2010. szeptember 29., szerda

Etno szoknya avagy szoknya varrás III.

Mutattam már ezt az anyagot, nemrég vettem, az idei, őszi-téli szezonra. Olyan szabásmintát kerestem hozzá, ami engedi érvényesülni a könnyű, lágy esésű viszkózt, de nem rakott, hiszen gyűrődik, és az első leülés után nyoma sem lenne a gondosan vasalt hajtásoknak. Húzott, ráncolt derék szóba sem jöhetett, így maradt a ferde szálirányú szabás és az A fazon. Mivel télen is szeretném hordani, ezért kibéleltem, ez a gyűrődések távoltartásában is segít valamelyest.


Az elmúlt hetekben minden nap érkezik olyan érdeklődő – a látogatási statisztika szerint –, aki „szoknya varrás” „őszi szoknya varrása” vagy „kockás szoknya varrása” keresőszóval bukkant rám. Ennek nagyon örülök, jó lenne, ha minél többen kezdenének el otthon varrni, saját méretre, saját ötlet alapján készült ruhadarabokban járni. Ez fellendítené a méteráru- és rövidáru kereskedéseket is, ezáltal egyre jobb és fantáziadúsabb öltözékeket tudnánk varrni. Arról nem is beszélve, hogy egyre több csinos nő (és persze férfi) lenne az utcán.

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben nem csak egyszerűen megmutatom a legújabb szoknyámat, hanem részletezem ennek elkészítését is. Higgyétek el, nagyon egyszerű szoknya, abszolút kezdők is meg tudják varrni a Burda (2007/június 123.mod.) leírása és az alábbiak segítségével.
A legtöbb odafigyelést a szabás igényli. Ennél a modellnél mindenképpen javaslom, hogy szigorúan jelöljünk át mindent, elsősorban a szálirányra vonatkozó jelöléseket. A szálirány (a kezdők kedvéért írom ennyire részletesen) azt jelenti, hogy a megvásárolt méterárura milyen irányban elforgatva fektessük fel a szabásmintát. Általában a szövetet hosszában kettéhajtva szabunk, ez erre a szoknyára is igaz, de a szép formáját az adja, ha odafigyelünk, melyik alkatrész fekszik egyenesen az anyagon és melyik elfordítva. A szabásmintákon jelölt szálirány nyilat a szövet szálirányával megegyezően (tehát függőlegesen lefelé) fektetjük.

A Burda fenti rajzán szaggatott vonal jelzi az anyag hajtott szélét, és a 72,5 cm pedig mutatja, hogy a gyárilag 145 cm széles anyagot hosszában hajtották félbe. Ennél a szoknyánál fontos, hogy legalább ilyen széles anyagot vegyünk, mert nagyon széles a szabásminta is. Miután mindent kivágtunk, az egyes részeket precízen egymáshoz gombostűzzük, varrhatjuk.

Ha egy alkatrészen ferde szálirányú vágás van, nagyon kell vigyázni, megnyúlhat a kezünk alatt, ezért szigorúan asztalra simítva illesszük össze a darabokat.


Mindig el szoktam mondani, hogy milyen fontos, hogy a szűkítőt nem egyenes vonalban varrjuk, éles szögben érkezve az aljához (mert mindig a széles végénél kezdjük!), hanem ívben fussunk lefelé, az utolsó pár öltés az anyag legszélén lépegessen. A varrat végét megerősíteni itt nem kell, ha hagyjuk a varrógépet továbbszaladni, maga hurkolja egymásba az alsó és felső szálat (cérnát).
Miután a szűkítők elkészültek és a három-három alkatrészt összevarrtuk, eltisztázzuk a varrásszéleket(kezdőknek javaslom a cikcakk öltést). Ezután jöhet az oldalvarrás. Az egyiken simán végigszaladunk, a másikon pedig kihagyjuk a cipzár helyét.
Itt most megállunk egy pillanatra, eljött az első próba ideje! Egy viszonylag egyszerű szoknyánál elsősorban azt kell figyelni, hogy a bősége megfelelő-e, azaz a két oldalvarrás követi-e az alakot. Ha a méreteink alapján választottunk a Burda mérettáblázatából akkor leginkább bevenni kell a ruhadarabokból. Nekem például laposabb a csípőm, ezért az oldalvarrásnál, a derekam alatt mindig keletkezik a szoknyákon, nadrágokon egy dudor. Ezt megjelölöm a tükör előtt, hogy mettől-meddig szükséges bevenni és már viszem is a gép alá. Ezután már annyiszor próbálunk, ahányszor szeretnénk, akár minden lépés után, rutinosabbaknak már csak a végén.

