Gucci - egy sikeres dinasztia története

Olvastátok a könyvet?

Tavaly Karácsony előtt vásároltam meg a könyvet, és hiába "estem neki" esténként, a fáradtságtól már csak 1-2 oldalig jutotta az erőmből. Nem haladtam vele, azt sem tudtam, miről is szól az előző pár oldal, hiába lapoztam tovább következő este. Elkeseredetten megállapítottam, hogy bár a sztori érdekel, de biztos nem jó a könyv, unalmas, száraz...

Aztán pár napja, lett üres másfél órám, amikor pont ilyen olvasós pihenésre vágytam, nekiláttam tehát újra, az elejétől kezdve.
Pillanatok alatt olvastam el végül, mert az első másfél órányi rászánt idő segített a figyelem fenntartásában és rájöttem, hogy bizony érdekes a történet, semmi unalom vagy szárazság... Az író és elmesélő Patricia Gucci, a divatmogul törvénytelen lánya. Ettől persze belekerült a szerelmi szál a cégtörténetbe, bár meglehetősen tárgyilagosan elmesélve; hogy lett Aldo Guccinak az első házassága közben és három törvényes fia után egy második élete is, Brunával és szerelemgyerekükkel, Patriciával.

A történet két szempontból is érdekes volt: egyrészt egy ilyen nagy hírű divatcég elindítása, hogy lesz egy aprócska vállalkozásból, egy ma is virágzó elit márka? Mennyi a munka és mennyi ebben a szerencse? Az író erősködik, hogy itt bizony nem volt semmi szerencse, csakis a sok munka tette őket azzá, ami. Hihető, hiszen olyan körülmények nehezítették Gucci útját, mint a világháború, a pénztelenség (és alapanyag hiány), a nemzetközi törvények mássága, adócsalás és börtönviselés, a családon belüli széthúzás, a vagyon elosztásán való acsarkodás.
Másrészt pedig az olasz (családi) élet bemutatása, a válás tiltottsága, a szerelmi bujkálás, a multinacionális élet vállalása, a magánember szemszögéből.
Jól jött közben az internet segítsége, hogy azonnal rá lehet keresni a sztoriban taglalt régi logókra, a tradicionális Gucci stílusra, régi képekre.

Nem volt rossz, olvassátok el! Ha pedig már olvastátok, megírjátok, hogy tetszett?

Az első Gucci logo: egy táskahordó londiner a londoni Savoyban.
Az cégalapító Gucci első munkája ihlette.

Páncélosra váltott a logó figurája.

És a leghíresebb: két lovas kengyel összefonódása.

Gucci táska egykoron és most...

Az első firenzei üzletben a három Gucci testvér;
 apjuktól vették át a stafétát.

A törvényes család

és a szeretett, második család.

Aldo Gucci és lánya, Patricia egy fogadáson.

Új családját később nemcsak felvállalta, de a tengerentúlon őket mutatta be törvényesként.
Lányát büszkén az üzletbe is bevonta.

Férfi télikabát

Próba közben:

én: Szerinted, hogy szebb, ezekkel a buggyos zsebekkel, vagy hagyjam el ezt a bőséget és hagyományos lapos zsebeket varrjak rá? (közben mutatom a két lehetőséget)

a kabát tulaja: Melyikbe fér el jobban a pénztárcám? 

Mit neki dizájn?!...

A teljes leírás a Burda Blogon olvasható, de a fényképeket, szokás szerint, itt is mutatom a nagyíthatósága miatt.

ez a fotó adja vissza a leginkább a gyapjúszövet szépségét

melegítő közbélés

belső zseb

Mackófelső

Persze nem egy klasszikus szabadidő ruha felső része, de ahogy varrtam ezt a puha, szőrös anyagot, olyan érzésem volt, mintha egy Teddy mackót készítenék… karjai a pulóver ujjai, stb... (folytatás ITT)

Magasnyakú pulcsi

Kedvencem a narancssárga ripsz-szalagos részlet. A leírás a Burda oldalán olvasható.

Kölnben jártam

Ritkán kerül útleírás a Fűszeres Színek oldalaira, de engedjétek meg, hogy most egy ilyet mutassak, ugyanis megjelent egy városleírásom a Budapest Airport weboldalán.

Korábban már meséltem a Kölni Karneválról, most igyekeztem mást is megmutatni a városból, a városból áradó jókedvből. Ha tehetitek, és eljuttok egyszer Kölnbe, ne csak a kötelező látnivalókat nézzétek meg, töltsetek el több napot és üljetek be minél több, klasszikus sörházba, nyílt fesztiválra, ott esténként kinyílik az élet és megismeritek majd a vendégszeretetüket!

Bemásolom ide a reptéri blog oldalának linkjét, de ha hónapokkal később nézitek meg, már nem ez lesz látható, mert nem lehet egyes posztokra szűrni ott.

