Fűszeres Színek

Szatén kabát

2012-01-27T15:45:00.000+01:00

A kedvencem ebből a ruhadarabból a kitűző. Nagyon emlékeztet az 1700-as évek francia divatjára, a kokárdára és a tollas kalapdíszekre.

Carmen ruha

2012-01-20T16:11:00.003+01:00

Ma volt szerencsém végigsétálni a helyi plázában. A választék olyan silány, hogy a leértékelések ellenére sem tudtam elcsábulni. Hát nem sokkal jobb, ha elkészítjük mi magunk? http://www.burda.hu/carmen+ruha

Katonakabát télire

2012-01-13T16:25:00.002+01:00

Minden nő álma egy csinos, testreszabott, de finom meleg télikabát. Nem a sportos és alaktalan, mindenkin egyforma pufi dzsekikre gondolok, hanem egy hosszú, szoknyával, csizmával is elegánsan viselhető gyapjú kabátra. A folytatást a Burda oldalán találod.

Emma

2012-01-11T12:55:00.001+01:00

Napok óta reklámozzák a tévében az Emma legújabb, 2009-esBBC feldolgozását. Ma este lesz 20.30kor a Dunán, és a további 3 epizódugyanígy, szerda esténként várható.

Emma, Jane Austen hősnője és nem azonos Fábián Janka Emmájával! A korábbi 1996-os Gwyneth Paltrow féle film után ez egy tévésorozat,remélhetőleg a BBC-től elvárt, magas színvonalú adaptáció.

Ha tetszett az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet(arra azért nem számítok, hogy felülmúlható) vagy akár a Meggyőző érvek c.regény/film, akkor feltétlen a tévé előtt a helyünk!

Kíváncsian várom, mert az előzetesek alapján szépdíszletekre és pompás jelmezekre számíthatunk!

(becsempésztem egy 96os fotót is J )

Military nadrág

2012-01-06T16:30:00.001+01:00

Talán már – rajtam kívül – mindenkinek unalmas a tengerészgyalogság stílus, a férfias vonalak a női ruhadarabokon, de nekem még mindig nincs csömöröm tőle. Sőt.

Ez a naci még mindig katonai, de ezúttal military zöldben, tehát télire partra szállok. Folytatás itt.

Fűszerkert

2012-01-04T10:01:00.002+01:00

Amikor elmúlnak az ünnepek, fokozott erővel bír, amikorbecsönget a postás azzal, hogy meglepetéscsomagot hozott. A feladó nem ismerős(na jó, egy kicsit sejtem), nagy, de könnyű doboz, mi lehet benne? Kinyitottam,és olyan erővel csapott meg a fűszerek illata, hogy már kétség sem fért hozzá,megkaptam a decemberi „Kifőztük adventi játéksorozat” egyik nyereményét!

Nem tudtam mireszámíthatok, így aztán minden várakozást felülmúlt a rengeteg ízléses tasak: kisebbek,nagyobbak, hagyományos fűszerek és kuriózumok, „görögös” és „olaszos”keverékek. És a tetején egy igazi szárított fűszercsokor, zsályával, rozmaringgal,kakukkfűvel (mi az a virágzó, oregano?). Már biztos, hogy erre a csokorracserélem le az ebédlőasztal feletti - jelenleg karácsonyi hangulatú - dekorációt.

Nagyon köszönöm az ajándékot Katalin, nagyon örülök neki! Látoma prospektusban, hogy szívesen látnak bárkit a kóstolóval egybekötöttbemutatókra is, bízom benne, hogy még találkozunk!

Szepykének is köszönöm a nyereményjáték szervezését és akapcsolatfelvételben való segítségét!

(fülig ér a szám! J)

Csoki Royal

2012-01-02T16:17:00.001+01:00

Kizárólag csoki rajongóknak ajánlom a legújabb kedvencünket,a Csoki Royalt.

Az ünnepek előtt, egy pizsamásan kényelmes vasárnap délelőtt,teásbögrét ölelgetve, véletlenül csöppentem bele az egyik tévécsatornareceptműsorába, ahol a soproni „csokigyár” háziasszonya mutatta be néhánytitkos receptjüket. Régóta vágyok hozzájuk látogatóba, de így legalább alkalmamnyílik őket elhozni az én otthonomba (a hegy és Mohamed esete) és máris vannémi elképzelésem arról, hogy mit kaphatnék, ha végigkóstolnám a kínálatukat.

Nem írom le a teljes receptet, hiszen azon mindössze adekorálásnál változtattam és egyébként is érdemes megnézni a weboldalukat.

Azért mégis essen néhány szó a tortáról is: kakaós, omlós tészta alapra öntünk több, mint egy tábla étcsokit befogadó, sűrű de puha krémet és a tetejét tejszínnel lazított tejcsoki vonja be.
Számomra, a dekorációhoz javasolt fehércsoki csillagok gyártása helyett,egyszerűbbnek tűnt a marcipán vékonyra nyújtása és kiszúrása.
Tökéletes választás abból a szempontból is, hogy jó előre megsüthető. Én 2 nappal a vendégség előtt készítettem el, de ez semmit nem rontott a minőségén... sőt.

Azoknak, akiknek már a fotók láttán is felment a vércukor szintje, elárulom, hogy minimális cukor van a sütiben (talán el is hagyható), csak a csokiban lévő cukor édesíti meg. Nagyon tömény, nagyon csokis, de egy kicsit sem émelyítő! Ünnepi lakomák kiváló befejezése lehet egy pohárka testes vörösborral.

Nézzetek körül Harrer asszony konyhájában, biztos találtokvalami izgalmasat (munkahelyi netezők vigyázat, rögtön elindul a videó és hang)!

A varrógép új ruhája

2011-12-30T11:45:00.001+01:00

Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit elkéstem, ha ezt, mint karácsonyi ajándék ötletet szeretném kínálni. De meg kell értenetek, nem rakhattam fel korábban, lelepleztem volna egy meglepetést. Viszont egy varrógép-huzat nem csak karácsonyi ajándékként remek dolog, hanem... (folytatás).

Egyúttal minden kedves Olvasónak, barátnak, ismerősnek szeretnék egy jobb új esztendőt kívánni, sok szerencsét, jó egészséget!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2011-12-23T14:05:00.003+01:00

Ezzel a Burda bejegyzéssel szeretnék minden kedves olvasónak békés ünnepet kívánni!

A karácsonyfa állításhoz sok türelmet, a konyhában készülődő háziasszonyoknak pedig kitartást kívánok; ne feledjétek, az ünnep nem a felsorakoztatott sütemények és jó falatok mennyiségén fog múlni!

Lolita blúz

2011-12-16T15:40:00.003+01:00

Nemrégiben készült el - a spencer kabáthoz illő - blúzom. Nagyon kellemes viselet, könnyű, légies, "lolitás".

A teljes cikk a Burda oldalán olvasható.

Karamellás csók és más édes ajándékok

2011-12-15T09:42:00.007+01:00

Annak ellenére, hogy két nappal - és két sütivel - ezelőtt még az írtam, hogy vívódom a karácsonyi édességek miatt, elég jól belelendültem a sütésbe.
Ez azonban az utolsó, karácsonyra szánt édesség, melynek a receptjét már láthattátok korábban. Annyiban változtattam az arányokon, hogy a karamellpötty a tetején fele annyi vajkaramellából és kicsit több tejszínből áll. Így krémesen puha karamellt kaptam.

Folyamatosan készül mostanában a cukrozott narancshéj is, ahogy esszük a narancsot, már forralom is át a héját. A recept nem a sajátom, Stahl Judit javaslata szerint készítem évek óta, biztos sokan ismeritek. 3-5 narancs héját felcsíkozom, a bundás fehér részét kivágom (sokszor kézzel is le lehet húzni), és annyi vízben, amennyi ellepi, felforralom. A forró vizet leöntöm és még háromszor ugyanezt megcsinálom. Nem macerás, gyorsan megy, ennyi narancshéjnak elég egy kislábos, kevés vízzel gyorsan felforr. A negyedik forralás után a héjakat félreteszem és a kislábosban 0,5 kg cukrot 0,5 liter vízzel elegyítek. Amint elolvad benne a cukor, belerakom a narancshéjakat (ha nem lepné el teljesen, egy kis vizet utána öntök) és 45-55 percig főzöm, lassú lobogás mellett. Azokat a héjakat, amik rotyogás közben üvegessé válnak, kikanalazom és kristálycukorba hempergetem. Általában közben mással foglalkozom, pl. vacsorát készítek a konyhában, így folyamatosan mellette vagyok, néha ránézek, de nem igényel különösebb odafigyelést. Nagyjából egy-másfél napig száradnak rácsos tálcán, aztán mehet dobozba, vagy celofánban a hűtőbe. Ajándékkísérőnek is javaslom!

A másik hasonló ajándékötletem a birsalmasajt. Ősszel készítettük, dióval gazdagon.

De a karácsonyi mézes (ha keményre sikeredett, akkor is) is lehet ajándékkísérő, hogy egy teli doboz sütiről ne is beszéljünk.

Aki nem készít ilyesmit, nagyon örül az illatos, nyarat idéző, házi sárgabarack dzsemnek, vagy ha már összeragadt a szánk a sok édességtől, akár a nemrégiben töltött, jó füstös, házi kolbásznak is sikere lehet, zsírpapírba csomagolva, szalaggal átkötve.

A puha karácsonyi mézes titka

2011-12-14T11:18:00.008+01:00

Hetek óta jelennek meg a különböző gasztroblogokon azok a „tutira bevált” mézes sütemény receptek, amelyek minden család sajátja. Ennél többször már csak azokkal a süteményreceptekkel találkozom, amikről azt írják, hogy ez az igazi, „azonnalpuha” mézes, nem kell várni heteket ahhoz, hogy megehessük. (Tényleg érdemes beírni a böngészőbe ezeket a vezényszavakat: puha mézeskalács, és lám, ezrével hozza a garantált csodarecepteket.)

Nekünk is van egy ilyen, jól bevált receptünk, amiről azt érdemes tudni, hogy a Nagymamám mindig ezt használja, hajszálvékonyra nyújtja és valóban olyan puha, hogy amikor kiemelem a tálból, a kezemben tartva nemes egyszerűséggel lekonyul. Na, AZ PUHA.

Hiába próbáltuk anyukámmal együtt is, külön-külön is elkészíteni az elmúlt években, a miénk bizony kopogós kemény. Ha december első napjaiban elkészítem, akkor nagyjából Vízkeresztre lesz ehető állagú. Magyaráztuk azzal, hogy a panellakások száraz, távfűtött levegője a lehető legrosszabb ehhez a sütihez, kipróbáltunk mindenféle agyafúrt trükköt, mint a fémdoboz, alma a dobozban, stb… de nem adta meg magát.

Összehasonlítottam a közreadott recepteket, de a hozzávalók szinte mindenhol ugyanazok, az arányok pedig alig-alig térnek el egymástól. Nem lehet ez az ok. A süti vastagsága segíthet, de mi a nagyon vékony sütit szeretjük.

Arra jutottam, miután az idén megpróbálkoztam egy új, „azonnalpuha” mézes recepttel és nekem azonnal kőkemény lett, hogy a „hiba az én készülékemben” van. Vettem hát ismét a szokásos, Nagyi féle receptet és a villanysütőt beállítottam 190 fokra. Légkeverni sosem szoktam, az nálam mindent kiszárít. Persze, elmondta a Nagymamám, hogy vigyázzunk, mert gyorsan kész, de egy gyakorlott (vagy épp gyakorlatlan) háziasszony első ránézésre megállapítja, hogy ez bizony még nyers. Most is megállapítottam, de azért 5 perc elteltével könyörtelenül kivettem a sütőből, a szódabikarbónától épphogy felpuffadt és a melegtől kivilágosodott kalácsokat. Amint kihűlt, óvatosan ki lehetett emelni a sütőlapról.

Jelentem, a rejtély megoldva! A süti puha és mégsem vastag.

Írókázni még mindig nem tudok, így csak pöttyözéssel dekoráltam őket. A korábbi, száraz kekszeket meg beraktam a virágok fóliasátrába, hátha ott a megszívja magát a párával.
(Pár nappal később: igen, a kemény mézesek, a fóliasátorban, a virágok adta párában két nap alatt gyönyörűen megpuhultak!)

Narancsos mézes puszedli

2011-12-13T09:48:00.006+01:00

Az idén vívódom a karácsonyi süteményeket illetően, hódoljak be a hagyományoknak, halmozzak fel töméntelen mennyiségű édességet, vagy tartsak ki a diéta mellett, és ha sütök is, süssek egészségesebb süteményeket? Az internetes portálok, házias gasztroblogok és a családi hagyományok egyaránt az előbbit éltetik, viszont én inkább az utóbbi felé húznék.

Az első verzió mellett szól, hogy ha vendégek jönnek hozzánk, nem szeretném rájuk erőltetni az „újkeletű” ízeket, mert valljuk be, a nem finomlisztből készült és répacukrot mellőző sütemények még újdonságnak számítanak a hazai karácsonyi ízvilág palettáján.

A hetek óta tartó vacillálás után, vasárnap végül nekiláttam a fotón is látható, narancsos-mandulás-vodkás töltelékes, kakaós-mézes puszedliknek. Igaz, ami igaz, döbbenetesen finom. Ma reggel gyorsan bedobozoltam és elrejtettem, mert fogy (a kisütött kb 60 szem sütiből a díszítésig nagyjából 50 darab jutott el).

Ha édes nyalánkságok, akkor szívesen nézelődöm Csokipari sütidobozában, a recept ezúttal tőle van.

Csokiparány Csenge a cukrászat felé vette élete rúdját, nem is tudok versenyezni vele a kivitelezést illetően. Míg az Övé valódi kézműves remek lett (a fotókról nem is beszélve), addig én a gombócok „göngörgetése” közben azon morfondíroztam, hogy vajon ezt Ő, hogy csinálja?

A receptet igyekeztem egy az egyben átvenni, bár az utólagos tapasztalatom az, hogy az általa megadott puszedlitésztához a fele mennyiségű narancsos töltelék is bőven elegendő volt és a zserbó ízűnek neki sem láttam. A kész sütik bevonásához pedig 2 dl tejszínben feloldott 10 dkg étcsokit használtam és az is bőségesen elég lett. A dekoráció nálam a porcukros, tojásfehérjés írókázás, de van még mit gyakorolni.

Bridget Jones naplója

2011-12-10T16:40:00.010+01:00

Nem tagadom, a könyv, és a belőle készült film rajongója vagyok. Büszke vagyok, hogy - a napló szerint - egy napon ünneplem a főhőssel a születésnapomat.
A napokban – tévékapcsolgatás közben – bukkantam a második részre. Természetesen most is végignéztem.

Általánosságban elmondható, hogy minden film folytatása bukásra van ítélve. A kritikusok ebben az esetben is így vélekedtek, de én akkor is szeretem „Mindjárt megőrülök” részt, bár nem tagadom, az elfogultság jelentős szerepet játszhat.

Egy dolgot nem szeretek a második részben, és azt nagyon nem. Bridget az első filmben egy enyhe túlsúllyal megáldott nő, aki annak ellenére, hogy nem tipikus mai szépségideál, nagyon csinos és szerethető. Kedvelem az esendőségét, a bonyodalmakat körülötte- és a családjában egyaránt. A második részben viszont trampli lett, sőt néha egyenesen degenerált. Hol piperkőc módjára tipeg, közben a kezével két oldalt „legyezgetve”, hol pedig terpeszben próbál talpon maradni; felmerül bennem a gyanú, hogy épelméjű-e. Olyan, mintha a rendező annyira ki akarta volna ezt a szeleburdiságot hangsúlyozni, hogy közben átléptünk egy határt. Ti nem így látjátok?

Ha már ezen a blogon vagyunk, érdemes lenne szót ejteni a főszereplő jelmezeiről:
Biztos mindenki hallott már az egyik főszereplőről, a giga bugyiról. Gyakorlatilag jelképpé vált. A bridgetjones bugyi az, „ami sikerre vihet egy fontos randit”.

Olyan, mintha direkt választottak volna, hozzá nem illő ruhadarabokat, nehogy ne vegyük észre a kivillanó husikákat. Oké, ezt a trükköt még értem. De a második részben?
Azért ez egy kicsit túlzás, nem? Mindenáron azt akarja elérni a rendező, hogy gúnyosan kinevessük kedvencünket? Ezen egy kicsit meg is sértődöm.

Fentiek ellenére, azoknak, akik még nem látták a filmet, feltétlen ajánlom! A hozzám hasonló rajongóknak meg üzenem, hogy dolgoznak a harmadik részen (nem bánom én, akkor is várom, ha mindenki azt jósolja, hogy az eddigi leggyengébb lesz).

Gyapjú zakó a Burda blogon

2011-12-09T12:10:00.003+01:00

Klikk ide.

Kicsit több lett, maradhat?

2011-12-04T09:54:00.004+01:00

Mit gondoltok arról az elterjedő szokásról, hogy miután pontosan kiszámolom, mennyi anyagra van szükségem egy bizonyos ruhadarab megvarrásához, az üzletben kiderül, hogy a kért mennyiség helyett a szövet-tekercsen épp csak egy kicsivel több van, amit nem vág le, hiszen „mit kezdjen a maradék 20 centivel?”, hanem ráhagyja az általam kértre, és elkéri az árát.

Ha egy olcsóbb anyagról és kisebb mennyiségről van szó, lenyelem, de ha veszek 3 méter drága szövetet (tehát nem egy nyúlfarknyi mennyiséget), akkor miért kell kifizetnem azt a 20 centit is? Miután ezen dohogtam az üzletben, felkínáltak 5 (!) % kedvezményt a 20 centis darabra. Óriási üzlet, mi? Kinek?