Rejtett cipzárt használtam, de hagyományossal is varrható. A rejtett cipzár bevarrására korábban már írtam néhány tippet, amit itt találtok (igen, az a szoknya pont ugyanilyen).
Ha a szoknyánk bélelt (ami nem szükséges pl. egy nyári darabnál) ugyanígy elkészítetjük a bélést is. A két egyforma (viszkóz és bélés) szoknyát egymásba húzzuk, a cipzárnál a bélést behajtjuk és övpántot varrunk rá. Az övpánt egy ragasztós közbéléssel megerősített szalag, amit mindig egyenes szálirányban (azaz hosszában vagy keresztben) szabjuk ki, hogy ne nyúlhasson meg. Bejelöljük rajta a derékbőségünket két csípéssel, és ráhagyunk egy pár centi plusz hosszúságot. Ebből alakítjuk majd ki az egymásra hajtott gombolásrészt.


A két csípést a szoknyaderék cipzáros végéhez illesztjük és a szoknyát a pántra felvarrjuk. A gombolásrész kialakítását a fotók mutatják, de szabály, hogy mindig elölről hátrafelé gombolunk, tehát a gomblyukas rész van a szoknya elején. A gomblyukas végére egy háromszöget alakítok ki (lásd a fotókat) a háta derékrészre (ahol a gomb lesz) egy kb 2 centis „alámenetet”. A szebb kifordítás érdekében, figyeld a fotókon, hogy vágtam le a varrásszélességeket.







A gombolásátmenet elkészítése utána a belső oldalon behajtom az övpánt varrásszélességét és én általában kézzel leöltögetem. Ezt varrógéppel is lehet csinálni, de kézzel is 10 percig tartott, direkt mértem. Ha valaki gyakorlatlan, akkor mondjuk 20 perc. Rejtett öltést használtam, ami azt jelenti, hogy a fotó szerint tartom a kezemben a ruhadarabot, és a több rétegű varrásszélességben hosszabban vezetem a tűt és a szálat (így nem látszik a színén az öltés) és a derékpántba csak apró pontokkal öltök bele. Próbáltam ezt is fotózni, nem volt könnyű, talán látszik valami (ha a fotóra ráklikkeltek utána még egy kattintással tovább nagyítható!).

Az övpánt akkor van kész, ha a háromszöges végébe gomblyukat varrok és az „alámenőre” a gombot.
Már csak a szoknya alját kell felhajtanunk. Én ezt minden esetben kézzel varrom végig, csak a bélés alját varrom géppel. Ennél a blúznál megnézheted, hogy néz ki az alja felvarráshoz szükséges rejtett öltés.

A bélés hivatalosan 2 centivel rövidebb a szoknyánál, de én 4-5 centit hagyok inkább, csökkentve az esélyt, hogy üldögélés közben kilógjon.

Hadd ajánljam figyelmetekbe két korábbi bejegyzésemet az alap szoknya készítésről, a két leírás alapján már biztosan neki tudtok látni a varrásnak. Ha ennél több segítségre van szükség, bátran keressetek meg a megadott elérhetőségemen!

2010. szeptember 21., kedd

Fahéjszín kordbársony kabát

Ezt a mályvás-fahéjas színű kordbársonyt ajándékba kaptam és rögtön megtetszett. Tiszta pamut, velúrbőr hatású fénye és különleges színe van. Hm, mit is csináljak belőle?

Mindenképpen hangsúlyozni szerettem volna a hasított bőr jellegét, a mennyisége pedig egy zakóra volt elegendő. Erre a Burda modellre esett a választásom.

Barna hímzőcérnával öltögettem körbe a szegélyeket és – a számomra megunhatatlan – bőr utánzatú gombokat tettem rá. A két alsó zseb buggyosságát két-két szűkítő adja. A háta övpánt célja pedig a derék hangsúlyozása.



Sajnos minden alkalommal meg kell küzdenem a hazai üzletek szegényes rövidáru választékával. Tudom én, hogy kicsi társadalom a varróké, de hogy néhány jobb minőségű gomb vásárlásához a fél országot körbeutazom, az már elkeserítő. Ti hogy vagytok ezzel? Külföldön jobb lehet a helyzet?

