz felhajtottam, amennyi szükséges volt.

Minden városban akadnak ilyen apróságok javítására szakosodott varróműhelyek, de - őszintén szólva  - többe került volna leszaladni, megvárni (és végül kifizetni) egy ilyen mértékű munkát, mint amennyi energiát végül én fektettem bele.

Fenti, viszonylag bő lére eresztett írásomnak apropóját az adta, hogy a nővérem a figyelmembe ajánlotta ezt a cikket (és ennek második részét). Írója befizetett egy néhány alkalmas varrótanfolyamra, hagyta, hogy kedvet csináljanak neki a folytatáshoz, és az már csak egyéni hozzáállás kérdése, hogy végül mire használja a frissen szerzett tapasztalatot. Nem szükséges belépni az egyedi ruhák tervezésének piacára, de az egész család hálás lesz, ha a nappali új függönyeinek megvarrásáért nem kell egy vagyont fizetni. Egy ilyen „röptanfolyam” elsődleges célja, és kétségtelen előnye, hogy felbátorít, merünk varrógépet választani, és elindítani azt, belevágni egy gyönyörű textilbe. 

Remélem, én is segítettem kedvelt csinálni.

Mindent fehérre! 2.

Említettem nemrégiben, hogy elkapott a fehérségi mánia, azaz, amit csak lehet (kevés pénzből és munkával) kifehérítenék a lakásban.
A korábbi székpárnák is ennek estek áldozatul, mert szerencsétlenségükre sárga-bordó csíkosak voltak, harmonizálva a korábbi tojássárga falszínnel.
Nekiláttam hát egy új székpárna huzat szettnek, 2 karos- és 4 támlás ebédlőszékhez.

Könnyen levehető az alsó felén hagyott nyílásnak köszönhetően, és könnyen kimosható. Hogy kedvet csináljak másnak is az elkészítéshez, készítettem néhány fotót a varrás menetéről. Némi méricskélés és gondos szabás után pillanatok alatt elkészül.

Mindezt a frissen kifehérített varrókuckómban tettem (készülök a vasalóhuzatokat is lecserélni).
Nem mutattam még, hogy hol készülnek a varrományaim, egyúttal azt is kileshetitek. ;-)

Koos kabát

Igazi átmeneti kabátos idő van végre, meleg gyapjúszövetek, színes pamutharisnyák, de még nőiesen hordható mennyiségben.
Felvehetem végre a Koos kabátomat is.

Mindent fehérre!

Otthonunk felfrissítéséhez egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy újjávarázsoljuk. Nálam most fehérségi mánia dívik, így amit lehet, kivilágosítunk. Nagyjából évente kétszer (a ruhásszekrény évszakváltásakor, tehát épp most)  eluralkodik rajtam a selejtezhetnék is, ilyenkor könyörtelenül kidobok mindent, amit nem használunk. Mindig azzal érvelek, hogy pici lakásról lévén szó, nem engedhetjük meg magunknak, hogy régi, nem használt dolgokat is őrizgessünk.

A régi, piros búrás, retró lámpa is majdnem áldozatul esett a selejtezős, fehérítős projektnek, de végül megúszta. Hiszen  használjuk, az íróasztalt világítja meg néha-néha, helyette újat kéne vásárolni, és biztos nem találok olyat, ami fehér és nem kerül egy vagyonba, ahhoz képest, amennyit használjuk. De ez túl piros...  meg beporosodott, megsárgult drótok lógnak ki belőle, mit kezdjek vele?

Bevillant a DIY (do it yourself=csináld magad) őrület a neten, valamit csinálnom kell vele saját kezűleg: Átfehérítem! Vettünk egy flakon fehér, hőálló szórófestéket a fém búrára és kétszeri-, háromszori fújásra az utolsó piros rész is eltűnt. A vázat - szétszedve - alaposan lemostam, és az egyik barkácsáruházban készen kapható szett segítségével (dróttal, a kapcsolóval és villásdugóval (?) ) a villanyos részt is felújítottuk.

Maradhat. :-)