Tudom, hogy mint mindenki, a méteráru boltok is nehéz helyzetben vannak, hallom a panaszt tőlük sokszor. Emiatt – ha nem muszáj – nem nyeli le a 20 centivel járó veszteségét. Eladni nem tudja, kidobni a kukába nem akarja. Viszont a nehéz helyzet és a vásárlók ritkulása miatt egyre kisebb mennyiségeket vásárolnak egyes szövetekből, ezért egyre gyakrabban futok bele ebbe az „ezt már sajnos nem vághatom le” szövegbe. Vannak helyek, ahol ezt ingyen, de legalábbis fél áron számolják fel, máshol meg szemrebbenés nélkül nyújtják be a számlát a vevőnek.

Tehát, miután kiszabtam, megvarrtam, örülök neki, laza mozdulattal kivághatom a szemetesbe a megvásárolt terméket, a 20 centis maradékot. Őrizgessem? Hátha egyszer szükségem lesz 20 centiméternyi vastag szövetre? Amikor a piacon kérünk 1 kiló almát és a 3 darab kevesebb, a 4. almával meg túllépjük a kért mennyiséget, akkor jogos a címben szereplő kérdés, eldönthetem, hogy 3 vagy 4 almát kérek. De ha veszek 4 almát, azt meg is eszem.

Az, hogy az én anyagi helyzetem is lehet nehéz, kit érdekel? Az, hogy egy ilyen tapasztalat csak még inkább elrettenti a vevőket és többet a színét se látják, úgy látszik, az sem érdekli őket. És máris körbeértünk, eljutottunk oda, hogy vajon miért is nehéz a méteráru boltok helyzete.

Az is érdekes volt, hogy mivel az eladó hölgy kismama, engem kért meg, hogy a létrán felmásszak és vegyem le magamnak a nehéz tekercset. Nem gond ez, szívesen segítek bárkinek az utcán is, de azért hazafelé bandukolva elméláztam, hogy egy méteráru boltban, ahol bizony nehéz, fizikai munka is akad, ott miért nem gondoskodnak arról, hogy ne a vevők szaladgáljanak le-fel a létrákon. A szemem láttára küldtek fel a létrára egy másik vevőt is, egy lényegesen kisebb anyagtekercsért. Mi történik, ha valakit baleset ér? Vagy ha a vásárló történetesen egy idős ember? Megkérnek egy másik vevőt? Persze, most mondhatjátok, hogy a kismama is ember, épp annyi joga van a munkájához, mint másnak - öregnek, fiatalnak -, igazatok is van, de azért mégis fura elképzelni ezt a boltot, nem? És akkor még azt a nagyvonalúságot sem vállalják be, hogy a maradék 20 centi ingyen van.

Koktélruha azúrban

2011-12-02T12:04:00.020+01:00

Biztos láttátok már a tengert onnan, ahol nem lehet fürödni, a magasból, a sziklákról. Látni lehet a mélységét, a sekélyebb részeket, a sziklákat és a homokpadot az alján… mind-mind más árnyalatot ad a víznek. Kék vagy inkább zöld?

A teljes leírást a http://www.burda.hu/ weblapon vagy ezen a linken találjátok.

Egyelőre ide is teszek fel fotókat - kérésetekre, mert talán még mindig jobban nagyítható itt. Szomorúan tapasztalom azonban, hogy már a blogger is korlátozza a fotók méretét ezzel az újfajta képnézegetővel (és ma egyébként sem akarja azt csinálni, amit én szeretnék).

Nagyon köszönöm Kathynek a melltartó pántok elrejtésére vonatkozó segítségét. Ki máshoz fordulhattam volna ezügyben, mint hozzá, nem igaz?
Ide teszem a ruha vállpántjának belső oldaláról készült fotót köszönetképpen neki (így gondoltad Kathy?) és talán másoknak is segíthetek ezzel az ötlettel.

Adventi vásár

2011-11-28T10:10:00.008+01:00

Már hagyomány, hogy amint lehetséges, ellátogatok – lehetőleg minél több – adventi, kirakodó vásárba. Tudom, hogy általában tömeg van, hogy telis-tele van bóvlival, és ha nagy nehezen találunk egy kézművest közöttük, vele általában minden hasonló megmozduláson lehet találkozni.

Ugyanakkor van egy olyan naiv elképzelésem, hogy a kilátogató tömeg – ahogy én is – ünneplőbe öltözteti a hangulatát, melegen bebugyolálja az idegeit, ezért gyakran és előzékenyebben hangzik el a bocsánatkérés, tülekedés közben. Vagy csak én képzelem bele?
Félreértés ne essék, tőlem (szinte) akármit lehetne árulni, nem szándékozom vásárolni semmit. Nem itt intézem az ajándékvásárlásomat, nem jön rám csillapíthatatlan vásárlási roham, egyszerűen csak élvezem a forralt bor és a sült gesztenye illatát, nézem az embereket, miközben a hideg kicsípi az arcomat.
Tegnap elsétáltunk a helyi, ünnepi fények felkapcsolására. A mellettem álló anyuka nyakában ülő kislány tapsolt örömében és azt kiabálta, hogy „ugye milyen gyönyöjű kajácsonyfa?”
Ti körülnéztek ezeken a sátoros ünnepeken? Nektek milyenek a tapasztalataitok?

Farmerkabát a safari jegyében

2011-11-25T13:16:00.004+01:00

Biztos ismeritek azt az izgalmas érzést, amikor bár senki nem láthatja - elég, ha mi tudjuk -, hogy vadiúj és csodaszép fehérnemű van rajtunk a ruha alatt. Ilyesmi az is, amikor egy olyan ruhadarabot viselünk, aminek a belseje is tartogat néhány meglepetést.

Scarlett-zöld kabát

2011-11-16T17:00:00.003+01:00

Emlékeztek arra a jelenetre az Elfújta a szél c. filmből, amikor Scarlett O’Hara a nincstelen, háborús időszakban, édesanyja szobájának zöld bársonyfüggönyeit szaggatta le és szabta fel - kedves dadája zsörtölődő segítségével – hogy egy abból készült, új, lenyűgöző ruhában indulhasson Rhett Butlerhez a börtönbe, segítséget kérni?

A cikk további részét a Burda oldalán olvashatjátok tovább. :-)

Kalocsai minta a Forma1en

2011-10-28T17:41:00.007+02:00

http://www.hugoboss.com/de/en/emag/mcLaren/index.php

Végre pont került a Hugo Boss és a McLaren által meghirdetett overalltervező verseny végére: a divatcég hivatalosan is bejelentette, hogy Jenson Button a magyar Kalmár István által tervezett dizájnt hordja majd a szezonzáró Brazil Nagydíjon.
Az eredeti szavazás - amelyet a magyar versenyző fölényesen nyert - eredményét a cég arra hivatkozva törölte, hogy túl sokszor szavaztak ugyanazokról az IP címekről, majd sorsolás alapján a német versenyzőt hirdették ki győztesnek. Végül azonban a reklamáció után három napra újraindították a szavazást, amelyet újra a magyar pályamunka nyert meg. Az eredetileg győztesnek kihirdetett német overallt Lewis Hamilton viseli majd.
forrás

Legyünk büszkék és szerezünk be néhány kalocsai mintás cuccot, mert azt gyanítom, hogy lesz ennek még folytatása! A legnagyobb divatházak vehetik fel palettájukra a magyar hímzésmintát.

Mikuláspiros télikabát

2011-10-17T10:25:00.010+02:00

Igen, ez a legújabb kabátkám. ;-)
Tényleg az enyém, de csak a tenyeremben hordhatom. Karácsonyfára vagy ajándékcsomagra is akasztható, kinek-kinek tetszése szerint.
Az ötletet itt láttam.

Hulló falevelek az asztalon

2011-10-15T08:33:00.004+02:00

Jó-jó, tudom, hogy nem ezzel tartozom Nektek, de addig is, néhány sárguló - dekorgumi - falevél az üvegasztalon, a pohárkarikák ellen.
Az ötlet és a leírás itt.

Almás muffin, fogyókúrázók előnyben

2011-10-07T17:32:00.006+02:00

Számomra az almás-fahéjas sütemények igazi szezonja az ősz, mikor nyirkos időben jól esik a meleg lakásban összedobni egy illatos sütit és egy forró tea kíséretében odakuporodni a kanapéra.
Ma megérkezett a csípős ősz, fekete felhőkkel, hideg széllel és egész nap szüntelen szakadó, szomorú esővel. Tegnap 28 fok volt, ma már csak 8.

Tehát a ronda időjárás kedvet csinált a sütéshez, gyorsan körülnéztem a konyhában. Sajnos Stahl Judit egyszerű almás-fahéjas muffin receptjéhez sem találtam meg minden hozzávalót, de kis módosításokkal nekiláttam a keverésnek.

10 dkg finomlisztet, 12 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet, 1,5 teáskanál sütőporral, 1 kávéskanál szódabikarbónával és 1 kávéskanál őrölt fahéjjal egy tálba szórtam.
Egy másik edénybe kimértem 10 dkg xilitet/xukrot/nyírfacukrot (ki, hogy ismeri), 1 tojást, 15 dkg cukormentes, magvakkal dúsított gyümölcsjoghurtot és 0,5 dl olajat. Kicsit összekevertem, majd hozzáreszeltem 15 dkg almát (ez egy darab, közepes méretű alma héjával együtt reszelve, csutkája nélkül). Miután az almát is beleforgattam, hozzákevertem a lisztes keverékhez. 12 kövér muffinformába adagoltam és a 200 fokra előmelegített sütőben 22 percig sütöttem.

Mialatt sültek, főztem egy finom teát (gyümölcstea+borsmenta) és kiszámoltam gyorsan a süti energiatartalmát. Egy muffinban 180 kcal és 20 g ch van.

Anna Sui

2011-09-13T20:55:00.011+02:00

Anna Sui 1964-ben született Detroitban, az Egyesült Államokban.
Gyerekkorától kezdve tervezőnek készült, bár saját bevallása szerint, sokáig nem is igazán tudta, mit is jelent ez. Látta édesanyját varrás közben, elkísérte a méteráru boltokba és olvasott egy érdekes cikket egy híres tervezőről. Miután New Yorkba költözött, felvételizett a Parsons művészeti iskolába, majd több, elsősorban fiatalos, sportos divatot diktáló cégnél dolgozott.

Az önálló munkát az 1980-as évek elején, a saját nappalijában kezdte meg. Barátai között tudhat sikeres fotósokat és a legnépszerűbb modelleket (mint pl. Linda Evangelista és Naomi Campbell), akik mindig bátorították munkájában.

Első nagyszabású divatbemutatóját 1991-ben rendezte, ami nagy áttörést jelentett a karrierjében. A Sohoban nyitotta meg első kiskereskedését, levendulaszín falakkal, vörös padlóval és fekete bútorokkal. Ez a dizájn a jelképévé vált üzleteinek, termékeinek, még az internetes oldala is pont egy ilyen boltba kalauzol bennünket. Érdemes elidőzni egy kicsit „Nála”, teljesen újszerű weblap szerkesztést és játékos hangulatot találunk.

Sikerei elindították a nemzetközi hírnév felé, először Japán majd Európa több országát hódította meg. Már nem csak ruhákat, hanem parfümöket, kozmetikumokat és egyéb kiegészítőket is tervezett.
Anna Sui realista tervezőnek vallja magát. Tudja, hogy óriási különbség van a divatbemutatók kollekciói és a „hús-vér” nők által, az üzletében vásárolt ruhadarabok között. Tudja, hogy vevői mit keresnek, igyekszik tehát ötvözni az új irányvonalakat a hordhatósággal. Ruháiban mindig fellelhetők a nőies, sőt néha kislányos elemek, egy csipetnyi nosztalgiával fűszerezve. Bármilyen termékre is kerül rá a logója, ugyanazt a minőséget kapjuk, ha csak egy rúzst vásárolunk, mintha egy ruhadarabot a legújabb kollekciójából.

Megunt cuccok

2011-09-09T14:10:00.008+02:00

Vannak kedvencek, amiket addig viselünk, amíg le nem szakadnak rólunk.
Vannak azonban más, karakteresebb darabok, amik viszont néhány felvétel után (urambocsá’ hordatlanul) a szekrény mélyére esnek és az hagyján, de még csak nem is keressük őket. Nem véletlenül. Rájövünk, hogy mégsem a mi stílusunk, semmihez nem tudjuk felvenni, nem áll jól vagy épp kényelmetlen egy kicsit.
Lehet, hogy drágán vettük, vagy sok munkánk van benne. Igazából tetszik is, mégsem szeretjük. Kidobni azért túlzás lenne, pláne a bevásárló központ parkolójában lévő ruhás konténerbe, de egyelőre csak a helyet foglalja az amúgy is tömött szekrényben. Elvihetném a helyi karitász üzletbe, de most őszintén, aki igazán rászorul, az az én flancos szoknyámra pályázik? Nem inkább egy meleg pulóverre vagy egy alap kosztümre, öltönyre, amiben munkát vállalhat?

Szívesen odaadnám akár egy ismerősnek is, de hogy ajánljam fel, hogy meg ne sértsem? Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki szereti a másodkézből származó dolgokat.

Vannak ilyen ruhadarabok a szekrényetekben? Mit csináltok velük? Milyen gyakran fésülitek át a gardrób tartalmát? Most hogy közeleg az új őszi-téli szezon, talán Nálatok is aktuálissá válik a szekrények átrendezése. A könyörtelen típusba tartozom, már ami a szelektálást illeti. Amit nem hordunk (szakemberek szerint, amit az elmúlt egy évben nem vettél fel, már nem fogod sosem) zsákba gyűjtjük… és azután?

Jó lenne minél több ötletet, véleményt meghallgatni. Ha van kedvetek, Ti is indíthattok egy ilyen postot (ha van blogotok), hátha Ti több jó tanácsot kaptok.

kép innen

Spencer kabát

2011-09-02T13:19:00.017+02:00

A spencer kabát szűkre szabott és rövid, nagyjából derékig ér. Spencer grófról kapta a nevét, aki először cserélte le a szokásos meleg nagykabátot egy kényelmesebb, használhatóbb rövid kabátra.A Burda Magazin 2008/08 számában találtam, és nagyon megfogott a szabásminta sokszínűsége. A legmeglepőbb a háta és az eleje közötti kontraszt; az elején a hangsúlyos tűzések, zsebfedők, dupla gombolás inkább a katonás stílus jegyei. A hátára szabott, húzott derékrész viszont rendkívül nőies, meghökkentő fricska a tervezőtől.

Az újság a mintában rejlő lovagló stílust hangsúlyozta. Szerintem hordozza a western stílus jegyeit is, ugyanakkor komolyan emlékeztet a XIX. századi női kabátokra is: a háta seszli (formára szabott derékrész) helyet kínál akár egy abroncsos vagy turnürös szoknya derekának is.A bélés, akár a lágyan folyó étcsokoládé...
A 2008-as szabásmintaív használata felüdülést jelentett az újabbak után. Gondolom a szokásos, sajnálatos pénzügyi helyzet következménye, hogy a korábbi két, óriási ívből mostanság már csak egyetlen papírra zsúfolódik az összes rajz. A nyomtatás minősége is hagy némi kívánnivalót, így az itt-ott elmosódott, egymásra halmozott szabásminták kivétele komoly koncentrációt igényel.

A tavalyi "Hét mesterlövész" nadrágomhoz készült.

Pom pom

2011-08-31T11:47:00.007+02:00

Egy kedves ismerősöm ajánlotta dekorációs ötletként a "party pompomokat". Nemrégiben ki is próbáltam, színes selyempapír golyókkal díszítettem a kerti pihenőt. Szerintem nagyon jó lett, gyorsan elkészíthető, egyszerű, ugyanakkor látványos. Szülinapi zsúrok, családi összejövetelek, szilveszteri bulik kísérője lehet.

A poms elkészítését itt látjátok, ez a link pedig további színes ötleteket ad.

Az enyémek sárga, narancs és piros selyempapírból készültek. 5 ív selyempapírt vágtam ketté és fektettem egymásra (tehát már 10 lap volt egymáson), a keskeny oldalától indulva, legyezővé hajtogattam, összefogva mind a 10 vékony papírt. Ezután kettéhajtottam, ott egy hosszú madzaggal átkötöttem, a két végét ívesre vágtam, végül széthúztam a madzag két oldalán a 10-10 legyezőt. A hosszúra hagyott spárga segítségével felakasztottam őket.

Paszpól

2011-08-23T11:28:00.011+02:00

A paszpólozás egy dekorációs lehetőség.

A készen kapható paszpól szalag általában ripsz szalag, aminek az egyik hosszanti széléhez egy „hurka” van szőve. Olyasmi – ha láttatok már olyat – mint a férfinadrágok aljára varrt „koptató”.

Úgy varrjuk a ruhára, hogy a lapos részét befogjuk a varrásba, az anyagok között eldugjuk. A szalag gömbölyű része látszik ki és hangsúlyozza a szabásvonalakat. Ilyen díszítési lehetőséggel éltem például a nemrég elkészült táskánál.

Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy varrjuk fel. Fontos szempont, hogy ne akarjuk nagyon szűk ívű vonalakra felfektetni, mert sokat fogunk vele kínlódni és nem biztos, hogy a legszebb eredményt érjük el. Korábban már említettem, hogy a ferdepánt alkalmas az íves szabásvonalak dekorálására. Mivel a készen kapható paszpól egyenes szálirányú (legtöbb esetben), nem rugalmas, ezért egyenes vagy épp csak íves vonalakra állítható sikeresen.

Úgy kezdjünk hozzá a munkához, hogy a vágott szélre, az anyag színére feltűzzük a szalagot, úgy, hogy az anyag széle felé nézzen a lapos rész (ez sajnos elég szűk ívnek bizonyult).

