KOOS Couture

Koos Van Den Akker 1939-ben született Hollandiában, Hágában. Önállóan tanult meg varrni egy egyszerű, régi varrógépen. Az első kreációja egy fehér lepedőből készült ruha volt, a nővére számára. Olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy már 15 évesen megkezdhette felsőfokú művészeti tanulmányait az egyetemen. A tanulmányai után, két éven át sorkatonai szolgálatot látott el, de ez idő alattt is a tisztfeleségek és lányaik számára készített ruhákat egy alagsori műhelyben.
A katonaság után Párizsba ment tapasztalatot szerezni, ahol – tehetségének köszönhetően - 1963-tól Dior mellett is dolgozhatott. Az ott eltöltött három év után próbált újra szerencsét hazájában, Hollandiában, de úgy tűnt, a holland nők még nem nyitottak a sztárok eleganciájára. Elindult hát az Egyesült Államokba, ahol egy hotelszobában kezdett el varrogatni, alig némi készpénzzel a zsebében.

A 70-es évek közepére már felkapott tervező lett, New Yorkban, a legjobb helyeken nyitotta meg üzleteit. Az igazi áttörést azonban a Bill Cosby Show hozta meg számára. A 80-as évek elején a jól ismert műsorvezetőnek annyira megtetszettek Koos által tervezett és készített pulóverek, hogy rendszeresen viselte ezeket. A műsor nagy nyilvánosságának köszönhető, hogy a Bill Cosby Pulóverek fogalommá váltak. Jelenleg is keresettek ezek a darabok a gyűjtők számára, pl. az interneten, de vigyázat, sok a hamisítvány! Végezetül néhány ismert név az ügyfelei közül: Brooke Shields, Stevie Wonder, Isabella Rosselini, Glenn Close és a kosárlabda géniusz Magic Johnson.

Források elsősorban innen. Érdemes bekukkantani a divatház facebook oldalára is, remek videókat lehet látni a divatház vezetőjéről munka közben!

Liebster blog

Nagyon szépen köszönöm Szemirámisznak, hogy gondolt rám.

Ez egy nagyon kedves gesztus, örömmel fogadom és szívesen írok róla. Én is sokszor nézelődök Szeminél és gyakran próbálom ki a receptjeit is.

A díj "megtartásának" van néhány, könnyen teljesíthető feltétele:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Szívesen adnám tovább a díjat - ha elfogadják - Hegemony77-nek, Martimeznek és Vikinek. Mindhármuknál állandó olvasó vagyok, szívesen olvasgatom a babák és Viki családi történeteit is.

Pityókás pogácsák

Épp valami sós aprósüti készítésén gondolkodtam, mikor megláttam Szemirámisz honlapján ezeket a pogácsákat. Kapóra jött, tegnap este megsütöttem, most is éppen ebből majszolok.
A receptet - a pogácsa formáján kívül - változatlanul hagytam. Szemi azt írta, hogy talán azért dülöngéltek a sütik szanaszét, mert túl keskeny csíkokra vágta, ezért én most szigorú kis négyzeteket szabtam.
Na, hát úgy tűnik, hogy ha valami megrészegülhet ennyi sajtos hajtogatástól, az meg is részegül, teljesen mindegy, milyen alakra vágjuk. :-)

2013. november 29.: frissítettem a fotókat, nappali fényben jobban látszik, hogy folyik ki a sült sajt minden tésztaréteg közül, és hogy borulnak egymásra a pityókás pogácsák. Isteni!

Két póló tengerreszálláshoz

A Féraud modellnél ígértem, hogy igyekszem beszerezni egy piros-fehér csíkos pólóhoz szükséges anyagot. Olyan jól sikerült a vásárlás, hogy jött vele együtt haza egy kék-fehér is.
Mindkettő méteráru nagyrészt pamut, kisebb részben viszkóz, tehát garantáltan bőrbarát, nem viszketünk, nem izzadunk benne. A pirosnál igyekeztem figyelembe venni a fotón látható Féraud modellt (már amennyi látszik belőle), de azért mégsem teljesen.
Így lett belőle, ez az empire szabású, áthajtós felsőrész. A megkötője majdnem olyan, mint egy igazi hajósodrony. ;-) Burda szabásminta 2007/4.
A kéknél a nyáron már kipróbált csónak kivágásos szabásmintát használtam, azt nagyon szeretem, sokat hordom. Némi gondolkodás után, a hosszú ujj mellett döntöttem, ezt felvehetem akár egy esti tengerparti sétához vagy egy éjszakába nyúló kerti partira.


Az utolsó fotón a tavaly nyáron készült matróz ruhatáramat látjátok - melynek minden elemét megtalálhatjátok a korábbi bejegyzésekben -, kiegészítve az új darabokkal. Ugye milyen nyáridéző hangulatuk van?

VKF Csörege fánk - Nagymama receptje

Sosem jelentkeztem még "Vigyázz Kész Főzz!" játékra, hiszen nem vagyok gasztroblogger. Most kivételesen azért, mert tegnap este épp megbeszéltem a Nagymamámmal, hogyan készíti a forgács, csöröge vagy nálunk csörege névre hallgató farsangi fánkot (ezt szeretnék vinni ajándékba a mai – disznótoros – ebéd meghívásra).
Szóval ott tartottam, hogy miután megbeszéltük mit-hogyan, rábukkantam az új VKF akcióra TücsökBogárnál. Nahát,hogy pont a farsangi sütemény a téma?! Nálunk ugyan nem készül öntet a ropogós csörege mellé, a játék kedvéért készítettem egy vaníliás-fahéjas mártogatót, hiszen ez hasonlít leginkább a süteményt beborító „porhóra”.

