Péntek délután érkeztünk a városba, ahol először is (egy jó fagyizás után) végignéztük a kézműves kirakodók kínálatát, vásároltunk is ezt-azt. Nem voltak műanyag játékok, nem találtunk rikító színű lufikat, kizárólag olyan művészeket, akik saját kezűleg készítik el - klasszikus értékek mentén - a portékáikat. Bemutatta munkáját a hordókészítő kádár, a szövőnő régi rokkájával, és persze rengeteg fafaragó és agyagozó.Külön helyet biztosított a város néhány nívós étteremnek, egyforma és igényes díszletet adva hozzá. A borászok a "borudvarban" foglaltak helyet, nem a szokásos fabódés dizájnnal, hanem sátortető alatt, egybefüggő fapultok mögött. Rengeteg asztallal, paddal kínálva a vendégeket, akik gyűltek is szép számmal.
Este 10 órára tetőfokára hágott a hangulat, folyt a bor, pirultak a húsok az éttermekben, a színpadon éjszakába nyúlóan tartott a műsor.
Péntek délután utaztunk Szekszárdra, és szombat délután már indultunk is haza. Azt hittük, hogy egy éjszaka elég lesz egy borkóstolóra, és egy délelőtt, hogy megismerjük a várost.
Sajnos nem, szomorúan ültünk hazafelé az autóban, és megfogadtuk, hogy jövőre több időt töltünk itt.
Sajnos nem, szomorúan ültünk hazafelé az autóban, és megfogadtuk, hogy jövőre több időt töltünk itt.
Szia! Olyan jó ilyneket olvasni más tollából a szülővárosomról. Volt idő, amikor aktív táncosként én is felvonultam. 11-szer fordult ez elő:-)
VálaszTörlés11szer? Ajha. Ezigen.
VálaszTörlésNagyon szép város, és tényleg nagyon igényes program volt, jövőre biztos több időre megyünk!
Érdemes csütörtöktől vasárnap éjszakáig menni. A tüzijáték is igen nagyszabású, kb félórás és gyönyörű. Igen, Bartinás, néptáncos voltam 3éves koromtól.
VálaszTörlés