Ezután varrjuk is rögtön fel (ha szükségesnek érezzük, férceljük le) hagyományos- vagy cipzárvarró talppal.Figyelmesen, lassan csináljuk, mert a legfontosabb, hogy közvetlenül a „hurka” mellett menjünk végig.Ha íves rész is került bele, akkor a szalag lapos részét ollóval vagdossuk be, hogy kifeküdjön az anyagon.Ezután megfordítjuk a ruhadarabot, így fogjuk hozzá a másik anyagdarabot (a szokásos színt-színnel szemben), közéjük fogva a színére varrt szalagot.
A második varrat (amivel összevarrunk két alkatrészt) pontosan az elsőn (amikor a szalagot varrtuk fel) kell, hogy haladjon. Ha sikerült az első varraton végigmenni, a színe felől valóban csak a szalag gömbölyű részét fogjuk látni és a lapos része bekerült a ruha (itt táska) belsejébe.A múlt heti rövidnadrágom is paszpól szerűen volt díszítve. Nem szaladtam el piros paszpólt venni, hanem kettéhajtottam, levasaltam a piros kabát maradék ferdepántját és munka közben figyeltem, hogy mindenhol ugyanannyi látszódjon ki belőle. (A piros, kettéhajtott szalag hajtott széle lóg ki a derékpánt alól). Akár be is lehet jelölni előre ezt a kilógó 2-3 millimétert.Végül hadd meséljek el egy kis történetet arról, hogy próbáltam vásárolni fehér paszpólt a helyi belvárosi, több évtizede működő, mindenki által ismert, jó hírű rövidáru boltban:

E (mint Eladó): Mit adhatok?
N (mint Nóra): Fehér paszpólt szeretnék.
E: Itt vannak, tessék körülnézni (és körbemutat a különböző szalagok tarka során, de egyik sem volt „paszpól”)
N: Nem látok paszpólt, melyik az?
E: Ez mind az, nem?
N: Nem, a paszpól egy olyan szalag, ami a nadrágkoptatóhoz hasonlít …(és mesélem, mutogatom neki).
E: Nahát, 63 éves vagyok, sosem láttam még olyat, de hát mindig tanul az ember (és a hanghordozásával érezteti, hogy tök hülye vagyok).
Ezek után megilletődve, összezavarodva, bementem egy másik rövidáru üzletbe, ahol már sokkal óvatosabban kértem fehér paszpólt és vártam, mi történik. Az idősebb úr azonnal elém tette a fotókon is látható, megfelelő szalagot. Boldogan kifizettem.

Rövidnadrág az utolsó forró, nyári napokra

2011-08-18T17:35:00.008+02:00

Még van egy-két meleg hetünk, használjuk ki, hordjuk a nyári ruhatárunkat, nézzünk körül a gardróbban, melyik kedves ruhadarabra nem került sor egész nyáron? Gyorsan bújjunk bele, viseljük büszkén, talán már a bőrünk is lebarnult végre, jól mutat bármilyen kivágott cucc. Élvezzük ki a papucsos, szandálos napokat mielőtt újra zokniba dugjuk a lábunkat!
Ez a nadrág a nyár utolsó pillanataira készült. Az utolsó bográcsozásra, az utolsó családi hétvégékre. Az utolsó nyári ruhadarab az idén. Egy-egy apró darab minden matrózos kedvencből.A családom szokott mosolyogni azon, hogy ha igazán kipihent és kisimult vagyok, akkor ültömben vagy strandon-fekvés közben elégedetten billegtetem a lábujjaimat. Még ha körömlakk is csillog rajta, akkor csak jó kedvem lehet. :-) Kívánok tehát mindenkinek lábujjbillegtetős, szép hétvégét!

Goldenblog még a héten

2011-08-16T15:23:00.009+02:00

Nem csak a Facebook-on keresztül, hanem a mobiltelefon internet böngészőjén keresztül is lehet szavazni ehét végéig, azaz augusztus 21-ig - az Életmód kategórián belül - a Fűszeres Színek blogra.

Érdemesnek tartasz rá?

Potyautas a tengeren

2011-08-15T09:44:00.010+02:00

Tudjátok, ritkán varrok kiegészítőket (egészen pontosan, eddig mindössze egy saját készítésű táskám van), de most kivételt kellett tennem. Ez a fotó, a Burda valamelyik nem túl régi számában - egy matróz stílusú összeállításban -, elvarázsolt. Matróz, matróz, de lány matróz, nem? Olyan csajos potyautas ebben a kollekcióban.A hajóskapitányi kabát maradék anyagát kiegészítettem egy kevés csíkossal, néhány apró, piros gombbal és egy igazi hajózási kellékboltban (!) vásárolt hajókötéllel, és kész az új, nyári retikülöm.
Talán precízebb lenne, ha még cipzár is került volna a szájára, de mivel a meglévő táskáim sem voltak még bezárva sosem, úgy döntöttem, az egyszerűség kedvéért kihagyom ezt a részletet.

Utólag - a fotók segítségével - úgy látom, hogy a táska arányait nem sikerült leutánozni.Igazi családi csapatmunka volt, a kötelek melegítéses összeforrasztásáért a páromat illeti a dicsőség.

Angol kosztüm

2011-08-11T09:45:00.013+02:00

Mi a különbség az angol és a francia szabászat között?
A francia lezserebb, kényelmesebb, kevésbé követi a test vonalát, több dekorációt enged meg (virág, zsabó, stb…). Gondoljunk csak a Chanel kabátok alig karcsúsított fazonjára. Az angol szabászat sokkal szigorúbb. Karcsúbb, konzervatívabb, merev korlátok közé szorított, férfiasabb, kevésbé engedi meg a nőies díszítéseket anyagában, színében és fazonjában egyaránt. Nos, ennek tudatában tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a nemrég elkészült füstszínű kosztüm bizony egy tipikus angol kosztüm. Hagyományos hajtókás gallér, zsebfedős zseb, élére vasalt nadrág.Viszont bármikor feldobhatjuk egy színes blúzzal, fodros zsabóval, vagy akár egy új frizurával.
Hogy kiemeljem a(z) haute couture (ejtsd így) stílust, kézi öltésekkel díszítettem.
Ja, és ha már itt tartunk: tudjátok, mi a különbség a(z) haute couture és a luxus (tervezői) konfekció között? A kézimunka. A(z) haute couture darabok 70%ban kézi öltésekkel készülnek! Egy valamirevaló divattervező haute couture műhelyében nem (csupán) a hipermodern varrógépek sorakoznak, hanem egy óriási asztal körül öltögető varrónők.

Goldenblog 2011

2011-08-09T09:32:00.006+02:00

Ha szívesen időzöl nálam, van Facebook elérhetőséged és úgy gondolod, hogy megérdemlek egy szavazatot, akkor kérlek kattints a jobb oldalon található kék mezőre!

Az "Életmód blogok" kategóriában találsz meg.

Paisley ruha

2011-08-08T09:12:00.009+02:00

Paisley ennek a mintának a hivatalos neve, de bevallom, nálunk „török mintás”nak hívták ezt. Ti hogy ismeritek?

Félek, már unalomig ismeritek ezt a szabásmintát. Nem először használom, de első ízben ruhaként.A Burda magazin 06/2008#108. modellje alapján készült, ahogy a korábbi kockás és rózsás-csíkos blúzaim is.

Ugyanakkor, most ezt nem én fogom viselni, a varrásban már jártas nővéremé lesz. Hogy akkor miért én készítem el? Mert segítek neki egy kicsit. Sajnos, elég kevés anyagot kaptunk, ő nem is vállalta, hogy kiszabja (utólag bevallhatom, nem is volt egyszerű) és időm is nekem van több mostanában. Egyszer próbáltunk, a csípő ívéből kellett levágni egy kicsit, bejelöltem a gombok helyét és folytattam a munkát.

Ja, igen, a gombok helye: ez egy érdekes kérdés. Észrevettétek már, hogy a készen kapható blúzok rendszerint szétnyílnak mellvonalban? Mivel a „mellcsúcspont” mindenkinél máshol található, nagyon fontos feladat a ruhapróbánál, hogy bejelöljük annak a gomblyuknak a helyét, ami pontosan a két mell között lesz. Ilyenkor mindig végezni kell néhány „tornagyakorlatot”, ellenőrizve egy gombostűvel a várható eredményt. Így megelőzhetjük, hogy egy tárgyalás közepén nyíljon szét a blúzunk, vagy kipattanjon a gomb, kínos pillanatokat okozva.

Az oldalában lévő gumiház fogja véglegesen az alakjára igazítani a ruhát. Ennek a beállítása már a nővérem feladata lesz. Szeretem ezt a modellt, mert nem „ugrik ki” a gumírozás, nem lesz tőle gagyi, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a leggyorsabb módszer, hogy bármelyikünk alakjára formáljuk a ruhadarabot.
Választottunk hozzá egy acélkék lenvásznat, nyári kabátnak. Ugyanilyen színű bőr szandál és bőrtáska lesz a kiegészítője.

Gyermekkorom ízei

2011-08-04T16:12:00.010+02:00

Marlen és Bea adta tovább a stafétát, kérdéssort arra vonatkozóan, hogy melyek voltak gyerekkorom kedvelt ízei.

A legtöbb étel - úgy tűnik - a nyaralásokhoz kötődik, mint például a
krumplis tészta,
és a rizskók, amelyekből sajnos bármennyit meg tudtam enni. A krumplis tésztát Keresztmamám mindig egy nagy piros, zománcos lábosban készítette, és én addig ettem - akár hidegen is - amíg volt.
Anyukám krumplis pogácsája, ami inkább a fánk és a krokett között van valahol, olajban sütötte. Ültem mellette a konyhában és ahogy készült, úgy ettem. Tiszta ciki.
Keresztmama készített nekünk gyakran
tejbegrízt kakaószórással,
vagy épp süti híján egy tojássárgáját cukorral kikeverve.
Jaj, el ne felejtsem a bablevest, most is nagy kedvencem, de gyerekkoromban is sokszor főzték nekem kedveskedve a rokonok. Enyhén paradicsomosan, sűrűn, tésztával… hmm… elkárhozok.
De a régimódi kiflik, frissen, csak vajjal megkenve, reggelire… hajj, azóta is keresem azt az ízt, és ha van időm, előszeretettel szaladok le a boltba reggel, hogy utána az ágyba visszabújva eszegessem meg.
Jókat szórakozom bloggertársaim listáin, hiszen a mai egészségtudatos őrületben, müzli, bio és vega menük között kínos ezekről az ételekről írni, dicsekedni, valószínűleg akkoriban alapoztam meg a hízásra való hajlamomat is.
Másrészt mindig azt a példát hozom fel, hogy a dédnagyapám, aki 96 éves korában egy szerencsétlen esés következtében halt meg, teljesen egészségesen, mindenféle szervi baj nélkül, egész életében csak a „cupákos” ételeket szerette, mint pl. a körömpörkölt. Csak fröccsöt ivott és 16 éves korától dohányzott. Mielőtt bárki fellélegezne és elrohanna nassolni a konyhába és egy doboz cigit venni, szólok, hogy ő egész életében, egész álló nap a kertben dolgozott, fizikai munkát végzett, és igazi friss levegőt szívott a földeken.

Kiváncsi vagyok mik a kedvenc ételei Monának és Erikának? Alkalomadtán megírjátok?

A fenti fotón - ha már a gyerekkorom a téma - , egy régi-régi farsangi bálon szereplek, mint gonosz Mostoha a Hófehérkében. Épp a tükör állok. Annyira régi a fotó, hogy talán a többiek sem bántódnak meg, hogy nyilvánossá teszem. Ja, és a jelmezem minden darabját, a zöld ruhát és a fekete palástot is a Keresztmama varrta nekem.

Ferdepánt (bias binding)

2011-07-29T10:58:00.021+02:00

.
Kezdjük az elején: mi is az a ferdepánt? Nos, lehetőleg minél hosszabb, ferde szálirányban kivágott szalag. Szerepe az íves, sarkos szélek eldolgozásában van. Egyenes szalagot bármire varrhatunk, ami egyenes. De ha már ívelt a varrás, akkor ferde szálirányú szalagra van szükségünk, hogy követhessük a ruhadarab ívét.
A hajóskapitány kabátjához irdatlan mennyiségű ferdepántra volt szükségem, kívül és belül egyaránt. Vehettem (vagy inkább csak kereshettem) volna készen az üzletekben, de a külső szegésekhez biztos, hogy a kabát saját anyagából volt szükséges kiszabnom ezeket. Aztán annyira belejöttem a ferdepánt vágásba, hogy örömmel láttam neki - az itthon fellelhető maradékokból - a belső szegélyek elkészítésének is.
Először ezen a weblapon találtam eligazítást. A második varrat készítése egy kis fejtörést okozott ugyan, de hamar rátaláltam a „hogyan”-ra. Segítségül én is készítettem néhány fotót, segítve a Ti munkátokat. Remélem, kedvet kaptok hozzá és bátran használjátok majd ezt a megoldást.
Bevallom, hogy korábban úgy próbáltam minél hosszabb pántot készíteni, hogy kiterítettem a 150 cm széles anyagomat, és 45 fokban, jó hosszú csíkokat vágtam.
Ezzel az újonnan fellelt (vagy csak számomra új?) módszerrel azonban, akár egy 40X40cm-es anyagmaradékból is több, mint 3 méter, végtelenített szalag gyártható. Próbáljátok ki, szerintem nagyon élvezetes. Az már csak hab a tortán, hogy kaptam egy "ferdepánt készítő" eszközt is, amivel villámgyorsan le is vasalhatom a pánt két szélét, precízen, egyenletes szélességben.

Először is kivágunk egy egyforma oldalú négyzetet (pl. 40X40 cm), amit az átlója mentén kettévágunk. A két háromszög egyenes szálirányú oldalát, színt-színnel szemben összefektetjük és összevarrjuk (a fotón a csíkozás segít a megértésben), végül a varrást levasaljuk.Ezután a ferde szálirányú oldalával párhuzamosan (ahol az anyag nyúlik, ha húzzuk) bejelöljük a kb 4 centi széles csíkokat, vonalzó és kréta segítségével.

Ha ez kész, a csíkokra figyelve összeillesztjük a szabadon maradt oldalát. Itt kell egy kicsit jobban figyelni, de ha figyeljük a saját krétarajzunkat, akkor látjuk, hogy hol kell illesztenünk. Akkor csináltuk jól a csíkok passzítását, ha egy csíkkal eltolódik az illesztés. Hiszen, nem összeilleszthető karikákat kell kapnunk, hanem egy egy rétegben felvágható spirált. Gombostűvel rögzítsük és gyorsan varrjuk össze. Természetesen utána vasaljuk ismét szét a varrásszélességet.Már csak az ollóra van szükségünk, vághatjuk körbe-körbe a szalagot. Több, mint 3 méter lesz belőle (ez persze függ az eredeti négyzet méretétől és a szalagok szélességétől).
És most néhány kép a felhasználhatóságáról, a nemrégiben készült bazsarózsás kabátról.

Hajóskapitány kabátja

2011-07-26T11:16:00.018+02:00

Őszintén szólva, imádom. Úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A szabásminta tetszett meg nagyon a Burda Magazin 05/2011 számában.

Aztán elgondolkodtam, hogy jó, de mégis, milyen színben készíteném el. Ha már ennyire hozza a hajóskapitányi stílust (vagy csak én látom bele?), akkor legyen színben harmonizáló a tengerész ruhatárammal. Sötétkék kabátnak megfelel a Féraud kabát, a fehér kabát ötletétől idegenkedem, végül jött az gondolat, hogy mi lenne, ha piros lenne? Elsőre kicsit riasztónak tűnt, még a magam számára is, de aztán mégis egyre jobban beleszerettem a z ötletbe. Amikor a nővéremnek először megmutattam a kiválasztott anyagot, komolyan mondom, elborzadt. :-) Próbált jobb belátásra bírni, kétszer is visszatettem a polcra, aztán mégsem hagytam magam. Ezt kerestem! Látom benne, amit Ő még nem.
A csodaszép, címeres gombokat (vajon stilizált vagy valós címer?) pedig előbb találtam meg, mint a méterárut. Tudtam, hogy ez lesz a hozzávaló, de mégsem mertem megvenni. Talán babonából, talán ésszerűségből, de kivártam előbb a piros anyagot. A végeredmény pedig, azt hiszem, a nővéremnek is tetszik.A magazin fotója alapján arra következtetek, hogy a varroda nem látta meg a lerajzolt modellben a tervezők fantáziáját. Egyetlen, rosszul látható, részletek nélküli fotócska, igazán szegényes, pedig a kabát rajza gazdag a kifinomult részletekben, a kissé nehezített varrásmegoldásokban és a lehetőségekben. Annyira tetszik, hogy őszre, télre is el tudom képzelni, téliesebb anyagból, lazább szövéssel, vagy akár kordbársonyból.

Viseltem már a sötétkék capri-nadrággal és a fehér tengerésztiszti nadrággal is.
Még egy pár sort írnék a részletekről:
A varrás-szélességeket mindenhol ferdepánttal szegtem el. Vannak belső- és külső varratok. Ez utóbbiak a szokatlanabbak. Pl. a mandzsetta felett és az ujjabevarrásnál: a varrásszélességeket kívül fogjuk össze és kívül szegjük el ferdepánttal. Érdekes, ugye?A belső varratokat, a múltkori vörös rózsás blúz maradékával fedtem be.A gallér, a kihajtó és az aljavonal is egy végtelenített pánttal van elszegve. Nem mondom, hogy nehéz volt megvarrni, vagy bonyolult a minta, de sokszor megböktem az ujjam, annyira vastagok voltak már a rétegek. A szegőpánt rétegei, a közéfogott, sokszor dupla vastag, közbéléssel megerősített részek. Használtam bőszen a 45 fokos lecsipkedést, amiről korábban már írtam, hogy könnyítsek a helyzeten. És persze, szükséges volt a sok vasalás, a varrások alapos „ledöngölése”.Jó munka volt, szerettem, megszállottként csináltam.