Ezért inkább ide másolom a teljes cikket, a reptér oldalán közölt - saját készítésű - fotókkal együtt.

"Köln nevezetességeinek, turistalátványosságainak megtekintésére elég néhány nap, de hogy érezzük a belőle áradó jókedvet, a városlakókból áradó kedvességet, ahhoz egy picivel több idő kell. Én másfél évet kaptam a sorstól, hogy megismerjem.

Ezalatt az idő alatt többször volt lehetőségem hazarepülni. Ilyenkor mindig a Germanwings légitársaságot választottuk, mert közvetlen járataival majdnem minden nap elérhetjük Budapestet. A kölni reptérről (aminek a szignálja viccesen a James Bond filmek híres bemutatkozását utánozza: „This is Bonn, Köln Bonn”) 20 perc alatt, egyetlen helyi vonaljeggyel érjük el a kölni Dómot a sűrűn érkező vonatokkal.

A helyiek a német nyelv „kölsch” nyelvjárását beszélik, ami – főleg írásban – inkább a holland nyelvre hasonlít. Nem csoda, hiszen a város mindössze 70 kilométerre van a belga és holland hármas határtól. Nagyon büszkék nyelvük sajátosságaira, erre számtalan könyvet és vicces szótárt találni az üzletekben. A helyi zenekarok előszeretettel fogalmazzák dalszövegeikbe, és elég egy aprócska fesztivál valamelyik utcasarkon, a városlakók máris összekapaszkodva, hullámozva éneklik azokat.

A kölnieknek tényleg nem sok kell ahhoz, hogy dalolva ünnepeljenek; bár egész évben, minden hónapban találnak okot az utcai mulatozásra, a legfontosabb ünnep és a helyiek hivatalos ötödik (a tavasz, nyár, ősz és tél után) évszaka a Karnevál. November 11-én kezdődik (nem tévedés!), hogy utána elcsendesüljön az advent időszakára, aztán újult erővel törjön elő januártól a farsangi szezon végéig, Hamvazó szerdáig.  Az ünneplést záró 5 nap hétköznapjai munkaszüneti napok, ilyenkor az itt lakó 1 millió városlakóhoz további 1 millió érkezik és töltik az utcán, jelmezben ezeket a napokat. Nem vicc, az utcán szinte mindenki jelmezben mászkál, olyan arccal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Az életkor sem akadály, nyugdíjas korú nénikék piros-fehér csíkos térdzokniban, piros-fehér díszített kalapokban szállnak fel a metróra is, büszkén viselve a város színeit.

Ha nem vagyunk nagy múzeumjárók, kihagyhatjuk a város múzeumait és képtárait, de feltétlenül lessünk be a Római-Germán Múzeum üvegportálján, a kölni Dóm melletti térről. Egy hetven négyzetméteres római kori mozaikpadlót fogunk látni, ingyen, belépés nélkül is. Valamikor egy római kori villa étkezőjének padlóját fedte, központi alakja Dionüszosz. A második világháború idején légópincét szerettek volna ide építeni, annak kiásásakor bukkant fel a teljesen ép, több, mint egymillió darabos mozaik. Felmérve a lelet értékét, úgy döntöttek, hogy légvédelmi bázis helyett egy múzeumot építenek rá, egyúttal ide hordva a környék összes, római kori leletét. Egyetlen egyszer sérült meg, amikor 2007-ben egy óriási vihar akkora pusztítást végzett, hogy betört a múzeum üvegfala és a 15 méter mélyen lévő mozaikra zuhanó üvegcserepek sértették meg. Egy olasz restaurátor csapat hozta helyre és látható most is, bárki számára.

Kölnben a kölsch-t nem csak beszélik, hanem isszák is. Ne lepődjünk meg, ha az egymást érő sörházak egyikébe lépve a pincér csak annyit kérdez, hogy „hány darab legyen?” Ekkor arra a világos sörre gondol, amit csak akkor hívhatnak hivatalosan kölschnek, ha a sörgyárból láthatóak a kölni dóm tornyai is. Közel 20 féléből kóstolhatunk, de szigorúan csak 2 decis, szűk pohárkákban (ez a Köbes). Jópofa, hogy az asztalra rakott alátétre jegyzik fel a pincérek, hanyadiknál tartunk, és csak akkor hagyják abba az üres poharak telire cserélését, ha a papír söralátétet rátesszük a pohár tetejére.

Minden sörházban megkóstolhatjuk a helyiek specialitását, a „Halve Hahn”-t, ami egy nemesen egyszerű sörkorcsolyát jelent: rozsos zsömle gouda sajttal és mustárral. Nagyon büszkék rá, pedig nagyjából akkorát durran ez a nevezetesség, mintha idehaza a „zsíros deszkát” marketingelnénk meg ennyire. Ha már a sörkorcsolyáknál tartunk, a másik kedvenc a „Kölsche Kaviar”, aminek semmi köze a halikrához. Ez bizony véreshurka, hagymával és egy kis cipóval, sör mellé tökéletes!