2010. szeptember 14., kedd

Kovácsoltvas kiegészítők



Szepykénél láttam meg ezt a konyhába való, receptes könyvtámaszt és érdeklődtem a gyártó iránt.
Most már nekem is van, sőt még egy kerti üdvözlő táblát is kértem hozzá.
Nagyon köszönöm, imádom őket!

2010. szeptember 9., csütörtök

Gyapjú kabát

Régen sok ruhát készítettem a nővéremnek, de aztán más munkaterületre tévedve már ritkán jutott rá időm. Pedig szerette ezeket a ruhákat és gyakran rá is kérdezett, hogy mikor varrok már neki?
Aztán egyszer megkérdeztem, hogy miért nem tanul meg ő is varrni? Először meglepődött, de minél többet gondolkodott rajta, annál jobb ötletnek tűnt. Fél év múlva egy két hétvégés (négy napos) tanfolyamon ült. Arra mindenképpen alkalmas volt, hogy megismerkedjen a varrógéppel. A tanfolyamot követően közösen is rászántunk néhány hétvégét a fejlődésére és hamarosan már önállóan varrt magának szoknyákat, blúzokat, nadrágokat. A télikabát és a zakó az, aminek még egyedül nem szívesen kezd neki, ezért a múlt hétvégét újra együtt töltöttük. Így lehet, hogy a lenti fotón két – teljesen egyforma – kabátot láthattok. Együtt szabtuk, varrtuk lépésről-lépésre. Ezek a hétvégék egyrészt nagyon fárasztóak, hiszen igyekszünk a ruhadarab végére érni, éjszakába nyúlóan öltögetünk, másrészt kikapcsol, kisimít a közös munka.


Ez tehát a legújabb kabátkám, kord térdnadrággal hétvégékre,
üzleti stílusban,
vagy alkalmakra ( a tarka szoknya is jön hamarosan).
Hogy valóban a tanulásé legyen a főszerep, valódi zsebeket készítettünk, zsebpánttal, zsebfedővel, stircelt (kétszegélyes) gomblyukakkal. A hátán és ujján valódi hasíték van, ezzel sem spóroltunk.

2010. szeptember 8., szerda

Bicikli-pihenős kiflik


Tudom, fura neve van, magyarázom is, hogy honnan ered: mi minden májusban biciklitúrára megyünk a Fertő-tóhoz és ott kaptuk egyik évben ezt a kiflit, a túra egyik pihenőjében. Azóta mindig így jut eszembe, így tartom számon a receptjét. Villámgyorsan összeállítható, mindig jól sikerül. Csodálkozom is, hogy még nem mutattam.

50 dkg finomliszt,
3,5 dl tej
0,75 dl olaj
0,5 evőkanál só
1 csapott teáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő (vagy egy tasak szárított)

Mindent a kenyérsütőgépbe teszek (persze kézzel vagy dagasztógéppel is összeállítható) és a másfél órás dagasztó programot elindítom (1 óra kelesztéssel). A kelesztés után 2 gombócot formálok a tésztából, amiket kerek korongokká nyújtok. A korongokat egy kevés olajjal megkenegetem, 8 egyenlő cikkre vágom és a széles oldalától indulva feltekerem a háromszögeket. Az így formázott kifliket megkenegetem egy egész tojással, megszórom mákkal, köménymaggal, szezám- vagy lenmaggal, sajttal, napraforgómaggal, vagy amit találok itthon.
Megtölthetem sajttal, kolbásszal, sonkával, de simán is nagyon finom.

A díszített kifliket még hideg sütőbe teszem, 180 fokra állítom és kb 20-25 percig sütöm. A további adagok már meleg sütőbe kerülnek, de addig is kelnek a konyhapulton. Vigyázat, azok már gyorsabban elkészülnek!

Másnaposan is hibátlan, főleg, mióta rájöttem, hogy az a legjobb, ha a pékárut nem teszem bele semmibe addig, amíg nincs felvágva. A rásütött kéreg miatt nem szárad ki, épp csak egy konyharuhával takarom le. Rácson hagyom kihűlni, így nem vizesedik be az alja.
A már felvágott kenyereket pedig egy nylon zacsiba dugom a vágott felükkel befelé, de nem zárom le a zacskó száját sem, így nem lesz szívós. Vagy van jobb praktikátok?