Őszintén szólva, nem tartozik a kedvenceim közé az aszalt paradicsom, ugyanakkor nagyon szeretem, ha díszíti a kenyeret, vagy a feta sajtos szendvicskrémet.Tavaly már megpróbálkoztam a készítésével egy kölcsön aszalógéppel. A gép leírása szerint nagyjából 8-10 óra elegendő a paradicsom száradásához, de 10 órányi zúgás, berregés után sem történt semmi érdemleges változás, így feladtam.
Idén úgy döntöttem, újra próbálkozom. A múlt héten remek aszaló idő volt, tűzött a nap, fújt a szél, és egyik szomszédasszonyunk a bő paradicsomtermését kínálta.
Fogtam hát egy nagy vödröt és nekiindultam paradicsomot szedni. Csöndes, poros földúton sétáltam, a nagy melegben csak tücskök ciripeltek és napon sütkérező gyíkok riadtak fel. Úgy éreztem magam, mint egy nyári szünidős diákregény szereplője. Már csak egy régi hajóroncs hiányzott a közeli tóra, ahol kalózost játszhatnánk.
De ne kalandozzak el, leszedtem a forró, húsos paradicsomokat - cserébe egy pirított hagymás kenyeret ajándékoztam -, aztán visszasétáltam. Nagyságától függően háromba-négybe vágtam a paradicsomokat, kivágtam a magházát, és szorosan egymás mellé fektettem a fekete tepsikbe és meghintettem sóval. Kiraktam a napra, leterítettem egy organza függönnyel, és figyeltem, hogy jól átjárja a szél és a nap. Az átforrósodott tepsikben már egy nap alatt nagyon sokat zsugorodtak a gyümölcsök. Éjszakára behoztam, nehogy megnedvesítse a hajnali pára, és reggel, átforgatva őket, újra kiraktam. Második nap végére zörgősre száradtak.
A nagyjából 3 kilónyi paradicsomból egyetlen 7 dl-es üveg lett tele. Rétegesen pakoltam az üvegbe a paradicsomot, közben mindig meglocsoltam olíva olajjal, megszórtam szárított bazsalikommal, oreganóval és fokhagyma gerezdeket dugdostam közé.
Az enyémek is most lettek készen, ma berakom őket fűszeres olajba, én nagyon szeretem csak úgy magában nassolni is! :)
VálaszTörlésA paradicsomok mellé tettem néhány alma és körtekorongot is. Azokat szívesebben nassolom magában. :-)
VálaszTörlés