Korábban már meséltem a Kölni Karneválról, most igyekeztem mást is megmutatni a városból, a városból áradó jókedvből. Ha tehetitek, és eljuttok egyszer Kölnbe, ne csak a kötelező látnivalókat nézzétek meg, töltsetek el több napot és üljetek be minél több, klasszikus sörházba, nyílt fesztiválra, ott esténként kinyílik az élet és megismeritek majd a vendégszeretetüket!
Bemásolom ide a reptéri blog oldalának linkjét, de ha hónapokkal később nézitek meg, már nem ez lesz látható, mert nem lehet egyes posztokra szűrni ott.
Ezért inkább ide másolom a teljes cikket, a reptér oldalán közölt - saját készítésű - fotókkal együtt.
"Köln nevezetességeinek, turistalátványosságainak
megtekintésére elég néhány nap, de hogy érezzük a belőle áradó jókedvet, a
városlakókból áradó kedvességet, ahhoz egy picivel több idő kell. Én másfél
évet kaptam a sorstól, hogy megismerjem.
Ezalatt az idő alatt többször volt lehetőségem
hazarepülni. Ilyenkor mindig a Germanwings légitársaságot választottuk, mert
közvetlen járataival majdnem minden nap elérhetjük Budapestet. A kölni
reptérről (aminek a szignálja viccesen a James Bond filmek híres bemutatkozását
utánozza: „This is Bonn, Köln Bonn”) 20 perc alatt, egyetlen helyi vonaljeggyel
érjük el a kölni Dómot a sűrűn érkező vonatokkal.
A kölnieknek tényleg nem sok kell ahhoz, hogy dalolva ünnepeljenek; bár egész évben, minden hónapban találnak okot az utcai mulatozásra, a legfontosabb ünnep és a helyiek hivatalos ötödik (a tavasz, nyár, ősz és tél után) évszaka a Karnevál. November 11-én kezdődik (nem tévedés!), hogy utána elcsendesüljön az advent időszakára, aztán újult erővel törjön elő januártól a farsangi szezon végéig, Hamvazó szerdáig. Az ünneplést záró 5 nap hétköznapjai munkaszüneti napok, ilyenkor az itt lakó 1 millió városlakóhoz további 1 millió érkezik és töltik az utcán, jelmezben ezeket a napokat. Nem vicc, az utcán szinte mindenki jelmezben mászkál, olyan arccal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Az életkor sem akadály, nyugdíjas korú nénikék piros-fehér csíkos térdzokniban, piros-fehér díszített kalapokban szállnak fel a metróra is, büszkén viselve a város színeit.
Ha nem vagyunk nagy múzeumjárók, kihagyhatjuk a város múzeumait és képtárait, de feltétlenül lessünk be a Római-Germán Múzeum üvegportálján, a kölni Dóm melletti térről. Egy hetven négyzetméteres római kori mozaikpadlót fogunk látni, ingyen, belépés nélkül is. Valamikor egy római kori villa étkezőjének padlóját fedte, központi alakja Dionüszosz. A második világháború idején légópincét szerettek volna ide építeni, annak kiásásakor bukkant fel a teljesen ép, több, mint egymillió darabos mozaik. Felmérve a lelet értékét, úgy döntöttek, hogy légvédelmi bázis helyett egy múzeumot építenek rá, egyúttal ide hordva a környék összes, római kori leletét. Egyetlen egyszer sérült meg, amikor 2007-ben egy óriási vihar akkora pusztítást végzett, hogy betört a múzeum üvegfala és a 15 méter mélyen lévő mozaikra zuhanó üvegcserepek sértették meg. Egy olasz restaurátor csapat hozta helyre és látható most is, bárki számára.
Kölnben a kölsch-t nem csak beszélik, hanem isszák is. Ne lepődjünk meg, ha az egymást érő sörházak egyikébe lépve a pincér csak annyit kérdez, hogy „hány darab legyen?” Ekkor arra a világos sörre gondol, amit csak akkor hívhatnak hivatalosan kölschnek, ha a sörgyárból láthatóak a kölni dóm tornyai is. Közel 20 féléből kóstolhatunk, de szigorúan csak 2 decis, szűk pohárkákban (ez a Köbes). Jópofa, hogy az asztalra rakott alátétre jegyzik fel a pincérek, hanyadiknál tartunk, és csak akkor hagyják abba az üres poharak telire cserélését, ha a papír söralátétet rátesszük a pohár tetejére.
Minden sörházban megkóstolhatjuk a helyiek specialitását, a „Halve Hahn”-t, ami egy nemesen egyszerű sörkorcsolyát jelent: rozsos zsömle gouda sajttal és mustárral. Nagyon büszkék rá, pedig nagyjából akkorát durran ez a nevezetesség, mintha idehaza a „zsíros deszkát” marketingelnénk meg ennyire. Ha már a sörkorcsolyáknál tartunk, a másik kedvenc a „Kölsche Kaviar”, aminek semmi köze a halikrához. Ez bizony véreshurka, hagymával és egy kis cipóval, sör mellé tökéletes!
Nem szabad kihagyni a Rajna parti sétát, csodáljuk meg a régi halpiac (Fischmarkt) megmaradt aprócska házait, keveredjünk el a mögötte fekvő kacskaringós utcákon, és üljünk be egy kávéra az egymást érő teraszos kávézókban. Ha maradt még időnk egy sétára a természetben, érdemes megnézni a szintén ingyenesen látogatható Flora Botanikus kertet a Zoo brücke (Állatkerti híd) lábánál, az üvegházakban egész évben különleges növényeket látni. És ha gyerekekkel utazunk, ne hagyjuk ki a botanikuskert melletti kölni Állatkertet sem!"
 |
| Rajna-part |
 |
| A helyi díszőrségek bemutatója a Karnevál szombatján. |
 |
| Mindenki a város színeiben, még a söröspohár tartó is a nyakban. |
 |
| Az agyondíszített kalap megszokott látvány a karneváli napokban. |
 |
| Friss virágok millióit osztják szét a karneváli menetet néző hölgyek között, egy-egy pusziért cserébe. |
 |
| Karneváli felvonulás: egyetlen pontról nézve is 5 órán át tart. |
 |
| Karneváli felvonulás: ezekről a kocsikról szórják az édességet a nézőknek. |
 |
| Római-Germán múzeum a Dóm oldalában |
 |
| A régi halpiac. |
 |
| A kölni Dóm 157 méter magasságával a világ 3. legmagasabb temploma. 600 éven át épült. Évente annyian látogatják, mint a párizsi Eiffel tornyot. |
 |
| Rajna-part |
 |
| nyári belváros |
 |
| a 4711 Kölnivíz otthona |