Nem szabad kihagyni a Rajna parti sétát, csodáljuk meg a régi halpiac (Fischmarkt) megmaradt aprócska házait, keveredjünk el a mögötte fekvő kacskaringós utcákon, és üljünk be egy kávéra az egymást érő teraszos kávézókban. Ha maradt még időnk egy sétára a természetben, érdemes megnézni a szintén ingyenesen látogatható Flora Botanikus kertet a Zoo brücke (Állatkerti híd) lábánál, az üvegházakban egész évben különleges növényeket látni. És ha gyerekekkel utazunk, ne hagyjuk ki a botanikuskert melletti kölni Állatkertet sem!"

Rajna-part

A helyi díszőrségek bemutatója a Karnevál szombatján.

Mindenki a város színeiben,  még a söröspohár tartó is a nyakban.

Az agyondíszített kalap megszokott látvány a karneváli napokban.

Friss virágok millióit osztják szét a karneváli menetet néző hölgyek között, egy-egy pusziért cserébe.

Karneváli felvonulás: egyetlen pontról nézve is 5 órán át tart.

Karneváli felvonulás: ezekről a kocsikról szórják az édességet a nézőknek.

Római-Germán múzeum a Dóm oldalában

A régi halpiac.

A kölni Dóm 157 méter magasságával a világ 3. legmagasabb temploma. 600 éven át épült.
Évente annyian látogatják, mint a párizsi Eiffel tornyot.

Rajna-part

nyári belváros

a 4711  Kölnivíz otthona

Mutzenmandeln - Mandulacseppek vagy mandula egérkék

Ritkán osztok meg mostanában recepteket, ha igen, akkor azt csakis az újszerűsége, klasszikussága, eredetisége miatt.
Ez a süti is érdemes a fentiekre, mert feldobja a farsangi fánkszezont egy új ízzel, egy újfajta fánkkal. Gyűjtőknek kifejezetten ajánlom! Eredeti német, sőt egyértelműen kölni édesség.

Köln - ahogy egész Németország - híres a sörkészítésről, és ha még nem hallottátok volna, a kölni sörfőzdék nem sört kínálnak, hanem kölscht. Ez egy olyan világos sör, amit 2 decis pohárkákban mérnek (ez a köbes), hogy mindig friss legyen a habja, és ha nem teszed a kiürült pohár tetejére elég gyorsan a söralátétet, akkor már cseréli is a pincér egy újabb teli pohárra. Kölschnek csak akkor hívhatják a habos frissítőt, ha a sörfőzde ablakából látszik a kölni Dóm.

Az egyik ilyen híres, belvárosi sörház - a Kölsche Boor -  a karneváli időszakban (ami Kölnben valóban hetekig tartó ünneplést jelent) kínálta a vendégeinek ezt az olajban sült süteményt a sör mellé és híresült el annyira, hogy már otthon is sütik a helyi háziasszonyok. Pont úgy, ahogy mi a szalagos vagy csörege fánkot.
A kölsch a helyi nyelvjárást is jelenti (nem csak a sört), és ezen a nyelven Muuzemändelcher a német Mutzenmandeln.

4 személy jóllakására:

60 g vaj vagy margarin
100 g cukor
4 tojás
2 evőkanál rum
500 g finomliszt
125 g darált mandula
fél csomag sütőpor

olaj a sütéshez
porcukor és vaníliás cukor a hempergetéshez

A hozzávalókat a leírt sorrendben összekeverjük. A vajat a cukorral, tojással igyekezzünk habosra mixelni, majd óvatosabban belekeverni a rumot és a száraz hozzávalókat. Sűrű tésztát kapunk, amit fél órára félreteszünk pihenni.
A pihenő után ujjnyi vastagra nyújtjuk (egy kevés liszttel segítve a munkát) és apró háromszögeket (könnycsepp vagy mandula formákat) vágunk. Kapható speciális kiszúró forma is, de ennek híján kb 4-5 centis tésztacsíkot szabtam, abból vágtam ki a háromszögeket, viszonylag pillanatok alatt. A közben már felhevített olajba dobáljuk, részletekben, hogy legyen helye átpirulni, megfordulni, átsülni. Épp ezért nem is kell nagyon-nagyon forró olaj, csak amolyan fánksütős hőmérsékletű. Papírtörlőre szedjük és pár pillanat múlva már forgathatjuk is az egérkéket egy előre odakészített, vaníliás cukorral elkevert porcukros tányérba.

Egy finom sört és jó mulatást mellé!