Svéd sütemény - Berci keresztelőjére

2011-07-24T21:28:00.019+02:00

Ez a recept két okból is fel kell, hogy kerüljön ide. Egyrészt – mint sokan már tudjátok -, a tradicionális, családi recepteket szeretem megőrizni, népszerűsíteni ezen a módon. Másrészt, nemrégiben megsütöttem egy családi összejövetel alkalmával és Keresztapámnak annyira ízlett, hogy elkérték a receptet.
Van a baráti körünkben egy házaspár, akik korábbi, több évtizedes svédországi életükből hozták ezt a receptet és készítik el nekünk minden eperszezonban. Már az első kóstolás után elkértem én is a leírást, de valamiért csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Nem adtam fel, sikerülnie kellett, hiszen annyira új volt ez a könnyű, nyári süti, ropogósra sült habbal és mogyoró darabokkal a tetején, belsejében pedig légies vaníliakrémmel, illatos eperdarabokkal.

A teljes bevásárlólista:
25 dkg margarin
5 dl kristálycukor (kb 40 dkg)
6 tojás (szétválasztva)
4 dl finomliszt (kb 25-28 dkg)
2 tasak sütőpor
5-10 dkg törökmogyoró (vagy mandula)
pár csepp olaj a sütőpapír bekenéséhez
2 tasak Aranka vaníliás krémpuding (főzés nélkül készíthető)
8 dl tej
egy tálka eper, sárgabarack, vagy bármilyen, nem túl bő levű gyümölcs (kb 25 dkg)

És most lássuk részleteiben:
125 g margarin
1 dl kristálycukor
3 tojás sárgája
2 dl finomliszt
1 tasak sütőpor

1 dl tej

Fenti sorrendben adagolva a hozzávalókat, géppel kikeverem a tésztát. Nem szükséges a margarint a cukorral sokáig, habosra keverni, inkább csak elegyíteni szükséges.

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 30X40 cm-es tepsit, pár csepp olajat egy ecsettel szétmaszatolok rajta és rákenem a sűrű tésztát. Ne ijedjünk meg, a tészta talán kevésnek tűnik a tepsi méretéhez képest, de csak nyugodtan, türelmesen kezdjük el egy lapát segítségével egyenletes, vékony rétegben szétoszlatni rajta.
Ha ez kész, 3 tojás fehérjét verjük fel, és mikor már majdnem teljesen kemény, óvatosan adagoljunk hozzá 1,5 dl mennyiségű kristálycukrot. A fényes, kemény habot osszuk el a nyers tészta tetején és próbáljuk meg úgy elkenni rajta, hogy az alatta lévő tésztával ne keverjük össze.
3-5 dkg durvára tört törökmogyoróval (esetleg mandulával) meghintjük és 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül!) tesszük, 25 percre.
Miközben sül a süti, elmosogatom a legfontosabb edényeket, kikészítem újra a fenti hozzávalókat, mert még egy ugyanilyen habos tésztalapra lesz szükségünk, aminek nekiláthatunk, amint kivettük a tepsit a sütőből. A kész süti tehát két egyforma, mogyorós-habos tésztalapból áll. Az eredeti recept szerint ezt az egyetlen lapot kell kettévágni, és egymás fölé tenni, de ezt egy vendégségsereg számára kevésnek találtam. Aki csak a szűk családi ebéd végére szeretné elkészíteni, valószínűleg elegendő lesz a szimpla mennyiség is, egyetlen lappal.
Nos, miután a fent leírt módon újra elkészül a második lap is (közben az előzőt a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és félretettem), dolgunk végeztével pihenni térhetünk.

Jó néhány óra, de inkább egy éjszaka szükséges ahhoz, hogy a sütőpapírt könnyedén le tudjuk választani a tésztáról. Én ezt úgy csinálom, hogy a kezemmel, ujjaimmal lassan fejtem le a tészta aljáról a papírt, óvatosan emelve közben a másik kezemmel a tésztát, hogy a ropogós habfelhők ne töredezzenek szét.Általában előző este készítem el a tésztát, hogy másnap a vendégség érkezése előtt mindössze annyi legyen a dolgom, hogy (a dupla adaghoz) két zacskó Aranka főzés nélkül készíthető, vaníliás pudingot (állítólag ez hasonlít legjobban egy Svédországban kapható termékre) a tasakon leírt módon elkészítek (3 dl tej egy tasakhoz). Ez nagyon gyorsan megvan, csak addig kell verni géppel a tejjel elkevert pudingport, amíg egy könnyű, de kemény habkrémet kapunk. Ezzel megkenem az egyik habsipkás lapot (miután lefejtettem a papírt az aljáról), megszórom kockákra vágott eperrel, és ráteszem a másik tésztát.

Ezzel el is készültünk, szeletelhetjük, tálalhatjuk!

A süti „gazdája” szerint eperrel és naranccsal gazdagítva a legfinomabb, de én már sikerrel jártam málnával, szederrel és sárgabarackkal is.
Ne riasszon el senkit, hogy bolti, hidegen keverhető krémmel készül, gondoljatok a drága időnkre és a kánikulai főzés megkerülésére. Kiváló lehetőség a maradék gyümölcsök feldolgozására is.

A mai családi összejövetel szerint ez az eddig "névtelen" süti őket a "hullámzó, de befagyott Balaton"ra emlékeztette. :-)

2011.09.05 frissítés: Azóta megtudtam, hogy a süti svéd neve: Verdens Beste.

Cukorka színek a strandra

2011-06-29T10:50:00.009+02:00

Miért ne mehetnénk a vízpartra is stílusosan?

A Burda Magazin 2011. májusi számában látható leheletvékony strandruha adta az ötletet.

A legnagyobb gondnak azonban a megfelelő méteráru megtalálása tűnt, ezért nem is nagyon keresgéltem. Véletlenül alakult, hogy a közeli méteráru bolt kínálatát feltöltötték különböző színű és mintájú, pillekönnyű, chiffon muszlin (55% viszkóz) anyagokkal, és egyúttal akciós áron is kínálták. Akkora választék volt, hogy csak a megfelelő színkombinációt kellett megtalálni.

Nem szerettem volna annyira hosszú ruhát, mint a fotón, de a rövidre vágott verzió sem tetszett igazán. Először arra gondoltam, hogy a hosszú fazont készítem el a háromszögletű, alsó toldás nélkül, féloldalas ruha hosszal. Felvéve viszont ez a könnyű, ferde szálirányban szabott ruha nem engedte érvényesülni ezt, így született végül – az ujja szabásához hasonlóan – az alja háromszögletes fazonja.

Az alja és ujja alja szélét kézzel szegtem el.Igen, rajtam is ilyen mély a kivágása. Először arra gondoltam, hogy kisebbre vágom a hasítékot, de aztán mégsem. Egyrészt semmilyen más belebújást segítő cipzár, hasíték stb... nincs rajta, másrészt rájöttem, hogy álszent dolog lenne - akár nyakig – bezárni a kivágást, amikor az egész ruha átlátszik.

Decens farmer szoknya

2011-06-24T19:08:00.009+02:00

A farmerszoknyát lehet szeretni, lehet kevésbé kedvelni, de kétségtelen, hogy időtálló darab, minden évben és évszakban megtalálhatjuk az üzletekben.

Ami engem illet, szeretem a szoknyákat, szívesen hordok farmernadrágot is, de azokat a farmer szoknyákat, amik szabásukban a nadrágot utánozzák - mintha egy nadrág lenne szoknyává alakítva - azokat nem kedvelem.

A ma elkészült szoknya inkább üzleties jelleget kölcsönöz viselőjének, nőies, illedelmes, visszafogott. Óvatosan bántam a dísztűzésekkel, rejtett cipzárt varrtam az oldalába és türkiz színű szövettel béleltem a derékpántot és a zsebeket.

Az eredeti Burda leírás (2006/10/119) tartalmazza a hozzá való öv elkészítését is, de nemrég rábukkantam erre a kék-zöld-türkiz virágmintás keskeny derékszíjra az egyik boltban, és rögtön tudtam, hogy ez a farmerszoknya kiegészítője lesz.Még egy óriási dilemmában vagyok. Azon morfondírozok, hogy tegyek-e hímzést a szoknyára. Az egyik oldalára el tudnék képzelni valami virágmintát. Színeiben az övet utánozhatná. Lehetne kissé néprajzi jellegű, de modernebb virágminta is.
Ellene szól, hogy ha kékes-türkizes hímző cérnákat választok, akkor más, pl. a matróz stílusú felsőkhöz nem illene. Inkább maradjon a hímzés a kék árnyalatai és natúr (mint a tűző cérna színe) színekben? Vagy hagyjam az egészet, mert így mindenhez fel lehet venni? Mit gondoltok? Örömmel venném, ha segítenétek eldönteni.

Denim short

2011-06-22T09:48:00.006+02:00

Ritka kivételek egyike, amikor férfiruhát varrok. Adott volt egy – utólag kevésnek bizonyuló - farmer anyagom, egy jópofa szabásminta a Burda 2010/4. számában és egy pasi, aki szereti a laza viseleteket, farmer-póló összeállításokat. Neki szerettem volna változatosságot nyújtani ezzel a térd alá érő nadrággal. Nem hosszú, hogy megsüljön ebben a kánikulában, és nem rövid, hogy csak a strandra lehessen felvenni.

Ez a sok zseb azonban rengeteg anyagot emésztett volna fel, mindössze kettőre futotta. Az ülepe folt sem telt már ki az anyagomból.
Mivel még sosem varrtam ilyesmit, arra gondoltam, hogy próbadarabnak jó lesz, ha nem sikerül, akkor sincs semmi gond.
A varrógépemet időnként nagyon sajnáltam, a sokszoros anyagrétegen csak nagyon lassan mertem keresztülvarrni.
A bélést (derékpánt, cipzár alátét) egy régi kockás shortból szabtam és az azon lévő márkajelzést is ráöltögettem erre a nadrágra, hogy nagyobb kedvet csináljak hozzá. Természetesen kereskedelmi forgalomba nem kerül, így remélem komoly hamisítási botrányba nem keveredek.
Ráfér a nadrágra a viselés, a hordottság, a sok mosás, hogy elveszítse ezt a homogén színű, vasalt kinézetét.

Tiszta munka

2011-06-07T18:53:00.010+02:00

Fenti címmel nem (elsősorban) a munkahelyünk tisztaságára gondolok, bár arról is érdemes egy-két szót ejteni, hanem a varrások eltisztázására.

Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.

Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.

Nemrégiben megkért egy ismerősöm egy szoknya szűkítésére. Mindössze a két oldalát kellett kibontani, leigazítani. Felnyitottam a derékpántot, a cipzár vonalát, és ami ott fogadott, az egy egész pulóverre elegendő mennyiségű cérnakupac volt. Rémes. Azzal kezdtem, hogy a pókhálóvá rasztásodott gombolyagokat levagdostam, hogy egyáltalán lássam, hol fut a varrásvonal.

Mindig arra gondolok, hogy ha egy általam készített ruhadarabot kell nekem vagy bárki másnak kibontani, találjunk ott tiszta, egyértelmű helyzetet. Varrásszélek levagdosva, cérnák lecsípve. Sőt, minden varrásnál 45 fokban levágom a varrásszélességet is, hogy ne legyen „bumszli” a kifordított, levasalt rész. Ez persze gyakorlottabbak, szakavatottak számára egyértelmű, de kezdőknek ezt nem írják le sehol.

Talán apróságnak tűnik ez a téma, de igaz, hogy ha belül rend van, kívül sem lehet nagy baj.

Blézer bazsarózsával

2011-06-03T10:19:00.011+02:00

Barátnőm kérésére készült ez a kabátka a fehér hímzett lenvászon és a sötétkék-bazsarózsa színű kockás ferdepánt házasságából. Kiváló nyári kiegészítője lenvászon nadrágunknak és szoknyánknak vagy akár egy kék farmernek.

Azt olvastam egyszer, hogy gyűrödt ruhában megjelenni bizony kínos, de ha az a ruhadarab tiszta selyem, len vagy más természetes szálból készült, akkor nem csak nem kellemetlen, hanem egyenesen trendi, hiszen ezzel mutatjuk, hogy mi csakis a természetes alapanyagokat részesítjük előnyben a viseletünkben is.

A szabásmintát a Burda Magazin 2006/7. számából vettük. A letisztult modellt a szabásvonalra fektetett ferdepánt díszítés dobja fel.

Be kell valljam, hogy az elkészítésének legtöbb idejét a belső varratok ferdepánttal való eldolgozása jelentette. A len annyira szálasodik, "szőrösödik", hogy úgy gondoltam, ez a legtisztább megoldás, a könnyített bélés is csak épp a válltöméseket takarja.

Grahamlisztes, sajtos kiflik

2011-06-01T11:13:00.006+02:00

Mint szinte minden pékárunál, amit készítek, most is Limara volt az ötletadó. Elképesztő választékban kínál kenyér- és péksüti recepteket és a jó eredmény mindig garantált.
Először az eredetit készítettem el, könnyű, kalácsos puhaságú és nagyon sajtos lett.
Másodjára igyekeztem egészségesebben elkészíteni, és mondhatom, nagyon jól sikerült (címfotó). Ennek a receptjét szeretném most ajánlani:

20 dkg grahamliszt
30 dkg finomliszt
1 evőkanál sikér
1,5 tk só
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1,5 dl víz
1 tk cukor
2 dkg friss élesztő

Minden felsorolt hozzávaló mehet egyenesen a kenyérsütő gépbe, a másfél órás dagasztó program végén 10 darabba vágtam a tésztát. A tésztagombócokat lemértem, mert aki diétázik tudja, hogy fontosak a pontos szénhidrát mennyiségek. 6 és 8 dekás kifiliket szerettem volna készíteni, igyekeztem tehát ilyen, illetve ezeknél picit súlyosabb gombócokat gyártani (kb 50-100 g súlyvesztéssel jár a sütés).
A gombócokat 20 perc pihenő után hosszúkásra nyújtottam, hosszában félbehajtottam, és feltekertem. Rögtön a tepsibe ültettem őket, majd 45 percnyi kelesztés után – reszelt sajttal vastagon megszórva - gőzös (egy kis tepsi víz a sütő aljában), 200 fokos sütőbe tettem. Pirulásig, illatozásig sütöttem.

Kemence

2011-05-30T11:53:00.017+02:00

Blogom indulásakor írtam, hogy biztosan nem fogom kibírni, hogy ne ejtsek szót a kertünkről, virágokról és főzésről is, annak ellenére, hogy az elsődleges célom a varrás népszerűsítése.

Van egy - a lakhelyünkhöz közeli - hétvégi házunk, ahol tavasztól-őszig nagyon sok időt töltünk.

Baráti apuka segítségével épült fel a saját kerti főzőegységünk, a kemence grillezővel, tűzrakóval. Az idei szezonja úgy indult, hogy az egyik tavaszi délután, munka után kirohantunk füvet nyírni, a levágott gallyakat eltüzelni. Munka közben megéheztünk, volt egy kis szalonna a hűtőben, nyársra húztuk, a tűz fölé tartottuk és már csorgattuk is a zsírját a kenyerünkre. A hétköznap ellenére annyira pihentető, "nyári szünet" érzés volt, hogy azóta szinte abba sem hagyjuk a főzőcskét.

Még tavaly nyáron készült cserépedényben a töltött káposzta.

Pizza

Rácponty

Csirke

Kenyér

Kürtős kalács

Kapros-túrós pite

Tóga

2011-05-26T11:05:00.008+02:00

Miért pont tóga? Jó kérdés. A tóga ugyebár egy ókori római viselet, a sütemény formája viszont inkább a görög ión oszlopokra emlékeztet.
Az egyetlen közös pont bennük, hogy mindegyik ókori. Kivéve a sütit, mert azt mostanában sütöttem.
Barátaink kapnak rendszeresen nagynénikéjüktől több rúdnyi tógát és hozzák magukkal minden közös kirándulásunkra. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a dió lekvárral mindig telitalálat. Talán ezért is nagy kedvenc a csapatban. Mindig precízen elosztjuk, adagoljuk napról-napra. Ja igen, ez is nagy előnye, sokáig eláll (ha eldugjuk).

Elkértem a receptet, egyrészt, hogy elkészíthessem az én családomnak is, másrészt híve vagyok a régi családi receptek hagyományőrzésének.Tészta:

45 dkg liszt
18 dkg margarin
3 tojás sárgája
1,5 dl langyos tej
2 dkg friss élesztő
3 evőkanál kristálycukor

Töltelék:

sárgabarack lekvár

20 dkg darált dió
15 dkg kristálycukor
3 tojásfehérje

A tejben elkeverek 1 evőkanál cukrot (a fent felsorolt 3 kanálból elvéve) és beleteszem az élesztőt. Langyos helyen hagyom felfutni. Eközben a lisztet elmorzsolom a margarinnal, majd beleteszem a maradék 2 evőkanálnyi cukrot, 3 tojás sárgáját, végül az élesztős keveréket. Összegyúrom és 3 egyenlő részre osztom.
A darált diót összekeverem a 15 dkg cukorral. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a diós keveréket.
Mindhárom tésztagombócot téglalap alakúra nyújtom - „késhát” vastagságúra - és megkenem baracklekvárral. Közepére (hosszanti irányban) púpozom a diótölteléket és a tészta mindkét oldalát - a töltelékig - feltekerem.
A három rúd tógát előmelegített, kb 200 fokos sütőben sütöm pirulásig.

Egy dolgot nem kérdeztem meg, hogy hogyan csinálja a Nagynéni a betekert sütirúd ráemelését a sütőlemezre? Mi ketten, négy kézzel, lapátokkal nyúltunk alá, nehogy szétcsússzon az építészeti remekmű. Az első bénázós rúd után már azon a sütőpapíron csavartam fel a sütit, amelyiken a tepsibe tettem, de kíváncsi lennék, mi az eredeti módszer.

Játék Erikánál

2011-05-25T09:21:00.003+02:00

Ezúttal Erika ünnepli blogjának 1 éves szülinapját. Nézzetek be hozzá!

