2013. június 18., kedd

Szoknya alja felhajtás - Na, ne már!

Igyekszem kerülni, hogy kritikával illessek más ruhakészítőket, hiszen ízlések és pofonok különbözőek, egyikünknek ez tetszik, másnak az az esete. 
Most sem szeretnék senkit megbántani, lehúzni, de tegnap láttam a tévében egy magyar tervezőt, akinek a ruhái most Amerikába is eljuthatnak, méltóképpen prezentálva országunkat és annak tehetségeit. A ruhák szépek, ízlésesek, és a most óriási divatnak örvendő (talán túlságosan is) magyar népművészeti motívumokkal dekoráltak.  A riport közben két modell sétált fel és alá, sőt a szimpatikus tervezőnő is saját modelljében jelent meg.

Egyetlen hibán akadt meg a szemem; az alja felhajtásokon. És ez már nem ízlés kérdése. Bárki, aki valaha tanult varrni vagy tervezni, és a ruhái a tévében, ne adj isten’ egy távoli országban kerülnek bemutatásra, annak nem lehet varrógéppel hurkásra, ráncosra felvarrt szoknya alja! Ne már! Ez szerintem a "gagyi-butik" kategória. (és nem én vágtam ki piszkálódó szemmel a fenti fotót, hanem a kamera közelített ennyire rá)

Ja, és közben azt hallhattuk, hogy az amerikai pályázatnak nagyon szigorú szakmai- és minőségi követelményei voltak. Hát, ha így átment… nem tudom. Mondhatnánk, hogy Amerika messze van, biztos nem értenek hozzá, de ismerek amatőr varrós bloggereket az amerikai kontinensről, és olyan aprólékos munkával varrnak maguknak ruhákat, hogy csak tanulhatunk tőlük. 

Akadnak kivételek, pl. a konfekciógyártás, a lenge, bő szoknyák, stb… de a tervezői bemutató darabo(ka)t kézzel kell felöltögetni, és ebben szerintem nincs pardon.  Segítségül hívhatunk olyan varrógépeket, amelyek képesek a kézi rejtett öltést imitálni és azt felgyorsítani (és ez nem extra követelmény manapság a varrógép piacon), ha nincs kedvünk kézzel öltögetni.

 Ma épp egy új ruhám alját varrtam fel kézzel és néztem az órámat közben: a bejelölés, feltűzés, fércelés és végigöltögetés kb 20-30 percet vett igénybe.

Fogjunk össze, kedves bloggertársak és kollégák! Ne hagyjuk, hogy ennyire felhíguljon a szakma!

2013. június 10., hétfő

Kertész leszek

Hajlamos vagyok elmélyedni a kertészkedésben: fülelem és próbálom felismerni a madarakat az énekükről, mosolygok, ha meghallom a sárgarigót, megörülök, ha meglátok egy új virágbimbót vagy gyümölcsöt fejlődni (le kéne fotózni), eközben lassan a kert végében járok, észreveszek egy felkötözésre váró futórózsa ágat, vagy egy makacs gyomot, aminek a kiszedéséhez szükséges valamilyen szerszám, ja, és tiszta kosz minden ujjam a földben turkálástól. Ilyenkor mindig kizökkenek, felbaktatok a házig, beszerzem az ollót, gereblyét, madzagot stb.., lesétálok…ó hogy az a’, a metszőolló fent maradt.