á la Féraud

Az előző bejegyzésben, pár sorban bemutattam Jean-Pierre Marty-t, a Féraud ház művészeti vezetőjét. Egy néhány évvel ezelőtti Burda magazinban olvastam róla, és a cikk kísérője volt a tervező egyik modelljének fotója.

Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.

Mindenesetre - mivel a lap a szabásmintát nem tartalmazta – az Újév első csöndes vasárnapján nekiláttam megszerkeszteni. Másnap megvettem minden hozzávalót és két délután alatt el is készítettem.
A saját szerkesztésű ruhadarabok előnye, hogy kevesebb próbával is olyan eredményt érünk el, mintha „ránk öntötték volna”. Hátránya, hogy órákig tart a szabásminta elkészítése (gondolom a rutin és a gyakorlatlanság hiánya miatt).

A babára ugyan nagy egy picit a kabát, de szerintem hasonlít a fotóra. Bízom benne, hogy a sötétre festett, rugalmas farmeranyag néhány mosással veszít a színéből, ami határozottan jót tenne neki. Igyekszem mielőbb beszerezni piros-fehér csíkos pamutot is, a hozzá illő matrózpólóhoz.
A sarki bőrdíszműves most is tudott segíteni, a nagy méretű, fém ringliket ő adta és ütötte bele a zsebfedőkbe (a cipzáras angol zakó műbőr szalagjait is ő szabta nekem készre).