Zsabó vagy ingfodor készítése

2011-05-24T09:24:00.023+02:00

Legutóbbi blúzomat egy igazán nőies díszítéssel egészítettem ki. Ez a zsabó, más néven nyakfodor, esetleg ingfodor.
Persze az, hogy ettől lesz igazán nőies, megkérdőjelezhető, hiszen számos kornak volt divatos férfiviselete is a zsabós ing vagy fodros ing-nyak.
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akik kezdők a varrás területén, bátortalanok kipróbálni új szabásmintákat, nehezebbnek tűnő feladatokat.

Ez a fodor feldobhat bármilyen blúzt, inget, ruhát. Varrható nyakba, kivágásba, mandzsettára, vagy akár gomboláspántba, ahogy én is tettem. Óvatosan bánjanak a mell-fodrokkal azok, akik mellben erősebbek (pl. válasszanak keskenyebbet), de mindenképpen javasolt azoknak, akik szeretnék hangsúlyozni a dekoltázsukat.

Az első lépés, hogy rendelkezünk egy alap szabásmintával, mint például ez itt, már kiszabtuk, és hozzáláttunk a ruhadarab elkészítéséhez.
Ha egyenes szálirányban szabjuk ki a fodrosítandó szalagot (mint én), akkor hullámosabb, ráncosabb zsabót kapunk, ha ferde szálirányban vágjuk ki az anyaból, akkor kevésbé szükséges ráncolni, lágyabb hullámokat kapunk.
A kivágott szalag hossza nagyjából a kétszerese legyen a kívánt dekorációnak. Tehát pl. itt a gallértól a mellvonalig 30-35 cm fodrot szerettem volna, ezért kb 60 cm hosszú csíkot vágtam.
A szalag egyik szélét vasalóval óvatosan, lassan (ne égessük meg az ujjunkat) levasaljuk, majd a varrógéppel cikk-cakk öltéssel végigszegjük.Miután végigvarrtuk a levasalt szélét, egy kicsi ollóval, lassan, óvatosan (nehogy belevágjunk) levágjuk a cikk-cakk öltésen túlnyúló, felesleges anyagszélt. Így már nem fog kifoszlani a későbbiekben.A következő lépés a ráncolás: A varrógép öltéshosszát a legnagyobbra állítsuk (nálam ez 5 mm), és a leendő fodor másik, tisztázatlan szélén szaladjunk végig kétszer, egymás mellett. A fodrozás mindig kétszeres varrattal készüljön, így lehet egyenletesebben ráncolni és a végleges varrás később a két fodrozó varrás közé kerül.A varrat két végén hagyjuk meg a cérnákat hosszabban, elvarrás, megerősítés nélkül. Most beráncoljuk: fogjuk meg vagy a két alsó, vagy a két felső szálat (ez fontos, enélkül nem tudjuk beráncolni) és lassan húzzuk meg, közben a másik kezünkkel segítjük a ráncolódást, ujjainkkal - végül is - húzzuk le a cérnáról az anyagot, így gyűrődik, ráncolódik meg. Ha a szalag hosszú, mindkét végéről nekiláthatunk a ráncolásnak, de itt is figyelni kell, ha az egyik végén a két felső szálat húztuk, akkor a másik végén is a két felső szálat húzzuk meg.

Centiméter szalaggal ellenőrizzük időnként, mikor érjük el a kívánt hosszúságot. Ha ez megvan, gyorsan kössünk csomót a cérnavégekre, fixálva a hosszúságot, és csak ezután kezdjük el ujjainkkal türelmesen, egyenletesen elosztani a ráncokat a fodor végleges hosszán.

A blúzom gomboláspántja az eredeti szabásminta szerint befelé hajtott, tehát kétszer be kell hajtani, levasalni és kész. Az volt a szerencsém ennél a blúznál, hogy az anyag mindkét oldala egyforma, így a gomboláspántot kifelé, a színére hajthattam és vasalhattam le.
Gombostűkkel alátűztem az elkészült fodrokat. Figyelni kell, hogy a kilógó zsabó mindenhol egyforma széles legyen és hogy a blúz két oldalán egyforma hosszúra sikeredjen. Nekem itt a csíkosság segített, nem kellett méricskélnem. A fodor alját csak bekanyarítottam a gomboláspántba, felül pedig – később - a gallér alá fogtam be.
A merőlegesen beszúrt gombostűkön a varrógép szépen keresztül tud haladni, így nem sajnáltam, bőven tűzködtem belőlük. A gomboláspánt legszélén - a színéről - apró öltésekkel rögzítettem a fodrot a pánt alá és aztán természetesen végigvarrtam a pánt egész hosszát.

Játék Wondrlanding-nél

2011-05-23T12:15:00.004+02:00

Megyek játszani!

Blúz vörös rózsával

2011-05-20T14:37:00.008+02:00

Az új blúzom anyagát nemrég vettem; piros-fehér-sötétkék csíkjai miatt, elsősorban a tengerész ruhatáram kiegészítéseként.
Amit biztosan tudtam, mikor nekiláttam az elkészítésnek, hogy újra ezt a szabásmintát választom, már többször használtam és mindig bevált, ugyanakkor a férfias csíkos-ing stílust meg szerettem volna törni nőies fodrokkal. Zsabós fodorral egészítettem tehát ki az alap mintát.
Közben, a héten kaptam ezt a gyönyörű rózsát, ami munka közben nyílt ki és ontotta illatát mellettem. Addig nézegettem, szagolgattam, míg az eredetileg megvásárolt fehér, műanyag gombok helyett vörös selyemrózsa gombocskák kerültek a blúzra. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tartós megoldás, de annyira tetszik, hogy nem bánom, ha később le kell cserélnem őket.Mielőtt lerohantam a rövidáru boltba, „zsinórgombot" képzeltem el, fehéret vagy pirosat. Nem kaptam sehol, pedig a fejemben tisztán látom: tudjátok, ilyen paszomány-zsinórból készült, fonott, borsó nagyságú gombocska. Ha tudtok lelőhelyet, szívesen venném, ha segítenétek!

Matrózkék jeans

2011-05-12T13:25:00.002+02:00

Az időjárás nyáriasra fordult, tehát indulhat a nyári ruhatár készítése! Igyekszem elkerülni az egyhangúságot, de azért el kell árulnom, hogy idén is beszereztem néhány tengerész stílusú anyagot, folytatva a tavalyi lendületet. Akik szeretik a virágok adta romantikát a ruháikon, azoknak is tartogatok ötleteket.

És most lássuk az első darabot:
Ismerős lehet ez a capri hosszúságú nadrág, korábban elkészítettem fehérben is. Kényelmes, könnyen és gyorsan megvarrható, jól leszűkítve igazi ceruzanadrág fazon. Már tavaly elhatároztam, hogy farmer anyagból is megvarrom.
Anyaga tehát laza szövésű farmervászon fehér csíkokkal. Ugyan felvéve nem látszik, mégis élvezet kiemelni a szekrényből, ahogy kivillan az apró virágos pamutbélés a derék és alja vonalán.
Először használtam „kalapáccsal beütős” gombokat, de amennyire féltem tőle, olyan gyorsan felkalapáltam őket.

KOOS Design

2011-05-08T14:46:00.015+02:00

Nos, tisztában vagyok vele, hogy ez nem az a kabát, amire mindenki vágyik. Viszont kétségtelen, hogy felkapjuk rá a fejünket szokatlansága láttán. Mikor először találkoztam a szabásmintájával, én is meghökkentem. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre csak a fejemben jár… hogyan tudnám leegyszerűsíteni, „hordhatóbbá” tenni, felhasználni hozzá a kedvenc télies anyagaimat, de idővel rájöttem, ha megváltoztatom, már elmúlik ez az érzés, hogy egyre jobban kedvelem.

Persze én is látom benne a „Nyomorultak” szedett-vedett rongyait, az őslények taraját, de mégis nagyon egyedinek és különlegesnek tartom. Mikor nekiláttam, nem egy szükségszerű űrt akartam vele kitölteni, nem azért, mert sürgős szükségem volt egy átmeneti kabátra, hanem kíváncsiságból és élvezetből láttam neki.

Sajnos csak most készültem el vele, és ugyan most elég hideg van ahhoz, hogy fel is vegyem, tartok tőle, hogy legközelebb ősszel kerül elő a szekrényből.

A kabát legfontosabb értékei a részletek. Érdemes egy kicsit elidőzni a gomblyuk megoldáson. Hagyományos, kétszegélyes gomblyukként készül, de a színére hajtjuk ki az anyagot (aztán hajtogatjuk, tűzzük). Fő látványossága a szabásvonalakba állított hullámvonal. Ez különösen feltűnő az ujjakon, hiszen mozgás közben önálló játékba kezdenek a dinó tarajok.

A végeredmény tetszik. Remekül fog passzolni a gyapjú kabáthoz, a teknősnyakú pulcsihoz, a kagylógombos nadrágomhoz és még számtalan ruhadarabhoz a sokfélesége révén.

Napraforgó kenyér

2011-04-29T16:24:00.003+02:00

Igen, végül én is kipróbáltam ezt a sajtos-sós kalácsot. Szemirámisz ajánlása alapján készítettem a húsvéti asztalra. Kritikus megfigyelők észrevehetik, hogy a kalács két szezámmagos szirma már hiányzik, nem sikerült elég gyorsan fotóznom.

Húsvéti ajánlat - játék

2011-04-22T09:59:00.011+02:00

Szemirámisz hívott játékba. A feladat a következő: állítsunk össze egy húsvéti menüajánlatot a blogon korábban már szereplő ételeinkből.

Nehéz a dolgom több okból is;

egyrészt nem gasztroblogot vezetek, bár kétségtelen, hogy felbukkannak általam készített ételek is. Szeretek a konyhában lenni, de még jobban a varrógépem mellett. Ha időnként sütök-főzök valami olyasmit, ami jól sikerül, egyszerűen elkészíthető, vagy valamilyen hagyomány övezi, szívesen osztom meg a sikert másokkal is.

Másrészt pedig nálunk a családi húsvéti menü nem a klasszikus sorrendből áll, azaz leves, főétel és desszert. Nálunk az ünnep főétke a Nagyszombati sonkavacsora. Anyukám egy hatalmas tálra rendezi a felszeletelt, puhára főtt, füstölt csülköt és sonkát, a sonka főzőlevében keményre főtt tojásokat, tormát, sajtot és rengeteg friss, tavaszi zöldséget. Manapság persze egész évben vehetünk újhagymát, retket, paradicsomot, paprikát, de gyerekkoromban ezek a zöldségek hozták meg a tavaszt és a Húsvét hangulatát.

Fentiek miatt tehát nem hagyományos előételeket és húsételt kínálok, hanem a sonkás hidegtálhoz illő, frissítő fetasajtos szendvicskrémet, belefér az időbe még egy házi készítésű sajt is, és az ünnepi lakoma végére az áfonyás sajttortát.

A játék szabályai szerint további 10 bloggert kell játékba hívnom, de úgy látom, hogy az általam látogatott gasztro oldalak már mind felkínálták az ünnepi ötleteiket, ezért a láncot most megszakítom. Ha bárki szeretne csatlakozni, ne habozzon, meghívó nélkül is játsszon velünk!

Végezetül, mindenkinek nagyon szép Húsvétot kívánok!

Lasagne alla bolognese – medvehagymával

2011-04-12T12:23:00.016+02:00

Az eredeti tervem az volt, hogy házi szélesmetéltet készítek a medvehagymával, hasonlóan - a már jól ismert - spenóttal zöldre festett változathoz. Végül a nagy részéből bolognai lasagne készült, de maradt annyi tészta, hogy metéltre is vághattam. Ez vasárnap óta zörgősre száradt, alig várom, hogy egy finom tejszínes öntettel tálalhassam.

De most lássuk az én bolognai lasagne receptemet:

Tészta: 3 tojás, 30 dkg liszt, kisebb csokor apróra vágott medvehagyma (vagy parajpüré). Ezekből összegyúrom a tésztát. Ne ijedjünk meg, inkább száraz legyen, mint könnyen gyúrható! Így könnyebb lesz nyújtani, vágni. A tészta állaga nagymértékben függ a tojás méretétől (nekem most itthon S méretű volt) illetve a hozzáadott zöldségféle mennyiségétől, ezért azt tanácsolom, hogy először két tojással (és a zöldséggel) próbáljuk meg összegyúrni, és csak ha tényleg képtelenség összedolgozni, akkor adjuk hozzá a harmadik tojást. A gombóccá gyúrt tésztát becsomagolva félreteszem pihenni egy órácskára.

Közben nekilátok a ragunak: 1 fej vöröshagyma, 1 kis sárgarépa, 1 kis darab zeller, 5-10 dkg húsos szalonna, 30 dkg darált hús (nekem marha- és sertéshús volt vegyesen), 3 evőkanál olívaolaj, 1 kis pohár fehérbor, paradicsompüré/konzerv egész paradicsom/vagy házi paradicsomlé, oregáno, só, őrölt bors, 1 csésze húsleves. A hagymát, a sárgarépát és zellert megtiszítjuk, felaprítjuk, a szalonnát felkockázzuk. Az olajat mélyebb serpenyőben felforrósítjuk, a zöldségeket, a szalonnát és a darált húst lassan megpirítjuk benne. Beleöntjük a fehérbort, a paradicsomot és oregánóval, sóval, borssal fűszerezzük. Felöntjük a húslevessel, és egészen kis lángon, legalább egy órán át nagyon lassan főzzük. Ez adja meg a mártás intenzív aromáját. (Ebből a klasszikus mártásból Bolognában legalább annyiféle változat ismert, ahány háztartás van. Szívesen fogyasztják például vagdalt csirkemájjal is.)

Besamel: 3 evőkanál vaj, 3 evőkanál búzaliszt, só, bors, szerecsendió, 5 dl tej, frissen reszelt parmezánsajt. Annak, aki először készít besamelt, leírom, hogyan csinálja: A vajat megolvasztjuk egy kislábosban kis lángon, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, fűszerezzük. Fokozatosan hozzáadjuk a tejet, és állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről és beletesszük a reszelt parmezánsajtot (elhagyható).

Amíg a ragu rotyog, addig besamel elkészül és letelik a tészta pihenője is, elővesszük és ki-ki ereje és felszerelései szerint vékonyra nyújtja a tésztát.

Méretes kockákra vágjuk (hogy akár egyben beterítse a kiszemelt sütőtálat) és kettesével, hármasával a lobogó vízbe dobjuk. A fazék mellé készítünk egy hideg vizes tálat, abba szedjük ki a félkészre főtt tésztalapokat. A konyhaasztalra tiszta abroszt vagy konyharuhákat terítünk, és óvatosan ide teregetjük ki a tésztalapokat a hideg fürdő után.

Ha minden tésztalap az asztalon fekszik, következhet az összeállítás:

Kivajazzuk az edényt, és aljára kanalazunk egy vékony réteg paradicsomos ragut. Rá egy réteg tészta kerül, majd erre egy réteg besamel. Újra tészta, újra ragu, újra tészta, újra besamel. Tehát a tésztalapok között váltogatom a tölteléket. A paradicsomos rétegre mindig reszeljünk friss parmezánsajtot! Él a városunkban egy olasz háziasszony, aki szívesen tart főzőtanfolyamokat. Ez egy-egy délutánt jelent havi rendszerességgel. Ilyenkor végigfőzzük a délutánt, aztán mindent megeszünk. Vacsora közben a hazája és családja szokásairól, étkezési hagyományairól mesél. Nos, tőle tanultam, hogy a legfelső tészta tetejére már ne rakjunk a raguból, hanem csak néhány kocka vajat és egy kis reszelt parmezánt tegyünk. Az előmelegített sütőben az olvadó vajtól pirosra és hólyagos-ropogósra sül a teteje. Ez benne talán a legfinomabb!

Nem értem, miért nem tudom beállítani a bekezdéseket. Hiába szerkesztem HTML formátumban, akkor is azt csinálja, amit akar. Mi történt a blogspottal?

Medvehagymás pogácsa

2011-04-01T16:08:00.013+02:00

Vigyázz, még forró! :-)

A receptet Limaránál találtam. Kár, hogy az illata nem érződik az interneten keresztül, pedig micsoda illata van...

Dirndl

2011-03-17T18:27:00.012+01:00

Egy álom volt ez a bolt. Alig akartam kijönni. A fotózáshoz engedélyt kértem, és az eladóhölgyek szívesen álltak modellt a kamerám előtt.
A helyszín Salzburg, napjainkban. Gyönyörű napsütés, tavaszias hőmérséklet és csodás környezet. Igazi békebeli méteráru- és rövidáru boltokat láttam a belvárosban, roskadásig töltve csipkeszalagokkal, hímzett pántlikákkal, tarka pamut és selyem textilekkel, színek szerint rendezve a polcokon. Volt készruha is, a dirndli öltözék minden részével, köténnyel, szoknyával, blúzzal, szoros derékkal de még horgolt csipkeharisnyával is.
És a minőségük, jaj, igazi szalonmunka! Paszpólos díszítés a fűzőrészen, gumicérnás ráncolás a szoknya derekán, aprólékos stircelt gomblyukak, minőségi gombok és gyönyörű színösszeállítások.
Láttam klasszikus rövid, tiroli bőrnadrágot, hímzett rátétekkel díszítve a férfiak számára, hozzá illő posztózakót bőr zsebszegéllyel. Posztóból készült, meleg pelerint a hölgyek számára és a szivárvány minden színében kapható „cicakendőt” a nyakunkba.

Kapható volt divatmagazin a dirndlikről, szabásmintával együtt – sajnos, egy vagyonért.

És, hogy igazoljam, hogy szomszédaink viselik is ezeket, csináltam egy gyors fotót egy biciklire pattanó családról. A fiún - meztelen lábszárral! - már ilyenkor ott a bőr rövidnadrág, de az édesanyja még felvette a meleg kabátot a hétköznapi dirndlje fölé.Szeretnétek felvenni egy ilyen ruhát? Varrnátok vagy készíttetnétek magatoknak egyet? Persze nem a mindennapokra, hanem egy családi esküvőre vagy más ünnepélyesebb alkalomra. Annak idején egy győri tervezőnőtől tanultam varrni, és gyakorlati feladatként rendszeresen készítettük számára az osztrák tradíciós viseleteket. És viselte őket rendszeresen! Ez után a kirándulás után, őszintén mondom, elgondolkodtam rajta, hogy varrok egyet magamnak.