Lássuk a receptet:
6 tojás sárgája
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál rum
pici só
1 dl víz
30 dkg liszt, finom és rétesliszt vegyesen

A liszt kivételével mindent összekeverek , majd kézzel lassan hozzáadagolom a lisztkeveréket. Addig dolgozom, amíg egy jól gyúrható, nyújtható tésztát kapok. Ha szükséges, további víz vagy liszt hozzáadható.
A tésztát késfok vékonyságúra nyújtom és derelyevágóval 15-20 cm hosszú, ujjnyi széles szalagokat vágok. Serpenyőben bő olajat melegítek. Ne legyen túl forró, de ne is ázzon benne a tészta.
Az ujjaimra tekergetem a szalagokat, tekerés közben meg-megcsavarva azokat. Ne legyen túl szoros a tekerés, hadd nyíljon ki egy kicsit, érje az olaj mindenhol. A szalagok végét tojásfehérjével ragasztom össze, de óvatosan az olajba helyezve nem nyílik szét sütés közben. Vigyázni kell, nagyon gyorsan megsül!
Amint elkészült a teljes mennyiség (ez a tál púpozva volt, de nem sikerült elég gyorsan fotóznom), vaníliás cukorral elkevert porcukorba hempergettem a tekercseket.

Nagyi szerint előző nap is elkészíthető, napokig ilyen ropogós marad, bár még sosem tudtuk kitapasztalni meddig áll el.

Mártogató:
2 dl tej
1 rúd vanília
1 mokkáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál cukor
2 evőkanál keményítő
1 dl víz

Felforraltam a tejet, belefőzve a kikapargatott vaníliát és fahéjat. Forrás után tettem bele a cukrot és végül a vízben feloldott keményítőt. Pillanatok alatt besűrösödik.

á la Féraud

Az előző bejegyzésben, pár sorban bemutattam Jean-Pierre Marty-t, a Féraud ház művészeti vezetőjét. Egy néhány évvel ezelőtti Burda magazinban olvastam róla, és a cikk kísérője volt a tervező egyik modelljének fotója.

Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.

Mindenesetre - mivel a lap a szabásmintát nem tartalmazta – az Újév első csöndes vasárnapján nekiláttam megszerkeszteni. Másnap megvettem minden hozzávalót és két délután alatt el is készítettem.
A saját szerkesztésű ruhadarabok előnye, hogy kevesebb próbával is olyan eredményt érünk el, mintha „ránk öntötték volna”. Hátránya, hogy órákig tart a szabásminta elkészítése (gondolom a rutin és a gyakorlatlanság hiánya miatt).

A babára ugyan nagy egy picit a kabát, de szerintem hasonlít a fotóra. Bízom benne, hogy a sötétre festett, rugalmas farmeranyag néhány mosással veszít a színéből, ami határozottan jót tenne neki. Igyekszem mielőbb beszerezni piros-fehér csíkos pamutot is, a hozzá illő matrózpólóhoz.
A sarki bőrdíszműves most is tudott segíteni, a nagy méretű, fém ringliket ő adta és ütötte bele a zsebfedőkbe (a cipzáras angol zakó műbőr szalagjait is ő szabta nekem készre).

Féraud divatház; Jean-Pierre Marty

Louis Féraud (1921-1999) a dél-franciaországi Arles-ből származik, divattervező és festő.
Az 1950-es évek közepén válik ismerté a francia elit, köztük Brigitte Bardot filmes ruhatárának összeállításával és készítésével. A 60-as években már olyan nevekkel emlegetik együtt, mint Dior, Balenciaga, Lanvin és Givenchy, az évtized végére pedig Brazíliától Japánig megtalálhatók az üzletei. Sikeres üzletember, regényíró, ismeretlen tervezők mentora és többszörösen díjazott divattervező.

Az általa alapított divatház művészeti vezetője jelenleg Jean-Pierre Marty, aki Spanyolországban nevelkedett, édesanyja festő és szülei közeli barátságban voltak Salvador Dalival. Ilyen indítás után talán nem is csoda, ha később a párizsi iparművészeti főiskolára jár. A diploma után Japánban próbált szerencsét, és - saját bevallása szerint - ez érződik minden kollekcióján azóta is.
A 80-as éveket már újra Párizsban tölti, többek között Guy Laroche, Sonia Rykiel számára tervez.
Kollekcióiban fellelhető az átélt hippikorszak, anyja festészete, a szürrealizmus, Dali emléke és nem utolsósorban a piros szín. Néha több, néha kevesebb, mert hitvallása szerint a piros szín az öltözékben nappal sportos, este a végzet asszonyát idézi. Szívesen álmodja ruháit a francia Riviéra csíkos strandernyői közé: fehér farmerben, szalmatalpú cipővel, matrózos hangulatban.

És hogy miért írtam most róla? Az hamarosan kiderül!