Végezetül egy kis "hivatalos" infó a wikipédiáról azoknak, akik még nem ismerik a dirndlit:
A német Dirndl nevét a Dirne, lány szóból kapta. A 19. században terjedt el Bajorországban és Tirolban. Eredetileg népviselet volt, amely régiónként jellegzetes jegyeket mutatott. A dirndli eredetileg mély dekoltázzsal rendelkező, fűzőszerű felsőrészből, puffos ujjú fehér ingvállból, hosszú szoknyából és kötényből áll.
A ruhát ma is széles körben viselik, de népviselet jellegét elveszítette. Német és osztrák divatházak szezonról szezonra új kollekciókkal állnak elő. A ruhát ma is gyakran hordják falusi rendezvényeken, sörfesztiválokon, sőt az utóbbi időben ismét divatba jött a fiatalok körében.

Baráti ölelés

2011-02-09T15:55:00.006+01:00

Nagyon jól esett Erika és Bea virtuális ölelése, köszönöm Mindkettőtöknek!
Kedves támogatás, ráadásul épp "lógok" mostanában, de mentségemül szolgáljon, rengeteg a tanulnivalóm és az elmúlt hetet lázas betegen töltöttem. Remélem, senkit nem fertőztem meg az öleléssel. :-)

Lássuk azonban a figyelmesség hivatalos részét:

Linkelj be öt embert akiknek továbbadod a díjat és indokold meg pár szóban, hogy miért is gondolod úgy, hogy odaadod nekik ezt a nem is díjat, hanem inkább ölelést, vagyis talán a legjobb szó erre, hogy egy "igazi dicséret és egy virtuális ölelés" -t.

És akiket szívesen megölelnék:

Judit: amiért mindene a szakmája

Rita: bátorításként a közelgő nyelvvizsgájához

Mme Sisi Rénarde: mert lenyűgöz, amit csinál

Princi: hátha mutat még valamit a munkáiból

Monaline: a sok kedves hozzászólásért, amit kaptam.

KOOS Couture

2011-01-28T13:08:00.010+01:00

Koos Van Den Akker 1939-ben született Hollandiában, Hágában. Önállóan tanult meg varrni egy egyszerű, régi varrógépen. Az első kreációja egy fehér lepedőből készült ruha volt, a nővére számára. Olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy már 15 évesen megkezdhette felsőfokú művészeti tanulmányait az egyetemen. A tanulmányai után, két éven át sorkatonai szolgálatot látott el, de ez idő alattt is a tisztfeleségek és lányaik számára készített ruhákat egy alagsori műhelyben.
A katonaság után Párizsba ment tapasztalatot szerezni, ahol – tehetségének köszönhetően - 1963-tól Dior mellett is dolgozhatott. Az ott eltöltött három év után próbált újra szerencsét hazájában, Hollandiában, de úgy tűnt, a holland nők még nem nyitottak a sztárok eleganciájára. Elindult hát az Egyesült Államokba, ahol egy hotelszobában kezdett el varrogatni, alig némi készpénzzel a zsebében.

A 70-es évek közepére már felkapott tervező lett, New Yorkban, a legjobb helyeken nyitotta meg üzleteit. Az igazi áttörést azonban a Bill Cosby Show hozta meg számára. A 80-as évek elején a jól ismert műsorvezetőnek annyira megtetszettek Koos által tervezett és készített pulóverek, hogy rendszeresen viselte ezeket. A műsor nagy nyilvánosságának köszönhető, hogy a Bill Cosby Pulóverek fogalommá váltak. Jelenleg is keresettek ezek a darabok a gyűjtők számára, pl. az interneten, de vigyázat, sok a hamisítvány! Végezetül néhány ismert név az ügyfelei közül: Brooke Shields, Stevie Wonder, Isabella Rosselini, Glenn Close és a kosárlabda géniusz Magic Johnson.

Források elsősorban innen. Érdemes bekukkantani a divatház facebook oldalára is, remek videókat lehet látni a divatház vezetőjéről munka közben!

Liebster blog

2011-01-25T19:08:00.004+01:00

Nagyon szépen köszönöm Szemirámisznak, hogy gondolt rám.

Ez egy nagyon kedves gesztus, örömmel fogadom és szívesen írok róla. Én is sokszor nézelődök Szeminél és gyakran próbálom ki a receptjeit is.

A díj "megtartásának" van néhány, könnyen teljesíthető feltétele:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Szívesen adnám tovább a díjat - ha elfogadják - Hegemony77-nek, Martimeznek és Vikinek. Mindhármuknál állandó olvasó vagyok, szívesen olvasgatom a babák és Viki családi történeteit is.

Pityókás pogácsák

2011-01-22T07:32:00.006+01:00

Épp valami sós aprósüti készítésén gondolkodtam, mikor megláttam Szemirámisz honlapján ezeket a pogácsákat. Kapóra jött, tegnap este megsütöttem, most is éppen ebből majszolok.
A receptet - a pogácsa formáján kívül - változatlanul hagytam. Szemi azt írta, hogy talán azért dülöngéltek a sütik szanaszét, mert túl keskeny csíkokra vágta, ezért én most szigorú kis négyzeteket szabtam.
Na, hát úgy tűnik, hogy ha valami megrészegülhet ennyi sajtos hajtogatástól, az meg is részegül, teljesen mindegy, milyen alakra vágjuk. :-)

Két póló tengerreszálláshoz

2011-01-20T16:46:00.014+01:00

A Féraud modellnél ígértem, hogy igyekszem beszerezni egy piros-fehér csíkos pólóhoz szükséges anyagot. Olyan jól sikerült a vásárlás, hogy jött vele együtt haza egy kék-fehér is.
Mindkettő méteráru nagyrészt pamut, kisebb részben viszkóz, tehát garantáltan bőrbarát, nem viszketünk, nem izzadunk benne. A pirosnál igyekeztem figyelembe venni a fotón látható Féraud modellt (már amennyi látszik belőle), de azért mégsem teljesen.
Így lett belőle, ez az empire szabású, áthajtós felsőrész. A megkötője majdnem olyan, mint egy igazi hajósodrony. ;-) Burda szabásminta 2007/4.
A kéknél a nyáron már kipróbált csónak kivágásos szabásmintát használtam, azt nagyon szeretem, sokat hordom. Némi gondolkodás után, a hosszú ujj mellett döntöttem, ezt felvehetem akár egy esti tengerparti sétához vagy egy éjszakába nyúló kerti partira.

Az utolsó fotón a tavaly nyáron készült matróz ruhatáramat látjátok - melynek minden elemét megtalálhatjátok a korábbi bejegyzésekben -, kiegészítve az új darabokkal. Ugye milyen nyáridéző hangulatuk van?

VKF Csörege fánk - Nagymama receptje

2011-01-15T10:55:00.004+01:00

Sosem jelentkeztem még "Vigyázz Kész Főzz!" játékra, hiszen nem vagyok gasztroblogger. Most kivételesen azért, mert tegnap este épp megbeszéltem a Nagymamámmal, hogyan készíti a forgács, csöröge vagy nálunk csörege névre hallgató farsangi fánkot (ezt szeretnék vinni ajándékba a mai – disznótoros – ebéd meghívásra).
Szóval ott tartottam, hogy miután megbeszéltük mit-hogyan, rábukkantam az új VKF akcióra TücsökBogárnál. Nahát,hogy pont a farsangi sütemény a téma?! Nálunk ugyan nem készül öntet a ropogós csörege mellé, a játék kedvéért készítettem egy vaníliás-fahéjas mártogatót, hiszen ez hasonlít leginkább a süteményt beborító „porhóra”.

Lássuk a receptet:
6 tojás sárgája
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál rum
pici só
1 dl víz
30 dkg liszt, finom és rétesliszt vegyesen

A liszt kivételével mindent összekeverek , majd kézzel lassan hozzáadagolom a lisztkeveréket. Addig dolgozom, amíg egy jól gyúrható, nyújtható tésztát kapok. Ha szükséges, további víz vagy liszt hozzáadható.
A tésztát késfok vékonyságúra nyújtom és derelyevágóval 15-20 cm hosszú, ujjnyi széles szalagokat vágok. Serpenyőben bő olajat melegítek. Ne legyen túl forró, de ne is ázzon benne a tészta.
Az ujjaimra tekergetem a szalagokat, tekerés közben meg-megcsavarva azokat. Ne legyen túl szoros a tekerés, hadd nyíljon ki egy kicsit, érje az olaj mindenhol. A szalagok végét tojásfehérjével ragasztom össze, de óvatosan az olajba helyezve nem nyílik szét sütés közben. Vigyázni kell, nagyon gyorsan megsül!
Amint elkészült a teljes mennyiség (ez a tál púpozva volt, de nem sikerült elég gyorsan fotóznom), vaníliás cukorral elkevert porcukorba hempergettem a tekercseket.

Nagyi szerint előző nap is elkészíthető, napokig ilyen ropogós marad, bár még sosem tudtuk kitapasztalni meddig áll el.

Mártogató:
2 dl tej
1 rúd vanília
1 mokkáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál cukor
2 evőkanál keményítő
1 dl víz

Felforraltam a tejet, belefőzve a kikapargatott vaníliát és fahéjat. Forrás után tettem bele a cukrot és végül a vízben feloldott keményítőt. Pillanatok alatt besűrösödik.

á la Féraud

2011-01-11T13:16:00.011+01:00

Az előző bejegyzésben, pár sorban bemutattam Jean-Pierre Marty-t, a Féraud ház művészeti vezetőjét. Egy néhány évvel ezelőtti Burda magazinban olvastam róla, és a cikk kísérője volt a tervező egyik modelljének fotója.

Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.

Mindenesetre - mivel a lap a szabásmintát nem tartalmazta – az Újév első csöndes vasárnapján nekiláttam megszerkeszteni. Másnap megvettem minden hozzávalót és két délután alatt el is készítettem.
A saját szerkesztésű ruhadarabok előnye, hogy kevesebb próbával is olyan eredményt érünk el, mintha „ránk öntötték volna”. Hátránya, hogy órákig tart a szabásminta elkészítése (gondolom a rutin és a gyakorlatlanság hiánya miatt).

A babára ugyan nagy egy picit a kabát, de szerintem hasonlít a fotóra. Bízom benne, hogy a sötétre festett, rugalmas farmeranyag néhány mosással veszít a színéből, ami határozottan jót tenne neki. Igyekszem mielőbb beszerezni piros-fehér csíkos pamutot is, a hozzá illő matrózpólóhoz.
A sarki bőrdíszműves most is tudott segíteni, a nagy méretű, fém ringliket ő adta és ütötte bele a zsebfedőkbe (a cipzáras angol zakó műbőr szalagjait is ő szabta nekem készre).

Féraud divatház; Jean-Pierre Marty

2011-01-06T20:03:00.006+01:00

Louis Féraud (1921-1999) a dél-franciaországi Arles-ből származik, divattervező és festő.
Az 1950-es évek közepén válik ismerté a francia elit, köztük Brigitte Bardot filmes ruhatárának összeállításával és készítésével. A 60-as években már olyan nevekkel emlegetik együtt, mint Dior, Balenciaga, Lanvin és Givenchy, az évtized végére pedig Brazíliától Japánig megtalálhatók az üzletei. Sikeres üzletember, regényíró, ismeretlen tervezők mentora és többszörösen díjazott divattervező.

Az általa alapított divatház művészeti vezetője jelenleg Jean-Pierre Marty, aki Spanyolországban nevelkedett, édesanyja festő és szülei közeli barátságban voltak Salvador Dalival. Ilyen indítás után talán nem is csoda, ha később a párizsi iparművészeti főiskolára jár. A diploma után Japánban próbált szerencsét, és - saját bevallása szerint - ez érződik minden kollekcióján azóta is.
A 80-as éveket már újra Párizsban tölti, többek között Guy Laroche, Sonia Rykiel számára tervez.
Kollekcióiban fellelhető az átélt hippikorszak, anyja festészete, a szürrealizmus, Dali emléke és nem utolsósorban a piros szín. Néha több, néha kevesebb, mert hitvallása szerint a piros szín az öltözékben nappal sportos, este a végzet asszonyát idézi. Szívesen álmodja ruháit a francia Riviéra csíkos strandernyői közé: fehér farmerben, szalmatalpú cipővel, matrózos hangulatban.

És hogy miért írtam most róla? Az hamarosan kiderül!

BÚÉK!

2010-12-30T20:03:00.002+01:00

Hadd kívánjak mindenkinek jó egészséget, sok szeretetet, nyugodt, pénzben nem szűkölködő új évet!

Koccintsunk arra, hogy 2011. legyen Mindannyiunk éve!

Angol zakó cipzárral

2010-12-27T20:40:00.012+01:00

Férfiasan angolos mégis nőies és sportos ez a rövid kabát. Remekül illeszkedik a lezser, hétköznapi- ugyanakkor a hétvégi eleganciához is. Ahogy a Burda (2006/8) fotó mutatja, a kendő a nyakban kihagyhatatlan hozzá! Autóskesztyűvel, kordnadrággal és csizmával pedig már igazán kihívó és tradicionális.

Bőrdíszművesnél kaptam hozzá illő műbőr szalagot, ezzel hangsúlyoztam a karcsúsító varrásokat és a zsebek széleit. Arra kellett figyelni, hogy leigazítás után varrhatjuk csak a szabásvonalakba, mert a tű nyomot hagy rajta! Vasalóruhán keresztül még vasalni is tudtam, nem volt vele gondom.

Márkás bélésanyaggal béleltem– szokás szerint kézzel– a kabátot.

Boldog Karácsonyt!

2010-12-23T14:51:00.002+01:00

Annyira hangulatos az adventi belvárosunk, mint egy karácsonyi mozi jelenete.
Mindenki siet, igyekszik megvenni, amit még szükséges, de beérve a belvárosba minden lelassul. Nem lehet nem átvenni az ünnepi hangulatot, amit ünepi zene, díszkivilágítás, időnként hóesés fokoz. Gyakran összefutunk itt ismerősökkel is; megállunk pár szóra, elkortyolunk egy forralt bort és kibontunk néhány szem sült gesztenyét. Mintha mindannyian egy századfordulós film stúdiójelenetét alakítanánk. Az öreg kis utcákba betekintve szinte várom, hogy meglátok egy csinos, kezeit szőrmemuffban melengető hölgyet.

Itthon már keverednek a karácsonyi menüsor illatai és előkerültek az adventi cd-k is, visszafordíthatatlanul megkezdődött az Ünnep.

Nagyon köszönöm a jókívánságaitokat, én is kívánok Mindenkinek nyugodt, nagyon boldog Karácsonyt!

Havazás

2010-12-19T11:50:00.006+01:00

Vannak, akik szeretik a havazást, vannak, akik kevésbé.
Akik kevésbé, az ezzel járó hideget, latyakot, nehézkes közlekedést szokták felhozni ellene.
Én imádom. Jó melegen felöltözöm, és ilyenkor a kedvenc szórakozásom a hólapátolás. Azt sem bánom, hogy kétszeres lesz a közlekedési menetidő, hogy a városban nem túl szép az olvadó hó. Karácsony előtt egy héttel jobb hangulatcsinálót nem is kívánhatnánk.

A fenti kisfilmet tegnap készítettem, ezzel kívánok mindenkinek békés Adventet!

Só-bors mintás ing férfiaknak

2010-12-10T15:18:00.009+01:00

Ritkán varrok férfiinget, az utolsó óta talán 10 év is eltelt, mégis könnyedén ment, élveztem a munkát. Sehol nem maradt látható varrásszél, sehol nem látszik tisztázás, mindent félfrancia varrással dolgoztam el.
Egy férfiing varrásának a legizgalmasabb része az ujjahasíték elkészítése és hogy odafigyeljünk, hogy a férfiaknak készülő öltözékeken a gombolás-pánt épp ellenkezője a nőinek!

Karácsonyi ajándék lesz, remélem tetszeni fog.

Itt felejtette a Mikulás a sapkáját!!

2010-12-05T20:21:00.003+01:00

Remélem nem fázik meg a feje, hosszú út van még előtte, mire mindenkihez odaér.

A marcipánból formázott sapkák alatt Stahl Judit féle étcsokis, narancs-dzsemes muffinok csücsülnek.

10 dkg étcsoki

10 dkg vaj vagy margarin

2 tojás

15 dkg kristálycukor

3 evőkanál narancslé

10 dkg narancs lekvár

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítettem 175 fokra, és a mikróban összeolvasztottam a darabokra tört csokit és a vajat.

Közben felvertem a tojásokat a cukorral, és innentől már fakanállal dolgozva, belekevertem a narancslevet, a dzsemet, az olvasztott (már nem meleg) csokis keveréket és végül beleszitáltam a sütőporral elkevert lisztet.

Papírcsészékkel bélelt formába töltöttem és 25 perc alatt készre sütöttem. Amint kihűlt, díszíthettem.

Nálatok járt már (a tudjátok ki)? Tegyetek ki neki egy kis forró tejet, nehogy megfázzon sapka nélkül!

Mikulás ajándék ötlet...

2010-12-01T16:18:00.007+01:00

...például egy finom, házi készítésű kalács.

Nálunk az After Eight kalács a kedvenc; jó sok csokival bevont marcipánt kockáztam bele és még a hó előtt szedtem egy nagy csokor friss mentát.

Élére vasalt nadrág

2010-11-26T17:50:00.004+01:00

Anyukámnak varrom ezt a nadrágot, és bár még nincs befejezettnek nyilvánítva, azért megmutatom.
Nem szabásminta alapján készült, elkértem tőle egy jól bevált korábbi nadrágját, azt másoltam le, rajzoltam körbe. Az eredetin is ugyanilyen „félbevágott” övpánt és jópofa övbújtatók voltak (kár, hogy arról nem csináltam fotót).

Teknős nyakú pulóver

2010-11-23T15:28:00.008+01:00

Ez egy olyan ruhadarab lehet - bárki ruhatárában -, amely kiválóan alkalmas nadrágok, szoknyák, ruhák kiegészítéseként, és szorosra szabott ujjaival kényelmesen befér akár egy kardigán vagy karcsúsított blézer alá.
Semleges színe tovább segíti a többi ruhadarabhoz való alkalmazkodását, ez adja a hátrányát is, mert ebben "nagyot villantani" nem lehet.

Olyan egyszerű a fazon, hogy a 2010. szeptemberi Burda lapozgatásánál fel sem tűnt, később, külföldi blogokon találkoztam vele és kaptam hozzá kedvet.

A kiválasztott anyag szinte teljes mértékben pamut, néhány százalék elasztánnal keverve.

Garbó, de a nyakrész nincs külön szabva, ez adja a dekoratív redőket. A szűk szabású ujja 15 centivel hosszabb a szükségesnél, így a csuklónkon is megjelennek a teknősbékára jellemző ráncok.

A szabásminta kivétele és maga a szabás fél órát vett igénybe, a varrás pedig összesen másfél órát, készrevasalással együtt.

Érdemes több színben is elkészíteni.

Fatörzs torta

2010-11-15T12:20:00.006+01:00

Az előző bejegyzésben a diétázó és egészséges életmódot folytató vendégeinknek kedveskedtem desszerttel, most azonban hagyományos receptet ajánlok azoknak, akiknek nem szükséges cukormentesen étkezni.

7 tojásból sütöttem piskótát. Azok kedvéért, akik a piskótakészítésben kevésbé járatosak, röviden leírom: Különválasztjuk a tojások fehérjét, sárgáját. A fehérjét habbá verjük és mikor már majdnem teljesen kemény, lassan hozzáadagolunk 7 csapott evőkanál kristálycukrot és ezzel szép fényesre, keményre keverjük, végül hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját. 1 mokkáskanál szódabikarbónával elkevert 7 púpozott evőkanálnyi réteslisztet adagolunk a tojáshabhoz, kézzel óvatosan beleforgatva. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk a tésztát és 180 fokos sütőben kb 20 percig sütjük (a sütési idő a tészta vastagságától függ). Ebből a mennyiségből a sütőhöz kapott nagy sütőtepsit tudtam megtölteni.

Régi szabály, hogy ha piskótát sütünk, az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőajtót. Amikor kész (ezt tűpróbával ellenőriztük), kivesszük, pár perc pihenő után lehúzzuk az aljáról a sütőpapírt és konyharuha segítségével feltekerjük. Így hagyjuk kihűlni.

A krém hozzávalói:
20 dkg porcukor
25 dkg margarin
2 evőkanál kakaó
1 púpozott evőkanál finomliszt
2 tojás
3 dl tej
5 dkg étcsokoládé
egy narancs héja reszelve (ez elhagyható)

2 dl tejet felmelegítek egy lábosban, eközben a porcukor felét (10 dkg) a 2 tojással kikeverem. Mikor már fehéredik, belekeverem a kakaót, a lisztet és 1 dl hideg tejet. A közben felmelegített tejbe adagolom a tojásos masszát és folyamatosan kevergetve, sűrűre főzöm (talán 10 perc). A végén a kockákra tördelt csokit is belekeverem, felolvasztom. (Ezen a ponton reszeltem bele egy narancs héját, amitől isteni, ünnepi illata lett.) Félreteszem, hogy kihűljön.
A porcukor másik felét a puha margarinnal habosra keverem és a már kihűlt csokikrémmel összedolgozom.
A krémmel megkenem az óvatosan kitekert piskótatekercset, majd kívül is egyenletesen bekenem vele.

Hűvös helyen várta a vendégeket.

Almás rétes - diétázóknak

2010-11-11T10:37:00.009+01:00

Remek dolog, hogy a készen kapható rétestészta létezik teljes kiőrlésű lisztből is, így diétázó vendégeinknek sem kell kihagyni a desszertet.

A csomag 3szor 2 lapot tartalmaz. Egy tekercshez elegendő 2 lap, amit konyharuhára terítve, a két lap között olvasztott margarinnal kenegetve használunk.

A tölteléket a tészta egyik szélébe, egyetlen csíkban kell felpúpozni: először egy sor darált dióval hintettem meg (hogy felszívja az alma levét), frissen ráreszeltem a hámozott almát, megszórtam xilit édesítőszerrel, kevés fahéjjal és feltekertem.

A rétestekercseket - sütőpapírral bélelt - tepsibe téve megkenegettem még egy kevés olvasztott margarinnal és 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt piros-ropogósra sütöttem.

Hősünk esete a "függönybehúzó szalag" árussal

2010-11-03T17:04:00.008+01:00

A már régóta ismert és kedvelt függönybolt - ahova Hősünk benéz, ha szükséges - épp zárva volt azon a borongós délelőttön, amikor történetünk elkezdődik. Kénytelen volt tehát egy másik üzletbe elsétálni.

Az ilyenkor illendő, kölcsönös üdvözlés után az alábbi beszélgetés zajlott az eladó (továbbiakban: E) és hősünk (továbbiakban: H) között:

H: Függönybehúzót szeretnék, olyat, ami másfeles ráncolású, tehát a 1.5 méteres anyagot 1 méteresre húzza.
E: Keskenyet vagy széleset?
H: Inkább széleset.
E: Ilyen van.
H: Jó lesz, és akkor ez másfeles?
E: Ez ilyen mintájú (és mutatja beráncolva a szalagot).
H: Jó, látom, jó lesz, de másfelesre húzza?
E: Ez ilyen mintát ad (kitartóan mutatja még mindig).
H: Értem, jó lesz a mintája, de tudja, ha két méter függönyt szeretnék 1 méteres karnisra tenni, akkor duplás kell, ha 3 métert szeretnék 1 méteres karnisra, akkor 1:3as kell, de én 150 centit szeretnék 1 méterre ráncolni, ez olyan?
E: Azt én nem tudom kérem (mondja olyan gőggel, mintha Hősünk valami malacságot kért volna).
H: Jó, akkor mérjük meg együtt (Hősünk megmutatja Eladónak, hogyan kell, kiderült, hogy pont fele méretűre húzva mutatja meg jól a mintáját). Nos, ez nekem nem jó, de írja rá a dobozára, hogy ez kétszeres mennyiséghez való - ha legközelebb más is keresne ilyet-.

Viszontlátásra.

Ez egy függönybolti eladó napjainkban. Óriási, nem? :-)

Lovagló nadrág – avagy "A hét mesterlövész"

2010-10-24T14:24:00.017+02:00

Ja nem, nem, eszem ágában sincs lovagolni (félek a lótól), de szerettem volna egy olyan nadrágot, ami félúton van a farmer és a szövetnadrág között. A szövetnadrágok inkább kosztümös jelleget adnak, egy farmer pedig túl – hogy is fogalmazzak – túl farmeros.
Szerintem ez egy olyan nadrág lett, amiről senkinek nem az irodai kosztüm jut eszébe, ugyanakkor méltó ellenfele lehet az örök jeansnek. Sportos, városi, „casual” viselet.
Anyaga nagy részben gyapjú, kis részben műszál és elasztán, és ezt is ajándékba kaptam. Felsorolt tulajdonságai arra tették alkalmassá, hogy valami újat kísérletezzek rajta. Aggódtam, hogy milyen lesz, hogy fog állni, kellenek-e ezek a nagy zsebek a csípőmre, de a végeredmény tetszik.
Készülök egy bejegyzést szánni a nadrág varrás alapjainak, de nem ezzel a nadrággal kezdeném. Nem nehéz, de hosszadalmas, átgondolt munkát igényelt. Még sosem volt ilyen sok részből szabott nadrágom.
Ez elsősorban a próbát nehezítette, hiszen én sem szívesen bontok vissza varrást, így viszont nyakig gombostűben próbáltam.
Mondok egy példát: hol kezdjem (milyen magasan), a szárán a cipzárat bevarrni? A cipzár alja ugyebár a nadrág aljánál legyen (sőt, a cipzár lehajló húzó kocsijának nyelve legyen a nadrág alja szélénél). De hogy hol a nadrág alja? Az akkor derül ki, ha a nadrágszár készen van és felvehetem. De ezt nem varrhatom készre, mert olyan szűk a szára, hogy utólag nehezen férnék be a cipzárvarráshoz, tehát a belső varrást nyitva hagyva cipzárazunk. Érthető nagyjából a probléma? Megoldottam, de még most is tiszta karmolás a lábam a sok gombostűtől.
Vagy: tetszik a két nagy zseb, de mi van, ha nem áll jól? A zsebeket az elején kell felvarrni, de hogy bontok ki minden varratot, dísztűzést, zsebfedőt a végén, ha mégis leszedném?
Felvéve nem a lovaglás jut róla eszembe, hanem a régi western filmek: kicsit rogyasztok térdben, csípőmet lassan előretolom… éééés…. már elő is kapom két kézzel a pisztolyokat a két oldalzsebből és piff-puff! :-)

Burda magazin 2008/08

Megasztár - Divatkreátor

2010-10-17T15:38:00.014+02:00

Az idei szezonban követője lettem mindkét tévés tehetségkutató műsornak. A Megasztár legfrissebb sorozatában nem csak az énektudásukat mutatják meg a jelentkezők, hanem ifjú divattervezők versenye is zajlik.
Az első középdöntőn szerintem elég jól sikerültek a fellépő ruhák. Tolvai Renáta katonás, fekete, arany zsinóros ruhája tetszett. Lakatos Yvette „díva” ruhája is jó volt, bár láthatóan feszengett benne.
A második – október 9. - döntő viszont tragédia volt. Szíj Melinda a királykék ruhájában úgy mozgott, mintha egy zárt aljú hálózsákban lépdelne. A hangja észvesztő, a sminkes és a fodrász csodát művelt, de egy nagyon szerény, önbizalom hiányos hölgyről van szó, aki nem akart „villantani” a csipkés felsőben, sosem hordott magas sarkú cipőt. A tervező nem vette figyelembe modellje egyéniségét, ráerőltette a kitalált ruhát, hiszen ő maga is egy verseny részese. A csipke alatt testszínű anyaggal takarta el a szégyenlős nőt, a mellrész tagadhatatlanul rémesen állt a rossz tartású tehetségen, és muszáj volt gyorsan „megtanulni" magas sarkú cipőben járni. Ezen a fotón olyan a ruha, mintha Melinda sztaniolpapírba lenne csomagolva, derékban átkötve. Az az öv is olyan fura, nézzétek csak!

Az október 15-i, első pénteki adásban viszont nem csak Melinda hangjától voltam elragadtatva, hanem a ruhájától is. Úgy tudom, hogy sorsolással dől el, melyik tervező, melyik fellépőnek készíti el adott héten a ruháját. Melinda és a kreátor végre egymásra talált. Lehet, hogy egy szimpla nadrág és pulóver, amit láttunk, anyagában azonban mindenképpen alkalmi, és össze sem lehet hasonlítani az előző adásban látott bevonulásával.
Lakatos Yvette azért szimpatikus, mert jó látni, hogy milyen szép és csinos valaki akkor is, ha nem manöken alkat. A múlt szombati ruha kreátora nála sem vette figyelembe ügyfele adottságait, és sikerült hangsúlyozni testalkata hiányosságait. Felkarja vastagságát még jobban kiemelte a mell fellett egyenesen elvágott, a teljes felsőrészt szabadon hagyó ruha. A derekát ugyan kiemelte egy széles övvel, de felette, alatta egy nagy puff van. És a lábán vajon mi van? Lila sízokni?
Most néztem meg a csütörtöki Divatkreátor műsort, ahol a tervezők szinte sértetten nyilatkozzák, hogy Yvettnek semmi nem tetszik. Pedig ha még megnézzük a pénteki műsort is, ahol Yvette úgy nézett ki a szőrös ruhaujjakban, mint Deák Bill Gyula az István a királyban… szegény, lehet, hogy én is nehezen türtőztetném magamat és nem tudnék őszintén mosolyogni a tervezőre. Értem a szándékot, hogy egyszerre keresünk mindenféle tehetséget, így nem kell annyi pénzt fizetni a ruhákért, viszont felkaroljuk a tehetségeket. Kár, hogy közben bohócot csinálunk az énekesekből, akik szemlátomást kényelmetlenül énekelnek, nem tudják a maximumot nyújtani.
Érdekelne a véleményetek, csak nekem van ilyen rossz véleményem?
Fotók innen.

Kókuszos-kakaós reform muffin

2010-10-16T13:23:00.007+02:00

Nagyon finom lett, és tündériek ezek a mini kuglóf formák.

A reform sütemény receptjét Szemirámisznál találjátok.

Mire gondoltam?

2010-10-06T11:07:00.008+02:00

Shannon MushyWear blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy rendelt egy anyagot, de miután megérkezett, már nem emlékezett, mihez is rendelhette? Mire gondolt, mikor kiválasztotta?
Most én is szeretnék mutatni két anyagot, ami ugyanígy fekszik a szekrény mélyén. Mire gondoltam, amikor megvásároltam?

Íme az első:

Nem tudom mire gondoltam, mit szerettem volna belőle készíteni? Vastagabb, elasztikus pamutvászon. Beavattam meleg vízzel, így mindössze egy 80 cm hosszú és csak 120 széles darab van belőle, tehát ez is korlátozza a felhasználhatóságát. Ideális méret egy rövidke, egyenes szoknyához, de azt nem szeretnék. Érdemes talán variálni más színnel, de kapok hozzá illő anyagot? Feketével lenne a legegyszerűbb társítani, de az anyag nyárias, nyáron pedig nem szeretek feketét hordani (télen is ritkán). Időnként előveszem, megnézegetem aztán újra elcsomagolom.

A másik anyagra emlékszem:

Ez is tiszta pamut, nem rugalmas, de nagyon könnyű, légies, ideális blúzanyag. 160 cm hosszú és 150 cm széles. A színeibe szerettem bele, bár már a boltban sem tudtam, mi lesz belőle. És ez évek óta így van. Nemrég mutattam, milyen jól illene egy klasszikus kosztümhöz, vagy talán egy világos nadrággal tengerparti sétához de a nagy méretű virágok (kb 15 cm) kicsit elijesztenek. Milyen szabásminta rejthetné el a nagy virágok alakot kövérítő hatását, ugyanakkor hangsúlyozhatná mégis a mediterrán stílust?

Ha van kedvetek, mutassátok meg Ti is, milyen „Mire gondoltam” anyag fekszik a szekrényetek mélyén? Tényleg kíváncsi lennék! Talán közösen több ötletünk lenne, vagy akár egy csere-bere is kialakulhat közöttünk. Ha valakinek nincs blogja, de szívesen társulna, küldje el e-mailben nekem és megmutatom itt.

Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.

"Színe mint a bikavér"

2010-10-01T16:50:00.012+02:00

Megígértem, hogy megmutatom az előző bejegyzésben látható kordzakót.

Ugye nem árulok el titkot azzal, hogy a kordbársony mindig elcsábít, bőven találhatunk rá példát csak ez alatt a röpke év alatt is, amióta itt megmutatom, miket varrok. Még ha a fotón nem is látszik jól, ennek az anyagnak olyan a színe, mint az érett, testes vörösboré. Nagyon jól illett hozzá a boltban egy blúznak való, kockás, elasztikus puplin, rögtön vettem abból is. Remek volt így együtt, olyannyira, hogy még az üzletben eldöntöttem, a kabátot a blúzanyag maradékával bélelem ki. Hiába a nővérem intelme arról, hogy sose vegyél semmit, ami legalább két másik ruhadarabhoz nem illik a szekrényedben, hazahoztam őket. Nem is nagyon hordtam, a zakót egyszer-egyszer vettem fel. Örülök, hogy az új szoknya most friss lendületet ad ennek a régi-új kabátnak.

Burda fazon ez is, 2007. októberi szám. Most is nagyon tetszik a szabása, rövid állású, erősen karcsúsított, és merész újítás a szűkítők kiváltása a belevarrt „karikával”. Megvarrni nem volt könnyű ezt a részt; nagyon kicsi ívben kellett kanyarítani a kerek „szűkítőket” és a kordbársony nem egy könnyen formálható anyag. Azért előfordulhat, hogy lesz még folytatás ezzel a szabásmintával.

"Színe mint a bikavér"

Ja, ezt a levendulát tegnap szedtem ... én nem is értem, mi történt az időjárással.

Etno szoknya avagy szoknya varrás III.

2010-09-29T12:05:00.037+02:00

Mutattam már ezt az anyagot, nemrég vettem, az idei, őszi-téli szezonra. Olyan szabásmintát kerestem hozzá, ami engedi érvényesülni a könnyű, lágy esésű viszkózt, de nem rakott, hiszen gyűrődik, és az első leülés után nyoma sem lenne a gondosan vasalt hajtásoknak. Húzott, ráncolt derék szóba sem jöhetett, így maradt a ferde szálirányú szabás és az A fazon. Mivel télen is szeretném hordani, ezért kibéleltem, ez a gyűrődések távoltartásában is segít valamelyest.

Az elmúlt hetekben minden nap érkezik olyan érdeklődő – a látogatási statisztika szerint –, aki „szoknya varrás” „őszi szoknya varrása” vagy „kockás szoknya varrása” keresőszóval bukkant rám. Ennek nagyon örülök, jó lenne, ha minél többen kezdenének el otthon varrni, saját méretre, saját ötlet alapján készült ruhadarabokban járni. Ez fellendítené a méteráru- és rövidáru kereskedéseket is, ezáltal egyre jobb és fantáziadúsabb öltözékeket tudnánk varrni. Arról nem is beszélve, hogy egyre több csinos nő (és persze férfi) lenne az utcán.

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben nem csak egyszerűen megmutatom a legújabb szoknyámat, hanem részletezem ennek elkészítését is. Higgyétek el, nagyon egyszerű szoknya, abszolút kezdők is meg tudják varrni a Burda (2007/június 123.mod.) leírása és az alábbiak segítségével.
A legtöbb odafigyelést a szabás igényli. Ennél a modellnél mindenképpen javaslom, hogy szigorúan jelöljünk át mindent, elsősorban a szálirányra vonatkozó jelöléseket. A szálirány (a kezdők kedvéért írom ennyire részletesen) azt jelenti, hogy a megvásárolt méterárura milyen irányban elforgatva fektessük fel a szabásmintát. Általában a szövetet hosszában kettéhajtva szabunk, ez erre a szoknyára is igaz, de a szép formáját az adja, ha odafigyelünk, melyik alkatrész fekszik egyenesen az anyagon és melyik elfordítva. A szabásmintákon jelölt szálirány nyilat a szövet szálirányával megegyezően (tehát függőlegesen lefelé) fektetjük.

A Burda fenti rajzán szaggatott vonal jelzi az anyag hajtott szélét, és a 72,5 cm pedig mutatja, hogy a gyárilag 145 cm széles anyagot hosszában hajtották félbe. Ennél a szoknyánál fontos, hogy legalább ilyen széles anyagot vegyünk, mert nagyon széles a szabásminta is. Miután mindent kivágtunk, az egyes részeket precízen egymáshoz gombostűzzük, varrhatjuk.

Ha egy alkatrészen ferde szálirányú vágás van, nagyon kell vigyázni, megnyúlhat a kezünk alatt, ezért szigorúan asztalra simítva illesszük össze a darabokat.

Mindig el szoktam mondani, hogy milyen fontos, hogy a szűkítőt nem egyenes vonalban varrjuk, éles szögben érkezve az aljához (mert mindig a széles végénél kezdjük!), hanem ívben fussunk lefelé, az utolsó pár öltés az anyag legszélén lépegessen. A varrat végét megerősíteni itt nem kell, ha hagyjuk a varrógépet továbbszaladni, maga hurkolja egymásba az alsó és felső szálat (cérnát).
Miután a szűkítők elkészültek és a három-három alkatrészt összevarrtuk, eltisztázzuk a varrásszéleket(kezdőknek javaslom a cikcakk öltést). Ezután jöhet az oldalvarrás. Az egyiken simán végigszaladunk, a másikon pedig kihagyjuk a cipzár helyét.
Itt most megállunk egy pillanatra, eljött az első próba ideje! Egy viszonylag egyszerű szoknyánál elsősorban azt kell figyelni, hogy a bősége megfelelő-e, azaz a két oldalvarrás követi-e az alakot. Ha a méreteink alapján választottunk a Burda mérettáblázatából akkor leginkább bevenni kell a ruhadarabokból. Nekem például laposabb a csípőm, ezért az oldalvarrásnál, a derekam alatt mindig keletkezik a szoknyákon, nadrágokon egy dudor. Ezt megjelölöm a tükör előtt, hogy mettől-meddig szükséges bevenni és már viszem is a gép alá. Ezután már annyiszor próbálunk, ahányszor szeretnénk, akár minden lépés után, rutinosabbaknak már csak a végén.

Rejtett cipzárt használtam, de hagyományossal is varrható. A rejtett cipzár bevarrására korábban már írtam néhány tippet, amit itt találtok (igen, az a szoknya pont ugyanilyen).
Ha a szoknyánk bélelt (ami nem szükséges pl. egy nyári darabnál) ugyanígy elkészítetjük a bélést is. A két egyforma (viszkóz és bélés) szoknyát egymásba húzzuk, a cipzárnál a bélést behajtjuk és övpántot varrunk rá. Az övpánt egy ragasztós közbéléssel megerősített szalag, amit mindig egyenes szálirányban (azaz hosszában vagy keresztben) szabjuk ki, hogy ne nyúlhasson meg. Bejelöljük rajta a derékbőségünket két csípéssel, és ráhagyunk egy pár centi plusz hosszúságot. Ebből alakítjuk majd ki az egymásra hajtott gombolásrészt.

A két csípést a szoknyaderék cipzáros végéhez illesztjük és a szoknyát a pántra felvarrjuk. A gombolásrész kialakítását a fotók mutatják, de szabály, hogy mindig elölről hátrafelé gombolunk, tehát a gomblyukas rész van a szoknya elején. A gomblyukas végére egy háromszöget alakítok ki (lásd a fotókat) a háta derékrészre (ahol a gomb lesz) egy kb 2 centis „alámenetet”. A szebb kifordítás érdekében, figyeld a fotókon, hogy vágtam le a varrásszélességeket.

A gombolásátmenet elkészítése utána a belső oldalon behajtom az övpánt varrásszélességét és én általában kézzel leöltögetem. Ezt varrógéppel is lehet csinálni, de kézzel is 10 percig tartott, direkt mértem. Ha valaki gyakorlatlan, akkor mondjuk 20 perc. Rejtett öltést használtam, ami azt jelenti, hogy a fotó szerint tartom a kezemben a ruhadarabot, és a több rétegű varrásszélességben hosszabban vezetem a tűt és a szálat (így nem látszik a színén az öltés) és a derékpántba csak apró pontokkal öltök bele. Próbáltam ezt is fotózni, nem volt könnyű, talán látszik valami (ha a fotóra ráklikkeltek utána még egy kattintással tovább nagyítható!).

Az övpánt akkor van kész, ha a háromszöges végébe gomblyukat varrok és az „alámenőre” a gombot.
Már csak a szoknya alját kell felhajtanunk. Én ezt minden esetben kézzel varrom végig, csak a bélés alját varrom géppel. Ennél a blúznál megnézheted, hogy néz ki az alja felvarráshoz szükséges rejtett öltés.

A bélés hivatalosan 2 centivel rövidebb a szoknyánál, de én 4-5 centit hagyok inkább, csökkentve az esélyt, hogy üldögélés közben kilógjon.

Hadd ajánljam figyelmetekbe két korábbi bejegyzésemet az alap szoknya készítésről, a két leírás alapján már biztosan neki tudtok látni a varrásnak. Ha ennél több segítségre van szükség, bátran keressetek meg a megadott elérhetőségemen!

Fahéjszín kordbársony kabát

2010-09-21T13:26:00.016+02:00

Ezt a mályvás-fahéjas színű kordbársonyt ajándékba kaptam és rögtön megtetszett. Tiszta pamut, velúrbőr hatású fénye és különleges színe van. Hm, mit is csináljak belőle?

Mindenképpen hangsúlyozni szerettem volna a hasított bőr jellegét, a mennyisége pedig egy zakóra volt elegendő. Erre a Burda modellre esett a választásom.

Barna hímzőcérnával öltögettem körbe a szegélyeket és – a számomra megunhatatlan – bőr utánzatú gombokat tettem rá. A két alsó zseb buggyosságát két-két szűkítő adja. A háta övpánt célja pedig a derék hangsúlyozása.

Sajnos minden alkalommal meg kell küzdenem a hazai üzletek szegényes rövidáru választékával. Tudom én, hogy kicsi társadalom a varróké, de hogy néhány jobb minőségű gomb vásárlásához a fél országot körbeutazom, az már elkeserítő. Ti hogy vagytok ezzel? Külföldön jobb lehet a helyzet?

Kovácsoltvas kiegészítők

2010-09-14T09:11:00.005+02:00

Szepykénél láttam meg ezt a konyhába való, receptes könyvtámaszt és érdeklődtem a gyártó iránt.

Most már nekem is van, sőt még egy kerti üdvözlő táblát is kértem hozzá.

Nagyon köszönöm, imádom őket!

Gyapjú kabát

2010-09-09T22:19:00.015+02:00

Régen sok ruhát készítettem a nővéremnek, de aztán más munkaterületre tévedve már ritkán jutott rá időm. Pedig szerette ezeket a ruhákat és gyakran rá is kérdezett, hogy mikor varrok már neki?
Aztán egyszer megkérdeztem, hogy miért nem tanul meg ő is varrni? Először meglepődött, de minél többet gondolkodott rajta, annál jobb ötletnek tűnt. Fél év múlva egy két hétvégés (négy napos) tanfolyamon ült. Arra mindenképpen alkalmas volt, hogy megismerkedjen a varrógéppel. A tanfolyamot követően közösen is rászántunk néhány hétvégét a fejlődésére és hamarosan már önállóan varrt magának szoknyákat, blúzokat, nadrágokat. A télikabát és a zakó az, aminek még egyedül nem szívesen kezd neki, ezért a múlt hétvégét újra együtt töltöttük. Így lehet, hogy a lenti fotón két – teljesen egyforma – kabátot láthattok. Együtt szabtuk, varrtuk lépésről-lépésre. Ezek a hétvégék egyrészt nagyon fárasztóak, hiszen igyekszünk a ruhadarab végére érni, éjszakába nyúlóan öltögetünk, másrészt kikapcsol, kisimít a közös munka.

Ez tehát a legújabb kabátkám, kord térdnadrággal hétvégékre,
üzleti stílusban,
vagy alkalmakra ( a tarka szoknya is jön hamarosan).
Hogy valóban a tanulásé legyen a főszerep, valódi zsebeket készítettünk, zsebpánttal, zsebfedővel, stircelt (kétszegélyes) gomblyukakkal. A hátán és ujján valódi hasíték van, ezzel sem spóroltunk.

Bicikli-pihenős kiflik

2010-09-08T13:15:00.011+02:00

Tudom, fura neve van, magyarázom is, hogy honnan ered: mi minden májusban biciklitúrára megyünk a Fertő-tóhoz és ott kaptuk egyik évben ezt a kiflit, a túra egyik pihenőjében. Azóta mindig így jut eszembe, így tartom számon a receptjét. Villámgyorsan összeállítható, mindig jól sikerül. Csodálkozom is, hogy még nem mutattam.

50 dkg finomliszt,
3,5 dl tej
0,75 dl olaj
0,5 evőkanál só
1 csapott teáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő (vagy egy tasak szárított)

Mindent a kenyérsütőgépbe teszek (persze kézzel vagy dagasztógéppel is összeállítható) és a másfél órás dagasztó programot elindítom (1 óra kelesztéssel). A kelesztés után 2 gombócot formálok a tésztából, amiket kerek korongokká nyújtok. A korongokat egy kevés olajjal megkenegetem, 8 egyenlő cikkre vágom és a széles oldalától indulva feltekerem a háromszögeket. Az így formázott kifliket megkenegetem egy egész tojással, megszórom mákkal, köménymaggal, szezám- vagy lenmaggal, sajttal, napraforgómaggal, vagy amit találok itthon.
Megtölthetem sajttal, kolbásszal, sonkával, de simán is nagyon finom.

A díszített kifliket még hideg sütőbe teszem, 180 fokra állítom és kb 20-25 percig sütöm. A további adagok már meleg sütőbe kerülnek, de addig is kelnek a konyhapulton. Vigyázat, azok már gyorsabban elkészülnek!

Másnaposan is hibátlan, főleg, mióta rájöttem, hogy az a legjobb, ha a pékárut nem teszem bele semmibe addig, amíg nincs felvágva. A rásütött kéreg miatt nem szárad ki, épp csak egy konyharuhával takarom le. Rácson hagyom kihűlni, így nem vizesedik be az alja.

A már felvágott kenyereket pedig egy nylon zacsiba dugom a vágott felükkel befelé, de nem zárom le a zacskó száját sem, így nem lesz szívós. Vagy van jobb praktikátok?

Blúz a joghurtos málnához

2010-08-28T19:46:00.010+02:00

Azaz joghurt színű alapon málna és csokoládé színú csíkok. Olyan, mintha egy-egy kidomborodó „szalag” futna végig az anyagon. Ugye milyen szép?
Imádom az áthajtós blúzokat, mindig el is csábulok, bár elkészülte után mindig rájövök, hogy nem a legkényelmesebb viseletek közé tartozik. Hiába van rögzítve mindkét oldalon, a dekoltázs hajlamos szétnyílni, nem végezhető benne semmilyen tornamutatvány (pl. felveszek egy kabátot).
A nővérem mindig úgy próbálja a ruhákat, hogy „kapaszkodok a metrón”, „kapaszkodok a buszon”, talán még fekvőtámasz pózt is felvesz, na, ennél a ruhadarabnál ez nem működne.
Az eredeti Burda modell a nyakkivágás szélét eltisztázva behajtja, de az mozgás közben szétnyílik, látszik a tisztázás, ezért utólag úgy döntöttem, hogy ez így nem maradhat, szatén ferdepánttal takartam le a belső varrást. Ugye, hogy jobb így?
Az ujja nagyjából a térdemig érne, ezt kellene hanyagul felgyűrnöm, de ez sem tűnt hosszútávon kényelmes megoldásnak, ezért kihagytam. A derekamon végig kéne tekernem egy széles szalag megkötőt, ami nagyon csinos, de számomra előnytelen, tehát ez is elmaradt.

A lényeg, az „áthajtás”, az maradt, az oldalát sűrű gombsorral lezárva.
És végül egy friss fotó a mai naplementéről, az ablakunkból.

Nyári végi összegzés (amikor nem varrok)

2010-08-24T14:28:00.023+02:00

Amikor nem varrok, akkor sütök, főzök, kertészkedem. Ezekről írni egyenként - hosszadalmas bejegyzéseket - talán érdektelen lenne mások számára, de ezek a gyorsan váltakozó, múló pillanatok sok örömet okoznak nekem, jó megélni őket.
Az idei nyáron is kedves vendégek jártak a kertünkben, jó megcsodálni, lefotózni őket.

Nemrég kakaóscsigát sütöttem Csokipari receptje alapján. Szegedre kirándultunk és mi lehetne stílszerűbb elemózsia a piknik kosárban, mint egy szegedi cukrászlány tanácsai szerint elkészült sütemény.

Szeged egyébként nagy élmény volt, nagyon tetszett a vadaspark, a lótuszvirágzás a füvészkertben és a program zárásaként egy jó nagy tányér halászlé.

Igyekeztem megőrizni minden finomságból egy keveset télire is; eper-, barack- és szilvalekvár sorakozik a kamrapolcokon, mellettük néhány üveg őszibarack befőtt, több zacskónyi zöldbab és egy grund-háborúra is elegendő mennyiségű szilvásgombócot fagyasztottam le. Nemrég kereskedelmi mennyiségű vargányára tettünk szert, amiből jól is laktunk, de a maradéka a napon kiszárítva várja, hogy apránként felhasználjam.

Kertünkben – sok más honfitársammal ellentétben - a sok bajt okozó esőzések nem tettek kárt, a meggyet és a nagy szemű, ropogós cseresznyét azért szüreteltük le korábban, mert féltünk, hogy letörnek az ágak a rengeteg gyümölcs súlya alatt. Három szilvafánk rég nem látott mennyiségű termést adott és még előttünk a mandula-, az alma és a birs betakarítása.

Az enyhébb napokon felfűtöttük a kemencénket, és sorban kerültek elő a finomságok belőle. Sült oldalas, csülök pékné módra vagy a barátainktól kapott cserépedényben 42 gombócnyi töltött káposzta.
Szép nyarunk volt, sok emlékkel.

Hétvégi folklór

2010-08-20T13:13:00.015+02:00

Az új őszi-téli szezonban ismét sok helyen találkozhatunk majd a folklór stílus elemeivel; merész színek, meglepő kombinációk, lendületes formák, mind-mind természetes alapanyagokból.

Legújabb anyagválasztásomat is ez inspirálta.

Az egyik egy lágy esésű viszkóz; bátran kihasználja a földszínek széles skáláját és népies motívumokkal rendezi egységbe.

A másik egy meleg, puha gyapjúszövet, tompa kékkel, zölddel, barnával. Milyen jól esik majd belebújni - egy ebből készült kabátba - a ködös, füstös illatú őszi reggeleken.

Talán már írtam róla, hogy nagyon szeretem a szép bélésselymeket. Ezekből is sikerült jó minőséget találnom, mindkettő a szövetek alapszíneiből szövött. Forgatva, fényt változtatva mindig másik arcát mutatja.

A divatfotók a Burda augusztusi és szeptemberi számából valók.

Bourbon-liliom a kiegészítőkön

2010-08-16T15:23:00.011+02:00

Akik régebb óta követnek figyelemmel, már biztos tudják, hogy nem jellemző rám a kiegészítők varrása; kedvenceim a hordható ruhadarabok.

Az viszont sajnos tény, hogy régóta nem volt tűpárnám, pedig sokat varrok kézzel, és a kezünk ügyében lévő varrótűk nélkülözhetetlenek a kényelmes munkában. Eddig egy dobozból kotorásztam elő őket szükség esetén, most végre felakaszthatom a szív alakú párnát a varrógépemre.

A következő hiánypótló darab egy lezárható boríték; ebben fogom tartani azokat a textil darabkákat, amivel vásárolni indulok (írtam róla az előző bejegyzésben). A boríték színe anyagát két réteg, vastag ragasztós közbéléssel tettem tartósabbá és az egészet gondosan kibéleltem. Mégis más lesz ezt elővenni az üzletekben, mint az eddig használt, szakadozóra tömött névjegykártyatartót.
Az utolsó darabja a kiegészítőknek egy minden táskában elférő, utazó varrókészlet. Ritkán van rá szükség, de akkor milyen jól tud jönni! Eddig egy papírból készült, szállodai változata volt nálam, de az már szétmállott. Ahogy a borítékot, ezt is két rétegnyi ragasztós közbélés teszi merevvé, és mindössze egy varrással az egészet körbevarrtam, belefogva a szintén beragasztott zsebrészt is. Egy két centis résen fordítottam ki, öltöttem össze és vasaltam készre. Szabással, kézimunkával együtt háromnegyed óra alatt készült el.